Mennyire vagytok féltékenyek a párotok ellenkező nemű barátaira?

Egy hónapja vagyok együtt a barátommal, előtte másfél hónapig ismerkedtünk, szóval még elég friss a kapcsolat. Engem előtte egy 4 éves kapcsolatban megcsaltak, ezért nem mertem belemenni az újba eleinte, mert féltem a szerelemtől. A barátom mindenkinek mondja mennyire imád, hogy sosem szeretett senkit ennyire. Eléggé népszerű, sok a lánybarátja, rengeteg "fogadott hugi"-val beszélget. A legjobb barátja is egy csajszi, aki szintén népszerű, mindig pörög, vicces, barátom anyja is nagyon bírja, már lányaként emlegeti. Kicsit rossz érzés, hogy ő többet tud róla, szívecskéket küldözgetnek egymásnak, egy időszakban írogatták, hogy hiányzol (még régebben, mikor nem ismertem annyira őket), ha találkoznak mindig megölelik egymást. Én viszont sosem említem, mert sosem akartam ilyen hárpia lenni, aki nagyon beszabályozza a párját, és meghülyíti a birtoklási vágy, ésszerűen próbálom ezt az érzést elutasítani, de nem tudom magamat megnyugtatni. Amikor valami így kicsit bánt, általában távolságtartó leszek, kevesebbet jelentkezek, és megijedek a kötődéstől, csak arra tudok gondolni, hogy az hogy tartozok valakihez, és egész nap vele lennék, átok is egyben, nem csak boldogság, mert amúgy végre megint szerelmesnek érzem magamat.