Ti mit tennétek a helyemben? Életem eddigi legnagyobb döntése előtt állok. Bővebben lent.

Fiatal vagy. Beszéljétek meg, hogy később szeretne-e tőled gyereket. Ha nem, akkor vállald fel az abortuszt és szakítsatok. Hidd el, találsz majd olyat, aki gyereket akar tőled.

Lehet egyedül is nevelni gyereket, de sokkal nehezebb. Nem csak az anyagi dolgokra gondolok. Nem lesz férfi minta a gyerek előtt. Nem fogja látni, hogy milyen egy normális család és később azt is nehezen fogja elfogadni, hogy lesz egy új férfi az életedben.

Nekem ez az egy vesszőparipám van az egész kapcsolatot, szexualitást, minden ezzel kapcsolatos dolgot illetően.

Ezt mindig letisztáztam, letisztázom és le fogom tisztázni az aktuális barátnőmmel (amíg meg nem gondolom magam), hogy igen, mindenképp védekezzünk, de ha valami folytán terhes lesz, és NEM fogok tudni mellette állni.

21 éves vagyok, elsőéves egyetemista, egyszerűen nem állok rá készen, még egy 10 évig biztosan nem.

Elmondom neki, hogy nem fenyegetni akarom, és mindenben kitartok mellette, kivéve ezt az egy dolgot. Ha terhes lenne, és nem vetetné el, akkor sajnos egyedül kell nevelnie majd a gyereket, egyszerűen nem tudom ezt felvállalni. A gyermektámogatást, vagy mit, nem jut eszembe a neve, azt tudnám fizetni, de ennyire számíthat tőlem ebben a helyzetben.

Lehet, hogy vele is ez a helyzet.

szerintem nagyon jól látod a dolgot. nagyon szépen leírtad a dolog paradox jellegét. az viszont nem világos, hogy ha marad a gyerek, akkor ő mit akarna? maradna veled, csak te ezt úgy érzed nem lenne jó, mert ő nem lenne boldog, tehát te akarnál szakítani?

amúgy szerintem ez egy olyan dolog, amiben nem nagyon fogsz értelmes segítséget kapni. valahogy az érzéseidre kell hallgatnod, hogy annak a lények aki te vagy mi itt a fontosabb.

de a szegénység igenis ok az abortuszra.

rögtön támogatásokra akarsz játszani ez sem okos dolog (élősködés, haszonlesés, tarhálás).

már most kitalálod, hogy nem tudnál vele boldog lenni. ezt te eldöntötted, hogy nem is akarsz az lenni vele -ez nagy hiba.

neked a saját jóléted és a lelki békéd legalább olyan fontos, mint a gyerek, de ez így is van jól.

azt te se gondolod komolyan, hogy egy igazi férfit nem érdekli a saját gyereke?

nagyvonalú vagy, hogy felajánlod neki, hogy menjen amerre akar, de arra nem gondolsz, hogy ez neki sem könnyű. nem gondolsz arra, hogy lehet még olyan, hogy a segítségére szorulsz. utána valószínűleg később te fogod játszani a mártírt, hogy ilyen sanyarúságok ellenére is vállaltad és a gyerektartás, na az nagyon fog kelleni neked is, a pénz az kell, de apuka hadd menjen? nem önző és leegyszerűsített ez egy kicsit?

mi az erősebb, az, hogy rajkót akarsz a nehéz körülmények ellenére is, vagy inkább vállalsz gyereket, csak ne kelljen gyilkosként tekintened magadra? mert ez nem mindegy.

ha nincs komplikáció később még lehet gyereked. ha a fiúd életed szerelme és hagyod őt elmenni, nem biztos, hogy lesz még egy ilyen. ha beletörődnél abba, hogy ő nélkületek éli az életét, akkor nem szereted igazán. akarod - e nevelni egy olyan ember gyerekét, akit nem szeretsz igazán? a gyereket szereted, az apa elvesztésébe meg beletörődnél? jól van ez így? ha a szíved mélyére nézel, nem a fiúdat okolod, hogy gyermeket nemzett neked? nem vagy rá dühös? mérges leszel rá, mert teherbe ejtett, aztán megölette a közös gyermeket. na de te is "ludas" vagy és elsősorban a saját felelősségedet kell szem előtt tartanod, ezt mintha kicsit elfelednéd. nem mindenről a férfi tehet.

megállod-e szó nélkül, hogy később gyermekedben azt az apát is látod, akinek a spermiuma ellehetetlenített téged?

két ember életével játszol, de ilyeneken gondolkodsz, hogy "nem lenne boldog ezzel a babával". és a baba nélkül? ez szubjektív nagyon, hogy mitől és hogyan lesz boldog.

te ebből a szituációból tiszta lelkiismerettel akarsz menekülni és e menekülésnek rendeled alá a másik két emberi lény sorsát. ez így nem helyes, az érzelmeid és a gondolataid nincsenek elrendezve, nem mersz őszinte lenni magadhoz és erre szeretnéd alapozni a jövőt. biztosan sérülni fogsz, bárhogyan is döntesz. az egyetlen, amin segíthetsz, hogy azt mondod magadnak, hogy amikor kotont kellett volna húzni a fiúd kukijára vagy gyógyszert szedni, te hanyag voltál, de ha mások boldoggá tételével akarsz te is boldoggá válni, akkor még nagyon jó dolgok is kisülhetnek ebből. nem minden a tiszta lelkiismeret. nem jó ötlet előre eldöntened, hogy mikor mit fogsz te vagy a barátod érezni. ezt előre senki sem tudja így, ahogyan te leírtad, de a rossz érzések tompítására nagyon jó ez. remélem boldog család lesztek hármasban ;)