Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Adjam fel, hogy valaha boldog lehetek az egyetlen igaz szerelmemmel aki viszont is szeretne?
Elképesztően szeretethiányos vagyok, soha senki nem törődött velem barátnőjeként, soha senkinek nem voltam élete szerelme, senkinek nem voltam az élete értelme, mindig csak egy valaki a sok közül vagy csak dugni lennék jó vagy csak lelki szemetesnek. Mindennapjaimat ez a keserűség tölti ki, hogy senki sem szeretett igazán és valszeg nem is fognak, főleg olyan nem aki törődésére igazán vágynék. Aki kedves velem az csak azért, hogy megdughasson vagy azért mert alapból olyan és nem nekem szól ez, közben meg képtelen lenne barátnőjeként szeretni. Bánom, hogy nem halva születtem. Beleőrülök. Utálom ha húsként kezelnek de kénytelen vagyok ennyivel beérni ha egy kis törődésre vágyom. Még ez is rengeteget jelent. Mégsem adom magam minden jöttmentnek, mert az undorító lenne...
Legrosszabb, hogy már megtaláltam azt aki nekem tökéletes lett volna, pedig az igényeim magasan vannak. Vagyis számomra nem magas, mert egy életre keresek társat, nem érem be felszínes kapcsolatocskákkal, nem úgy állok hozzá, hogy mindegy csak legyen valaki. Éreznem kell, hogy ő kell és senki más. Érzem ezt vagyis más iránt nem tudnék így érezni. Mintha a pokolban lennék. Mások a házasságot nem gondolják olyan komolyan amennyit jelent nekem egy kapcsolat...
Minek belekezdeni ha úgyis vége lesz, úgyis csak egy jelentéktelen senki leszek mindnek, egy pótolható, bármikor eldobható senki.
21/l
Hát igen. Bár néha most is szeretek siránkozni, meg magamat sajnáltatni, de már nem gondolkozok úgy, mint régen. És ehhez nem kell szakember, saját magad is tudsz változtatni, ha akarsz. Ez a lényeg, hogy akarni kell.
Amúgy nem hinném, hogy engem bárki is fogyatékosnak vagy hülyének gondolt volna, mert ennyire sose szolgáltattam ki magam. Soha nem mondtam el senkinek, hogy abban a pillanatban milyen kritikusnak látom az életem. Csak anyunak mondtam el a problémáim, őt hívtam fel, ha baj volt. A többiek csak azt láthatták, hogy szomorú vagyok, szerelmi bánat és ennyi... Szerintem nem szabad az embernek magát kiszolgáltatni, mert kihasználják és visszaélnek vele. Meg persze nem akartam, hogy hülyének nézzen a környezetem. Majd a kérdező is rájön arra, hogy ez nem vezet semmire és változtat a gondolkodásán, ha AKAR. Ha nem, akkor nem lehet neki segíteni. És beláthatjuk, hogy néha sokkal köynnebb magunkat sajnálni, mint változtatni a dolgokon. Mert ahhoz már tenni is kéne valamit. Mindenesetre remélem, hogy legalább egy picit hasznosak voltak a válaszaink, saját élményeink a kérdező számára és megfontolja ezeket!!!
a pszichológus tényleg nem tud neked párt találni, de abban tud segíteni, h az élettel összeegyeztethető, reális vágyaid legyenek
kb. olyasmire vágysz most, mint mikor egy 10 éves kövér kisfiú arról ábrándozik, h olimpiai bajnok lesz, és valószínű, h soha nem fogják elvinni semmilyen edzésre a szülei...
egyszerűen nem reális, nincs életszaga annak, amit te szeretnél, ilyen nem létezik
hát ez besz@rás! :)
Te nem vagy semmi!
Valld be kérlek hogy ez kamu! Kérlek valld be!
Mert ha nem akkor neked teljesen elmentek hazulról....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!