Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Féltékenyek lennétek, ha a párotoknak ellenkező nemű barátja is lenne?
barátomnak van egy lány barátja.
már nagyon régóta, sok-sok éve ismerik egymást.
barátom elmesélte, hogy anno, még mikor kisiskolások voltak, gondolkoztak azon, hogy megpróbálják együtt, de végül mégsem lett köztük semmi, csupán jóban maradtak.. A lánynak van kapcsolata, évek óta, azóta barátom is megismert engem, és belém szeretett. :)
De olykor mesél a lányról. Pl multkor is összefutottak az utcán, és mondta hogy mivel ismerőse szeretne neki bemutatni, mert sokat mesélt már a lánynak rólam, és szerinte bírnánk egymást.
Továbbá barátom kérdezte, hogy ez engem zavar-e?
Mondtam, hogy nem zavar, szívesen megismerem a lányt.
De közbe, akárhányszor erre gondolok görcsbe ugrik a gyomrom, és hát félek a találkozástól.
Amugy barátom nem mesél róla állandóan, nem áradozik rólam, csak megemlíti olykor, mint ismerőst.
Amugy a csaj pasijával is jóban van.
Csak félek, hogy esetleg érezhet-e a lány iránt?
Ti féltékenyek lennétek? Vagy amíg érzem, hogy szeret nincsen baj? És jó pont, hogy nem rejtegeti, hanem be akarja mutatni nekem? Vajon van okom félni???
Van a páromnak is két lány barátja, engem nem zavar a dolog. Nekem is van fiú barátom (érdekes, nekem is kettő), eleinte nem tetszett neki a dolog, de megszokta, nincs belőle gond. Engem az sem zavar, ha kettesben találkoznak, én is szoktam az én barátaimmal kettesben összefutni, nem rendelhetek oda sem hozzá, sem magunkhoz gardedámot, nem? Pl. nálunk ez úgy szokott kinézni, hogy ezzel a fiú barátommal sokszor együtt ebédelünk, mert a munkahelye közel van az egyetemhez, ahova járok, és nincs kedve egyedül enni, ilyenkor felhív, hogy ráérek-e, elmegyünk-e kajálni, hát na még jó hogy megyünk :D
De nekem épp így az is természetes, amikor a párom találkozik valamelyik lány barátjával. Nem vagyunk állatok, hogy ne bírnánk elviselni egy ellenkező nemű társaságát anélkül, hogy rávetnénk magunkat.
utolsó.
És nem gondolod, hogyha járni akart volna vele, mindenképp megpróbálták volna? Ha érezne valamit a csaj iránt, szerinted lenne olyan hülye, hogy bemutatja nekem?? Szerintem akkor inkább rejtegetné, nehogy megismerjem, vagy lássam hogy mi van köztük!!!
Amugy meg nekem is van olyan ismerősöm, akiért kb 2éve odáig voltam, még hozzá huzamosabb ideig, egyszerűen a fellegekben jártam hogy milyen jó pasi, és azóta is jóban vagyok vele, de őszintén: MA MÁR NEM KÉNE, MERT EGYSZERŰEN MÁR NEM IS TETSZIK.
Akkor most jövök én, és elmesélem a történetem. Volt egy nagyon jó férfi ismerősöm, kb. 14 éves korom óta ismertük egymást. Nagyon jóban voltunk, mindent megosztottunk egymással, mindenről tudtunk beszélgetni. Teltek az évek, és éreztük, hogy ez kezd több lenni barátságnál, de mivel amúgy másik városban élünk, így konkrétan sosem mondtuk ki, hogy érzünk a másik iránt, csak lógott a levegőbe a dolog. Mindig volt párkapcsolatunk, és a párjainknak olykor meséltünk a másikról. 8 évig tartottuk a kapcsolatot, volt olyan barátom, neki pedig barátnője aki rettentő féltékeny volt, mert hiába próbáltuk leplezni, ha hívott, vagy hívtam, rögtön lejött egy külsősnek, hogy akár több is lehetne közöttünk mint barátság. Végül azért szakadt meg a kapcsolatunk nemrég, mert egyedülálló voltam egy ideig, és ő is szingli volt épp (amire nem igazán volt példa előtte), majd lett egy párom. Ő neheztelt rám, amiért "nem őt választottam", majd 8 év után őszintén elmondtunk egymásnak mindent, hogy ki mikor hogyan érzett, de már mindegy, hiszen már rég nem éreztem én iránta "úgy." Szóval azóta nem beszéltünk.. De a mai napig egy nagyon kedves emlékként él a szívemben és nagyon sokat köszönhetek neki. Nagyon fontos ember volt az életemben, aki szinte látott felnőni és mindig ott volt nekem, akármi történt.
A történetemmel azt szerettem volna elmondani, hogy hiába mondják azt a felek, hogy csak barátság, azért valahol tud olyan fontos lenne az a barát, mint senki más, vagy egy kategóriába tartozni az aktuális csajjal/pasival. Csak valamilyen okból nem lépik meg a lépést egymás felé. Még egy eset volt amikor igazán közel voltunk egymáshoz anno, akkor azért nem léptünk mert féltünk, hogy elrontjuk a varázst, és nem marad meg ez a bensőséges kapcsolatunk, és esetleg balul sül el a dolog...
mindig szerettem a párjaim és ő is, de valahol ő mindig egy különleges helyen állt az életemben..
De remélem a Te párod nem ebben a helyzetben van, mert én tudom milyen sokszor önmagaddal vívódni és leküzdeni az érzelmeket...:)
23/N
10:39 es ismét
figyelj, azt írod a nagy bizalom közepette átalakul a dolog.
Ha bizalmatlan lennék, akkor is átalakulhatna.
Ha menni akar, és odáig van a lányért, hát Istenem : MENJEN!
Szeretem, de ha el akarna hagyni a lányért, fájna, de elengedném! Nem láncolhatom magamhoz. Előttem is volt élete, előttem is jóban voltak, nem tilthatom el senkitől, hogy csak értem éljen. Ez nevetséges.
hűű, itt annyian írtatok annyi félét, hogy már totál összezavarodtam.
De komolyan... fogalmam sincs, hogy mit tegyek, vagy mit gondoljak.
Nem mondhatom azt a barátomnak, hogy "bocs nem akarok találkozni a csajjal, mert szerintem szeretitek egymást" szerintem kiröhögne, vagy megunná, hogy féltékeny vagyok és ezzel azt érném el, hogy elkezdene titkolózni.
Fogalmam sincs mit tegyek.
Túlreagálod. Olyan dolgokat is mögé képzelsz, amik nincsenek is ott. Ezek tudják a legjobban tönkretenni az egyébként teljesen jól működő kapcsolatokat.
Ne féltékenykedj és ne bizalmatlankodj, mert az ég világon semmi okod rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!