Miért hazudozik állandóan a párom?

"De én nem kértem, hogy határidőre fizesse be a számlát, volt pár nap elintézni. Nekem az volt a bajom, hogy rákérdeztem: befizeTTED (múlt időben)? Erre azt mondta, hogy igen. Semmiből sem tartott volna azt mondani, hogy nem, majd holnap."

Férfi vagyok de az ilyen jellegű hazugságokat elvetem, mert ez már hogy is mondjam előre megfontolt. Ez már tényleg hazugság a javából. Meg valaki írta, hogy lesz meghívás és az egyik család kimarad mert apuci nem örülne neki - szintén egyetértek, hogy gerinctelen dolog, vállalná fel, hogy mert utálja őket xy dologért. Valamiféle gyávaság, konfrontáció kerülése. Nem jó, nem szép.

Valaki írta, hogy a könyv amit ajánlok bulvárpszichológia. Nos én inkább életszerűek mondanám, mert nem csak azt az egyet olvastam és olvasom. Vannak olyan száraz és nyögvenyelős elméleti könyvek, hogy olvasom, de értelme alig. Nem sértésnek szánom, de amit a pszichológia szakon tanítanak sokszor elmélet és nem lenne szükséges ennyire belemászni. A gyakorlat a lényeg, a hétköznapok. Pl. Erich Fromm neves a pszichológiában, de olyan unalmas és száraz amit ír, hogy csak na! Ha valaki kukacoskodni szeretne, hogy kell elmélet, aláírom, nagyon is kell, de minél életszerűbben, egyszerűn és érthetően van leírva annál több embertársunkon tudunk segíteni vele és nem ez lenne az egésznek lényege?

Úgy gondolom, hogy a legjobb az ha a férfi határozott és meri vállalni amit gondol, meri kimondani. Én legalábbis a korrektséget legalább olyan fontosnak tartom mint az őszinteséget. Noha én sem vagyok tökéletes és senki sem az. Rengeteg férfi nem tudja megélni az érzéseit, fél tőlük, alapvetően ez nekünk hátrányunk is, tanulnunk kell és a helyes út az őszinteségen át vezet, különben gátlások keletkeznek. Valaha én is féltem az érzéseimtől, de idővel tanulva, tapasztalva felvállalom amit érzek, aki iránt érzek. Rossz látni amikor társaságban még egy puszit sem kap a hölgy a párjától - mert jaj mit szólnak! - a férfi érvelése. Ez igazából annyit tesz, hogy szégyelli a haverok, férfi ismerősök előtt, hogy ő már nem az a macsó durva férfi... de egy kapcsolattól nem lesz papucs, nem kéne betojni.

Amúgy Dr. Csernus könyveit is melegen ajánlom, ha valaki akkor Ő tökösen áll a témához és érthetően, gyakorlati szemszögből. Tőle is vannak könyveim, akit érdekel, privát... :)

Megint valaki írta a füllentéseket, bocsi, sokan írtunk már, nem tudom ki volt. :)

Részben igaza van, a hölgyek is van, hogy füllentenek de ez embere válogatja. Ebben tényleg nem szabad általánosítani. Elmesélem két tapasztalatomat röviden, kérem senki ne vegye magára inkább csak elemezze.

Az első párkapcsolati szerelmemmel 3 hónapig csak ismerkedtünk, és 1 hónapig jártunk. Idilli volt, csodás, imádtuk egymást. Aztán amikor utoljára eljöttem tőlük mivel vidéki, rá 1,5 órára azt az sms-t küldte, hogy - legyen vége, nem akarlak többé látni! Gondolhatjátok mit éreztem, másnap a kérésemre bejött azért busszal és mindent a fejemhez vágott, mint egy vulkán úgy viselkedett. Amikor megkérdeztem, hogy útközben a kapcsolat alatt miért nem mondta el akkor csak hápogott, hogy nem merte... de folyton őszinteségről beszélt, hogy az mennyire fontos. Sosem bántottam vagy voltam vele durva, tiszteltem és a kedvében jártam. A nagy gondja az volt, hogy nem akartam egyből odaköltözni hozzá másik városba mert ő már fejében leélte velem az életét, együtt fogunk megöregedni, hűű de romantikus (?) meg, hogy nem teszek semmit a kapcsolatért. Mit várt, hogy majd pár hét járás után eljegyzem hűbele-bummbele stílusban? Ész hova mész... De összeállt a kép a szakítás után, hogy az egyik legaranyosabbnak látszó, de velejéig önző, mohó, türelmetlen és kegyetlen nőszeméllyel jöttem össze és csak hálálkodni tudok, hogy - Isten, köszönöm, hogy megszabadítottál tőle!

