Miért ítélnek el amiatt, hogy csak nettó 350 felett kereső,18-25 éves pasikkal ismerkedem?

Közben eszembe jutott, hogy azért van ilyen fehér holló itt is:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

"Pedig nem sok helyen fizetnek 350-nél kevesebbet."

Qrzy, te nem ebben a világban élsz, ha ezt komolyan gondolod. Az ország keleti felében pl. rendkívül ritka az ilyen, még a főiskolai/egyetemi tanárok se kapnak ennyit, ahogyan más diplomás emberek sem. De a legjobb ez a "nem sok" szöveg...

Itt inkább az a jellemző, hogy elmegy rengeteg ember egy multicéghez dolgozni minimálbérért, aztán reménykedik benne, hogy ne rúgják ki. És ennyi.

Olvasom itt a hozzászólásokat, és valamit nagyon nem értek...

Azt írjátok sokan, hogy kevés ilyen potenciális partner van. És?

Az ember általában (jó esetben) EGYETLEN számára megfelelő párt szeretne találni, nem pedig ötvenet, százat. Lehet, hogy bizonyos speciális preferenciákkal nehezebb megtalálni azt az egyet, és kisebb eresztésből lehet válogatni, de most gondoljátok végig: mindenki a számára tökéleteset keresi, és teljesen mindegy, hogy 10.000, 1.000, vagy 100 ember közül találja meg, ha megtalálja.

Ha a kérdezőnek ez a fontos, akkor ez a fontos.

Ilyen alapon mondhatnátok a homoszexuálisoknak, hogy ne legyenek homoszexuálisok, mert jóval több a hetero, és könnyebb párt találni... de ha neki nem hetero pár kell, akkor minek válogatna a heterok közül?

Vagy egy BDSM-kedvelőnek is célszerű inkább a hozzá hasonló érdeklődésűek között keresgélni, mert egy "átlagos" partnerrel nem érezné jól magát.

Vagy az imént volt egy olyan kérdés, hogy hol lehet spirituális beállítódású férfiakkal ismerkedni.

Szerintem igenis becsülendő az, ha valakinek van annyi önismerete, hogy tisztában van a saját preferenciáival, tudja, hogy milyen emberrel érzi jól magát. Lehet, hogy az mások számára idegen, nem tudnak vele azonosulni, de attól még nem kéne lehülyézni azt, aki tudja, mit szeretne.

Mennyivel jobb az, amikor emberek összejönnek BÁRKIVEL, és aztán várják, hogy idomuljon a másik az elképzeléseihez? Mennyivel jobb az, amikor a nő (konkrét eset!) hozzámegy az átlagos fizetésű férfihoz, majd 1-2 év múlva elvárja, hogy teremtsen luxus körülményeket, és amikor nem teszi, akkor továbbáll egy olyannal, aki meg tudja ezt adni neki? Lehet felszínesnek mondani, talán még jogos is, de ha egyszer neki ez a fontos?! Akkor inkább azért felszínes, mert a kapcsolat elején nem volt tisztában önmagával, az igényeivel, és belement egy olyan kapcsolatba, ami az ő igényeit nem elégíti ki. Hosszú távon ugyanis az igényeink kielégületlensége frusztrációt, párkapcsolati konfliktusokat szül. Ha nekem az a fontos, hogy a partneremnek legyen 8 diplomája, akkor érdemes olyat keresnek, akinek már van 5, és még mindig tanul (figyelem, sarkított példa!), és nem jövök össze valakivel, akinek 8 általánosa van, és elvárom, hogy szerezzen 8 diplomát. Mert ez saját magam és a másik átverése!

Ha a kérdezőnek ez az igénye, hát szíve-joga! Ha kevés potenciális partner van ehhez, hát kevés közül fog tudni választani, de úgyis csak EGY, számára megfelelő partnert kell találnia.

#64

A tű a szénakazalban mond neked valamit?

Persze bátoríthatnánk azokat is, akik vmi amcsi celebbel akarnak összejönni, mert neki a 100 jócsajból elég lenne egy is.

