Mennyire számít, hogy azonos szellemi szinten legyen veletek a párotok?

kérdező, maximálisan megértelek.. mintha az én történetemet olvasnám.. és igen, a szakmunkások jobban lenéznek minket, mint mi őket. én addig 1 mukkot se szólok, amig nem kezdi el vmelyik fujjozni a diplomát..

#29: az a baj, hogy te pedig csak azt fújod a diplomátlan létről, amit te és a kollegáid sejtenek róla. Két külön világ vagytok, ennyi, ha ezt nem tudod feldolgozni akkor szakíts. Én sok párt ismerek ahol csak az egyik fél diplomás, mégis boldogok együtt.

utolsó, igen, de akkor annak a másiknak van vmennyi máveltsége, pl. nem Európában fogja keresni Kínát..

kirívó példa volt.. de nem a példa a fontos. előtte már leirtam h nekem mi a tapasztalatom az exemmel, olvasd el, és csak azt ne mondd, h az a normalis.. mert nem az...

na....együtt vagytok még...?

És mert egy emberrel ilyen tapasztalatod volt... áh, hagyjuk.

Az a baj, hogy manapság szinte boldog-boldogtalan bekerül egyetemre és egyes szakokat nevetséges könnyedséggel el is végezhetnek. Mesterember meg már alig akar lenni önszántából valaki, mert az eltorzult világunkban minden kis kobakba azt sulykolják hogy érvényesülni csak diplomával lehet, hisz érettségije már az emberek 99%-ának van, attól tovább kell lépni. Arra bezzeg senki sem gondol hogy a szakembereknek is felelősségteljesen kell végezniük a munkájukat, ahhoz is értelmes fej kell és nem csak kézügyesség. Ha csak a leggyengébb és legtrógerabb tanulók mennek szakközépbe, mivel máshova nem kellenek, akkor honnan lesznek megbízható és becsületes ácsok, asztalosok, kovácsok, kőművesek, géplakatosok? Bezzeg közgazdászból, tanárból, meg informatikusból már sz*rásig vagyunk, aztán ők meg nem találnak munkát. Rá kéne jönni, hogy a mesterségek éppolyan fontosak és tiszteletreméltóak mint a szellemi szféra munkái, és a gyerekeknek meg nem kéne bebeszélni hogy olyat intelligens ember nem csinál... Szerintem állati nagy butaság, hogy mindenki csak szellemileg akarja képezni magát. Én egyetemista vagyok, de sokszor jobban örülök annak, ha a munkámnak kézzelfogható eredménye van (pl. hobbiszinten kreatívkodok, esetleg varrok vmit, vagy édesanyámnak segítek a kertben és a munka gyümölcse az asztalunkra kerül). Miért ne lehetne megbecsülni és megfizetni az olyan szakmákat amiben kellő tapasztalatra tehetünk szert akár egy középiskola elvégzésével? Ráadásul ha az ember egy valamire való egyetemet akar elvégezni, ami mellett nem sok ideje marad bulira meg munkára, tehát végig a szüleire van utalva, a felnőttéválás időpontja is jóval kitolódik, mert amíg nincs a kezében a diplomája, másoktól függ. 24 évesen meg ott áll az ember 0 tapasztalattal a munkaerőpiacon, és még csak ott tart hogy önállósodni kéne, miközben már javában biológiai virágkorát éli... És akkor csodálkoznak hogy a fiatalok csak 30 felett házasodnak meg vállalnak gyereket...

az a baj, h k.rvára nem egy ilyen emberrel volt tapasztalatom. nekem fontos, h egy szinten legyünk, máskülönben miért lennénk együtt? ha nem egyezik a véleményünk? vitatkozzunk örökösen?

biologiai virágkorát 27-28 éves felett élik a nők inkább, nem 24 évesen