Azért az elmondható, hogy a nők többségének nem elégséges ha a pasi morálisan és érzelmileg rendben van, ezen kívül extrák is kellenek?

Könyörgöm, az, hogy vki rendes és érzelmileg oké, az nekem még barátkozásnál is alap (kisebb pszichés gondok még jöhetnek, amíg nem engem sért meg velük). Ez nem azt jelenti, hogy akinek ez az alap, és kellenek hozzá extrák, azok csak a 190 centis izmos latin macsót tekintik jónak. De jól néznénk ki, ha bármilyen szembejövő jöttment pasival összejönnék csak azért, mert normális. Gondolom, te sem így ismerkedsz a nőkkel, hogy "hát, tetszeni nem tetszik, nem is kifejezetten szimpatikus, de tűrhető, ezért megpróbálom vele" (és nem csak szexre).

Kell az, hogy személyiségre passzoljunk (pl. akármennyire rendes vki, ha szellemileg nem vagyunk egy szinten... vagy olyan szinten otthon ül, hogy kb. meghal, h a napfényre kimegy, én meg szeretek színházba, moziba menni, kirándulni, utazni... hát akkor az egy pokol kapcsolat lenne nekem), hogy se érzelmileg, se anyagilag ne húzzon le, hogy vonzódjam hozzá / megfogjon benne vmi.

Vannak olyan nők is, nyilván, akik kergetik a médiaideált, de azok általában olyanok is... és aki miattuk picsog, az ugyanolyan felszínes.

Nos, kérdező, a középiskola első éveiben NŐKÉNT elég hasonlóan gondolkodtam. Nem akartam a külsőmmel foglalkozni, mert engem szeressenek az intelligenciámért, a humoromért, a nézeteimért, stb. És tudod, hogy mit vettem észre? Hogy még azok a pasik sem foglalkoznak velem, akik külsőben velem egy szinten voltak.

És mivel az intelligenciának az adaptáció is a része: változtam, de közben nem hazudtoltam meg önmagam. Lefogytam, de még csak nem is nádszálvékonyra, elkezdtem normálisan öltözködni, figyeltem a frizurámra. És tudod, mi történt? Elkezdtek érdeklődni a férfiak. Én lettem az a női ismerőseim között, aki mindig minden pasinak komoly kapcsolatra kellett. Pedig nem sminkelek, nem használok hatszázféle kenceficét. Egyszerűen azzal, hogy lefogytam, jobban kezdtem kinézni, jobban éreztem magam a bőrömben. Most újra felment rám pár kiló, sokkal rosszabbul érzem magam, kihat a mentális jólétemre. Szóval megint elkezdtem tenni ellene. És ez nem egyszerű női hiúság, hanem a egyszerű közérzet. Nem akarok modellalkat lenni, azzal magamat hazudtolnám meg, nekem nem a sport az életem, főzni is rühellek.

Mi a tanulság? Ha rendbeszedi az ember magát, és valamennyire törődik a külsejével, és nem néz ki taszítóan, akkor fel fog rá figyelni az ellenkező nem. Akkor már igenis lehet hódítani intelligenciával, humorral és egyéb csodás belső tulajdonságokkal. De csak akkor, ha ezek VALÓBAN ott vannak, nem csak a saját megnyugtatására mondja az ember.

És ne haragudj, de te nem vagy mentálisan egészséges. Lehet, hogy intelligens vagy, humoros, stb., de a mentális állapotod ezt nagyon nem engedi láttatni. Szóval foglalkozz kicsit a testeddel és lelkeddel egyaránt, ne csak az eszeddel.