Ti mit tennétek a helyemben? Életem eddigi legnagyobb döntése előtt állok. Bővebben lent.

Szia!

Valóban életed egyik legfontosabb döntése előtt állsz, de szerencsére a szíveddel döntesz. A családod melletted áll, ez nagyon fontos, az anyagilag még ha nem is álltok fényesen, mindenképpen van tető a fejetek felett, vannak civil szervezetek, utána kell nézni, egyedülálló szülőknek segítenek, ingyen babaruhákkal, kiságyakkal... Pasik "jönnek-mennek" (persze ez sarkítva), lehet ő sem az első barátod, szerelmed lehet még, de a gyerekhez való kötődése egy anyának sokkal mélyebb ennél. Ne hagyd magad, ez tényleg nagy döntés, sok a változás az életedben, de az abortuszt kiheverni nem lehet, örökké ott motoszkálna a fejedben. Nagyon sok boldogságot és kitartást kívánok!

Tedd amit a szived diktal!

Sok ferfi megvaltozik, amikor megszuletik a pici. Valoszinu o is fel, kell ido mig feldolgozza.

Gondolj bele, egy ferfi miatt megolni a gyerekedet? Ez a pasi akarmikor elhagyhat! A gyerek viszont orokre a tied!

Millio ferfi van meg akinek kelleni fogsz ha a mostani parod elhagy.

Ez tényleg borzasztó helyzet :/

Fogalmam sincs , hogy döntenék a te helyedben mivel te tényleg akarod ezt a babát, ellenben a pároddal.

Az viszont szerintem nem jó tanács, hogy emiatt dobnod kellene a párod. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeret....egyszerűen csak nem áll készen, amit meg is értek. Jól gondold végig a lehetőségeidet!

Mi lesz ha megtartod a kisbabát vagy mi lesz ha elveteted?!

Én mindenestre nem szeretném, hogy majd a kisgyermeket akit szülök az apja nem akarja és ne adj isten nélküle nöljön fel...

Ha ez velem történt volna meg, nem lenne kérdés mit csinálnék ugyanis a párom sem, de legfőképpen én nem vagyok felkészülve egy kisbabára, el sem tudom még képzelni....ez hatalmas kötelezettség és úgy érzem ezt 22 évesen képtelen lennék vállalni.

22/L

Az ember attól is ember, hogy képes felelős döntést hozni, képes racionálisan gondolkozni és tervezni. Fantasztikus hivatás biztos, csak legyen egy férfi, aki az anya mellett van és segíti, támogatja mind anyagilag, mind erkölcsileg. Itt nem erről van szó. Eleve szegénységben él és még egy gyerek, na ez felelős döntés...

Önzőség, mert a saját lelki terhed miatt egy gyermekre akarod a saját nyomorodat ráerőltetni, és azzal vigasztalod, hogy "anya szeret"...de ki lesz vele segítve

Azért tart itt a világ, mert az emberek képtelenek felelős döntéseket hozni. Olyan gyermekek születnek meg, akik már akkor nyomorra vannak ítélve, mikor még meg sem fogantak.

én is 20 éves vagyok... és én a helyedben biztos nem tartanám meg.

ez most elég kegyetlen, de én úgy látom, hogy félsz a lelki megterheléstől, amit az abortusz okozhat, és ennek nem akarod magad kitenni. inkább megszülöd a gyereket, és azzal vigasztalod magad, hogy van megoldás, segélyek...stb. amennyiben nem vagy kisebbség, ezzel a segéllyel kitörölheted a fenekedet.

te is szörnyen rossz helyzetben leszel egy gyerekkel, szegényen, apa nélkül, munkát nehezebben fogsz kapni... ugyanakkor a gyereknek is rossz lesz, hogy nélkülöznie kell, hogy majd a bölcsiben-oviban csúfolják a rongyos cuccai miatt, hogy az amúgy is szegény szüleidnek még egy terhet rósz a nyakukba...

én majd egyszer szeretnék gyereket, de nem mostanában. és a gyerekemet viszonylagos anyagi biztonságba akarom megszülni, amikor nem attól kell félnem, vajon elhagy e az apuka, vagy lesz e hol laknom, vagy hogy lesz e mit ennünk a hónap végén... nem akarok napról-napra segélyekből élni.

szép dolog gyerekvállalás, tudom, de bizonytalanba gyereket szülni, ha van más lehetőség is, az iszonyatosan nagy felelőtlenség. magadat is meg a gyereket is tönkreteheted vele. és azért nyomorban felnevelni egy gyereket, hogy ne érezd magad gyilkosnak... túlságosan nagy a társadalmi nyomás újabban az abortusz ellen, ezt követed te is. a gyilkos egy olyan erőteljes becsmérlő szó, amitől sok ember fél, hogy ráaggatják. az meg, hogy "sosem fogom magam túltenni rajta"... hülyeség. az ember sokkal több dolgon túl tudja magát tenni, mint gondolná.

a párod csak jót akar, nem hiszem hogy tényleg elhagyna, viszont a helyedben nem tartanám meg, 20 évesen, rossz anyagi háttérrel... az hagyjad h éppen megéltek, de ha gyereket vállalsz már a terhesség alatt is meg kell adni neki mindent, nem lángoson, meg krumplistésztán élni míg terhes vagy...

én a helyedben arra törekednék, hogy megteremtsem a szükséges hátteret, az életmódomat is megváltoztatnám, minél egészségesebben , és 3-4-5 év múlva újra próbálkozni, a későbbiekben biztos, hogysokkal boldogabb lennél.

Persze azt is megértem, hogy nehéz lenne elvetetni, dehát tudni kell mi a helyes, és az ép ész azt diktálja, hgy ne tartsd meg.

Tombol az idiotizmus... mi az, hogy a párod miatt döntenél így? Helló, ő az APA! Ugyanannyira szülő, mint te! És te döntesz az Ő ÉLETÉRŐL is! Ha ő világosan közölte, hogy nem akarja a gyerekneveléssel járó, nagyon komplex folyamatot, ami nem csak a magyar nőkre olyannyira jellemző gyerektartás-vonalon mozog, hanem testi, lelki, szellemi értékekről is, akkor ha belevágsz, ne csak azt mérlegeld, hogy hogyan fogsz megélni!

Én azt mondanám, hogy tartsd meg, még szegénységben is, ha az apa is akarná a gyereket, de apa nélkül, szegénységbe ne szülj bele!

Én a magam részéről mélyen elutasítom azt a jellemzően magyar nézőpontot, hogy az apának gyengébb kötődése van a gyereke felé. Ez nem igaz, és a gyerek is kötődne az ÉDESapja felé, ez ösztönös folyamat. Aki az eredetkérdéseit illetően nem tud eljutni a szüleihez sem, az örök életére lelkileg sérült marad, és ezen nem befolyásolna egy új férfi sem. Ha egy nő egyedül nevel egy gyereket, az meg a legrosszabb dolog, ami csak történhet. Ha nyomorban, akkor meg pláne...