Ti mit tennétek a helyemben? Életem eddigi legnagyobb döntése előtt állok. Bővebben lent.

Szia!

22 éves vagyok,21 voltam amikor a kisfiam született,és 20 amikor teherbe estem, nem volt tervezve, 2.os voltam a fősulin,előtte csak nyári munkákat dolgoztam 15 éves koromtól meg év közben hosstess munkákat,párom 19 éves volt szintén főiskolás.

teljes kétségbe esésbe voltunka párommal mi legyen,de megtartottuk,többek közt azért is mert nem tudtam volna elvetetni,képtelen lettem volna.A terhességem elején sokat voltam rosszul,volt hogy felkelni nem tudtam úgy szédültem folyton aludtam,de a 4. hónaptól nagyon jó volt a 6. hónapig.Nagyon vártuk a babát,már meg volt beszélve mit hogyan tovább,anyukám az elején nem volt túl lelkes de aztán Ő lett e leglelkesebb,apukám nem haragudott,de a párom szülei teljesen ki voltak mikor megtudták,hogy a 19 éves fiuk apuka lesz.Miután megszületett a fiam aki nagyon vártunk,tényleg be volt rendezve a szoba kivasalva össze készítve minden már a 35.hétre,nagyon mély szülés utáni depresszióba estem ami valószínűleg azért is alakult ki mert egyébként is többször voltam depressziós, a kórházban voltam egy hetet,bunkó csecsemősök voltam,a szoptatás sem ment a párom is távol volt,és a nővérbarát kórháznak köszönhetően nem tudtam aludni mert folyton ott volt a gyerek,miután kijöttem anyukámnál voltam 3 hetet addig a párom csak hétvégén láttam,szörnyű volt anyukámnál hagytam volna a fiam úgy hiányzott a régi életem a párom.Ez az egész kb a fiam 3 hónapos korára enyhült kicsit,de még mindig azt kívántam bár álom lenne és csak 2 év múlva lennék terhes.Miután kicsit jobban lettem akkor attól szenvedtem hogy az a 9 kiló ami szülés után lement visszajött,nem volt tejem a 3 hónaptól, az első hetekben emlőgyulladásom is volt,szóval elmondhatom,hogy nekem nem nagyon jöttek össze a dolgok ott az első hónapokban.Mikor kezdődött a suli,amit folytattunk mindketten egyéni tanrenddel párom dolgozott közben,sokkal jobb lett két-3 hetente elmentem egy-egy este bulizni,vagy jöttek hozzánk,vagy mi sétáltunk el hozzájuk,párommal adtunk egymásnak kimenőt,mikor hazaugrottunk a nagyszülőkhöz volt időnk egymásra kicsit.Nem volt könnyű albérletben mindkettőnk családjától 130-140 kilométerre,anyukám sokszor feljött azért segíteni,de hát ugye a szüleink is dolgoznak még 40 körüliek mind,fiatalok.

Ahogy telt az idő jobb lett a helyzet kisfiunk jól fejlődik okos,értelmes,aranyos,kiegyensúlyozott kisfiú, a zh vizsga időszakok húzósabbak voltak de megoldottuk.Aztán sajna azt vettem észre sok barátnőm baromira elfelejtett próbálkoztam még a kapcsolattartással,de sok esetben feleslegesnek éreztem,azért néhány maradt szerencsére.Most végre vége a vizsga időszaknak,haza költöztünk, több lehetőségünk van kettesben lenni,továbbra is tartjuk a havi 2-3-4 bulit,persze este,akkor én elég sokat voltam már el napközbe mert belekezdtünk egy vállalkozásba is,akkor ugye suli stb.Nagyon szeretek kicsit kimozdulni,én a lazább anyukákhoz tartozom,nem aggódom túl,sokat járunk játszótérre, barátnőkhöz. Gyakorlaton vagyok augusztustól,így kisfiam bölcsis ,nagyon szereti, imádja a társaságot és a gyereket,végre velem egykorúakkal vagyok,dolgozhatom is,ugye most hogy azért nagyobb a szabadságunk is,páromnak rengeteget köszönhetek fantasztikus apuka,férj rengeteget foglalkozik a kisfiunkkal segít a házimunkában is,lelkileg is támasz.Tornázom,mégis csak formában legyek,főzök mert azt nagyon szeretek.

Tudod rengeteg nehéz időszak volt az életemben,a szülés után is voltak nehéz hónapok,de eldöntöttem hogy 22 éves vagyok fiatal,akinek ok van egy gyermeke de emellett más igénye is van engem nem elégít ki csak a gyereknevelés ezért is csinálok több dolgot is mellette.Fogd fel úgy,hogy az élet nem könnyű de a nehéz időszakok erősítenek,hidd el annyi leszólást kaptam,hogy gyerekként gyereket vállaltam,hogy miért öltözök fiatalosan,hogy miért nem követem a trendeket.Akarni kell és minden sikerül,az élet tele van szép,boldog pillanatokkal,lehetőségekkel,meg kell őket ragadni,túl kell lépni a rosszon a fájdalmon,a nehézségen.Teljesen megértelek Téged,baromi nehéz anyának lenni,úgy hogy félig még gyerek vagyok,szabadságvággyal.De én úgy érzem attól,hogy van egy gyerekem valóra válhatnak az álmaim elérhetem a céljaim,akár körbe utazhatom a világot vele is,ugyanúgy nő vagyok és feleség,nem csak anya nem vagyok se rabszolga,se robot.Nem szabad a sok okoskodóra hallgatni ezen az oldalon, akik ítélkeznek és leszólják a másikat! Őszintén kívánom,hogy jól dönts,és hidd el sok dolgot be lehet szerezni használtan,mi egy csomó mindent az 5 éves öcsémtől örököltünk,szerintem gondoljátok át a pároddal és a szülőkkel! Minden jót kívánok!