A saját dolgát nehezíti, és bár a kérdés nem erre vonatkozott szerintem hasznos, ha a kérdező elgondolkodik rajta, ha hosszú ideig nem talál párt.

Nem nagyon érted, de most megfordítom a dolgot, hogy a pasik is megértsék.

Tegyük fel, hogy ír egy pasi egy kérdést, hogy ő a 60 kiló alatti nőkre bukik. Akkor most menjen oda az összes 60 kiló feletti nő fikázni, hogy szemét, felszínes, hogy nem fog magának pár találni, vagy ha igen, akkor olyat, amilyen? A pasit nyilván nem fogja érdekelni, mert ő 60 kiló alattiakra bukik. A nőknek meg egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ennek az adott pasinak nem jelentenek potenciális célcsoportot, és ennyi.

Ha a szitut megfordítom, akkor itt, ennél a kérdésnél az történt, hogy az össze 350 alatt kereső pasi nekitámadt a kérdezőnek, hogy mégis hogy képzeli, hogy ilyen preferenciái vannak, és azonnal bírálja felül. Nyilván a kérdező is tisztában van azzal, hogy kisebb a "választék" számára, de ha neki ez a fontos, akkor ez a fontos!

A vékony nőkre bukó pasi se fogja tudni megváltoztatni az ízlését. És higgyétek el, túl lehet élni, ha egy adott nőnek pont nem jöttök be... olyat kell keresni, akinek igen. :)

Nem látsz tovább az orrodnál.

350 felett keresek, ahogy az ismeretségi köröm nagy része is, de végzősként, első munkahelyen jó, ha a bruttónk volt ennyi. Persze lehetne vállalkozni is. Pont teszek rá, hogy a kérdezőnek összejön-e.

Viszont látom a másik oldalt is, a 30as csajokat, akik évek óta szinglik, nem divatból, hanem mert a nekik megfelelő férfiak fele annyi energiabfeketetéssel találnak csajokat, akik örömmel omlanak a lábaik elé.

# 67: Igen, én is látok sok ilyet. Aztán 1-2-3 év múlva jön szakítás, rosszabb esetben már a válóper, mert "nem ilyen lovat akartam".

Párt találni nem nehéz. De olyan párt találni, akivel hosszú távon működik is a dolog, az már sokkal nehezebb.

Nekem az elmúlt években 3 kapcsolatom volt. Mindegyik kompromisszumost. Egyik se tartott sokáig. Most már én is úgy vagyok vele (harmincas, elvált nőként), hogy inkább leszek egyedül, de nem kötök kompromisszumokat, és én se szeretnék kompromisszum lenni senkinek.

És azért megnézem, hogy mondjuk egy nettó 100 körül kereső pasi hogyan érezné magát egy magasabb jövedelmű nő mellett.

Mondjuk én keresek szabadúszóként 250-et.

Nekem természetes az, hogy havonta többször mondjuk étteremben ebédelek, vacsorázom, társasággal, de néha egyedül is.

Évente min. egyszer elmegyek egy wellness-hétvégére, nyáron egy 10-14 napos tengerparti nyaralásra szállodába, de minimum apartmanba. A nyaralás alatt is szeretek inkább étterembe járni, mint főzőcskézéssel tölteni a napot.

Nem várom el, hogy a partnerem finanszírozza a költéseimet, de ha együtt vagyunk, akkor vele szeretném mindezeket a programokat megvalósítani, és nem úgy, hogy én fizetem... hanem mondjuk fele-fele alapon.

Namármost én megnézem, hogy ha valaki 100 körül keres és nem a szüleinél lakik, az tudja tartani ezt a "ritmust". Ha tudja, hát egy szavam nincs, akkor engem igazán nem zavar, hogy mennyit keres, csak nekem ne kelljen lemondani a megszokott életstílusomról a kedvéért, és ne kelljen fizetnem se a részét (neki se az enyémet).

Ebbe belegondoltak azok, akik szerint nem számít a jövedelem a párkapcsolatban? Kíváncsi lennék, hogy hogyan oldanák meg a fentieket!