Miért nem őszinte a húgom? Állandóan hazudozik a szüleinknek.
Húgom 23 éves és még otthon lakik. Mikor hazaér a munkahelyéről eszik(anyukám kiteszi elé a meleg ebédet)és utána rögtön lefekszik aludni, majd mikor felkelt internetezik.
Sokszor anyuék szemébe hazudik olyan dolgokról,amiket simán elmondhatna. Nem tudom miért nem teszi.
Nem is szokott nagyon beszélgetni anyuékkal, elvan az ő kis külön világába. Anyu úgy érzi nem is szereti már őket tesóm.
Én már lassan 3 éve elköltöztem otthonról,mert férjhez mentem. De engem sem nagyon hív fel.
Mikor én próbálom őt hívni, van hogy fel sem veszi.
Mit lehetne tenni? Ötletek?
Nagyon zárkózott lány, hogy tudnék neki segíteni??
Lehet,h neki is elkéne egy kis szigor. Nagyon meg volt kímélve mindentől. Ő a középső gyerek. Mindig nagyon vékonyka volt,alig evett és azért is el lett kényeztetve.
Anyu most mondta,h bekeményít.
Szegény anyum minden nap felhív(amúgy is beszélünk minden nap) és panaszkodik tesómról.
ma 10:18
Döbbenettel olvasom szomorú soraidat. Látom benne az igazságot. Csak egyet nem értek. a szüleid a mások lenézésén kívül a feléjük való feltétlen tiszteletet nem nevelték beléd? Nem bántásként kérdem, csak azért mert ezeknek a gyerekeknek a szüleik lesz a példaképük. mert közben azt is beléjük nevelik, hogy Istenként kell a gyerekeknek őket tisztelni.
Nem nagyon foglalkoztak velem. Magukat elitnek tartották, de ezt a külvilág felé sugározták, nem felénk. Mi annyit láttunk, hogy az orrukat fennhordva félmosollyal társalogtak ezzel-azzal, majd utána előttünk beszélték ki őket. Csak egy rövid példa: Új szomszédunk lett, és még nem is találkoztak, amikor már arról beszélgettek a szüleim, hogy na ezek se ismerik a könyveket.
Tipikus nagyképű értelmiségiek, akik kibeszélnek másokat, hogy milyen rosszak, miközben ők ugyanazt csinálják. Emellett ránk nem volt idő, a nevelés annyiból állt, hogy amit nem akarunk, azt nem kell csinálni, és kész.
Pedig a gyereknek példakép kell, egyfajta vezető. Tényleg szomorú, és a mai napig nyögöm ezt, de lehetne rosszabb. Felneveltek, hálás vagyok ezért, ha hívnak, akkor beszélek velük, de ennyi.
Kedves utolsó! A szüleim nem így neveltek minket.
Mindig azt mondták,hogy másokat értékeljünk, legyünk kedvesek, közlékenyek, barátságosak.
Nekem és az öcsémnek sikerült is ilyen emberré válni.A húgomnak valamiért nem.
A férjem is azt mondja,hogy olyan mintha nem is lennénk testvérek.
Jó ötlet,hogy üljek le vele beszélgetni, csak az a bibi,hogy vele nem lehet. Vagy elkezd sírni, vagy egyszerűen nem válaszol. Nem akar kommunikálni senkivel,vagyis a családjával nem. Ilyenkor hogy lehet mégis megtudni,hogy mi van benne?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!