Igen, íme egy történet arról, amikor egy gyerekvállalásra képes viszonyba szül valaki egy gyereket, ahol a szülők is tudnak segíteni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy rossz szociális körülmények közt élő fiatal nő vállaljon-e egyedül gyereket. Ha nincs párod és a családod, nem lenne se buli se semmi, csak a rossz oldal jutna neked is.

Én 26 évesen lettem apa. Örültem neki, nagyon. Igaz, hogy 6000 márkát kerestem az akkori Németországban, és az bőven elég volt mindenre, nem ez döntött.

Az döntött, hogy családot akartam, az döntött, hogy szerettem a feleségem, hogy mindketten jó, egész, szerető családból jöttünk, képesek voltunk értékeket továbbadni.

Attól, hogy ma nem tudsz egy gyereknek jó szülője lenni, nem tudsz neki jó családot biztosítani (egy anya meg a kölyke az nem család), az nem jelenti azt, hogy sosem leszel képes rá.

Talán később, egy napon.

Van helyes döntés, csak félsz meghozni.

Azt mondtad, megbánnád, ha a te szavaiddal élve "megölöd". Azt tisztázzuk, hogy megölni csak azt lehet, ami él, és egy zigóta még nem él.

Ha megszülöd és nem tudsz neki megfelelő körülményeket biztosítani, az nem bántja majd a lelkiismereted?

Érdekes hozzáállás...

szerintem akárhogy is döntesz (és itt nincs tisztán jó döntés). az a fontos, hogy a pároddal egymás lelkére nagyon figyeljetek. szerintem folyamatosan beszélnetek kellene arról, hogy ki hogy éli ezt meg. mert itt mindenképp sérülés veszélyben vagytok. kijöhettek belőle épp bőrrel akármit is döntötök(még ha az is lesz az ára esetleg hogy szét mentek), de csak ha nagyon nyíltak vagytok egymással. ha pl megtartod és külön mentek akkor is tudatni kell a másikkal, hogy mi van bennetek belül, hogy értsétek a másikat és ne haragudjatok egymásra bármi van, ha szét is váltok.

a párodnak azért nehéz ez, mert így, hogy ő egyértelműen elutasította most még a gyereket, kész helyzet elé fogod állítani őt. te fogsz arról dönteni, hogy neki lesz egy gyereke(ha megtartod). képzeld el fordított helyzetben, ha valaki más döntene, hogy most már pedig gyereked lesz. itt ez bántani fogja. és tudnia kell, hogy te tudod ezt és utálod. csak éppen úgy érzed, hogy nincs más választásod. mind a kettőtöknek látni kell, hogy a másik miben vergődik. nem tudom elégszer hangsúlyozni, mert nagy a veszély hogy megharagudjatok egymásra, esetleg meg is gyűlöljétek egymást és mindezt úgy, hogy igazából szeretitek egymást.

szerintem lehet csinálhatnátok valami olyasmit is, hogy külön külön leírjátok időnként, hogy mi van bennetek, de kegyetlen őszintén és aztán megmutatjátok a másiknak, ha beszélni nehéz erről. mint ahogy itt is szépen leírtad mi kavarog benned. lehet benne meg csúnya dolgok kavarognak, lehet pl bizonytalan benne nem e meg akarod ezzel fogni őt, vagy lehet épp rossz gondolatai vannak feléd, mert te nem érted milyen szar szitu ez neki, hogy az életre szóló döntését más hozza meg helyette. a férfi helyett. stb stb

és tudom lehet ismétlem magam de újra: ha elveteted a gyereket, meg kell ezt a párodnak bocsájtanod, őszintén. hogy ezt most nem tudta vállalni. ha megtartod, neki is meg kell tudnia bocsájtani neked, hogy szembe mentél az akaratával, akkor is ha ezért el is hagy. külön lehet menni úgy is, hogy értjük a másikat és megértjük. hogy itt most valamiért külön kell, hogy menjenek az útjaink. itt most egyelőre ti vagytok a fontosak, hogy mi lesz veletek, hogy élitek ezt meg.

ja és azokra, akik itt egyértelműen mondják, hogy ez vagy az ne hallgass. senki nem tudja mi lenne a jó NEKED. nem tudjuk ki vagy te és nem tudjuk a pontos körülményeket. neked kell az érzéseid és az eszed elegye után menni.