Nem gondolom, hogy nincsenek hibáim, vannak. Alapvetően megfontolt és előbb gondolkodó csak aztán szerelmet érző embernek tartom magam, de ha már elérek a szerelemig akkor nem szégyellem. Legutóbbi párkapcsolatom majd 1 évig tartott plusz az ismerkedési hónapok, még mindig tisztelem azt a hölgyet mert a lehetőségeihez képest nagyon igyekezett és noha hazudott 1-2 dologban tudom, hogy félelemből tette mert a volt párja egy érzelmileg tuskó, kisajátító és nagyon bosszúálló alak aki elég rendesen ártott a lelkének. Márpedig ezért nem haragudhatok rá, ha nem félt volna nem hazudott volna, tudom mert egyben rokonlelkek is vagyunk. Mindössze nem illünk össze és nagyon cipeli a múltjának fájdalmait, azaz nem zárta még le az előzőt sajnos. Na de befogom mert már sokat dumálok... :)

Lényeg a lényeg, hazugsági kérdésben tényleg nem szabad általánosítani!

ma 12:19

elmondom neked, hogy én már válaszoltam a kérdésedre valahol az első oldalon... utána jött az az ember(57%-os) aki leírta, hogy pi.csa vagy hogy baromságokon hisztizel, és lenézte azt a válaszadót is aki leírta a hazugságot különféle szinonimákkal és pszichés magyarázatot adott. Erre kérdeztem meg tőle, hogy csak nem magára ismert ezért védi a hazudozókat? erre meg jött a válasz, hogy minden irományomon csak röhögnek az itt levők és ezért vernek át folyamatosan...mert nem értek hozzá. Erre szóltam vissza, hogy akkora nyomi, hogy azt se tudja kinek válaszol és paraszt módon. Ennyi.

MRC31: Szimpatikus vagy te nekem! :)

"Én legalábbis a korrektséget legalább olyan fontosnak tartom mint az őszinteséget."

Ilyet pl jó olvasni, főleg férfitól! :)

Egyébként hasonló hozzáállású emberkével ismerkedtem meg nemrég, és persze az ex(ek) húzásai miatt hiába tudom, hogy bizony ő őszinte, folyton azt lesem hol ver át, hol fog átverni. Pedig még csak egy ismerős! De legalább látom ezt és most már rajta vagyok a megoldáson, az is valami! :)

Nem olvastam el minden választ, de a te egyik hozzászólásodat igen. Azért hazudik, mert úgymond megteheti. Ugyanis te azt mondtad, még egyszer rajtakapod valamin, és fel is út, le is út, aztán mégsem dobtad. Ha te is így állsz hozzá, ő miért tenne máshogy?

Tedd ki a szűrét, akkor majd megtanulja.

Kedves #57!

Noha nem nekem írtad a válaszod, de engedj meg pár gondolatot. Alapvetően igazad van a hitelességet illetően, egyetértek. Viszont a kérdező leírta azt is, hogy igazából nincs más hibája a párjának csak, hogy hazudik. Szóval csak azért dobja ki mert van egy hibája? Mellette van egy rakás jó, az nem számít? Nem kegyetlenség ez? Nem inkább a megoldásra lenne jó törekedni, hogy megtalálják a kiutat? Bármit rombolni könnyebb mint építeni.

Sziasztok!

Örülök és egyben megijeszt a dolog hogy nem csak én járok ebben a cipőben. 3éve vagyok a párommal és úgy a 4.hónapban ismertem rá erre a problémára amit azóta is próbálok kezelni (eddig sikertelenül).

Eleinte türelmesen állok a dolgokhoz próbálom az igazságot erőltetés nélkül megtudni,ezután fokozatosan erősítem benne azt hogy tudom a dolgait és el is fogadom de a napok-hetek elteltével elfogy a türelmem és veszekedésben tör ki a dolog. 1,5éve szakíott éppen emiatt, hogy túl sokat veszekettünk...aztán 1hét után visszatért hozzám,hogy megváltozik és szeret. Én akkor is próbáltam elmagyarázni hogy ok-okozat történése az egész. És ha ezen nem változtat sajnos én sem tudom csendben tűrni a megaláztatást. Minden egyes beszélgetésnél hatalmas ígéreteket kapok, de az a baj hogy már egy szavát sem hiszem és a bizalmamat is egy hajszál tartja.

Nagyon szeretem a páromat, hiszen mindezek ellenére törődő sőt... és tudom hogy tényleg szeret és hogy próbálkozik és én is inkább megoldást találnék. De a folyamatos idegeskedés kikészít teljesen, már magamra sem ismerek néha olyan dühöt vállt ki belőlem a hazudozása.

A számláktól elkezdve, volt barátnők,barátok, a múlt béli és mai dolgok elhallgatásáig mindenen túl vagyunk már. Próbálkoztam a nyugodt beszéddel és azzal hogy ha a feketére pirosat mond vagy egy apró hazugsággal ütközöm elhagyom de nem segített. Egy teljesen nyugodt nő vagyok aki soha nem nyomozott és nem veszekedett de ez a kapcsolat folyamatosan tolja felém a negatív felismeréseket anélkül hogy keresném és ha a türelmem fogytán sokszor feladom és csendben maradnék legszivesebben de jön a felismerés hogy ezt nem tehetik velem. Esküvőt és gyerekeket tervezünk, de a félelem bennem van örökösen hogy menni fog e ez így nekünk a későbbiekben? De a szerelmünk ugyanúgy erős és ilyenkor nem tudja az ember hogy mit tegyen... Várom a meglátásaitokat, mással már nem merem megosztani a környezetemben hiszen nagyon kínos a téma és csak az érti meg aki ebben él vagy volt benne része.