Hogy bírjátok a magányt?

"20 éves koromban és előtte én is nagyon racionális voltam ilyen téren, akkor a most leírtaknak ellenkezőjét állítottam. Azóta rá kellett jönnöm, hogy tévedtem és hiányzik a társ, a szerelem."

Aztán 20 évesen sokan ezért meg is házasodnak, 25 éves korukra meg ott állnak kiégve, valódi kalandok nélkül, 1 gyerekkel a nyakukban, kilátástalan helyzetben.

Én akkor is úgy gondolom, hogy nem baj, ha van szerelem, de ha tartja csak az össze az adott kapcsolatot, az veszett ügy - egy idő után.

Na ez a szerelem miatt sír mindenki hülyeség. És igen miért kell szenvedni, kétségbeesni, rettegni? Mert te úgy akarod? Hát akkor teljesen mind1 szerelmes vagy sem barátom, mert ugyanúgy szenvedni fogsz.

Egyébként meg annyit meg annyit próbálkoztam, hát komolyan nem tudom hogy lehet elszúrni ha csak nem "na akkor most gyorsan ledarálok 100 próbát aztán végre beletöröd hetek hogy na ennyi" nem kell racionalizálás, gondolkodás, vagy tanulni hibából, vagy egyáltalán bármi nem. Én vakon belerohantam azt nem sikerült na most már lehet utálni.. de jó.

Egyébként ha "szerelmesen" szenved, görcsöl meg mit tudómén na akkor az nem is szerelmes. Meg nem azért de ezek a mondások úgy általánosságban nem gondolt bele még senki hogy esetleg ki írta.. milyen állapotban..?

De persze biztos ez is mind menyből jött szent írás, ami megkérdőjelezhetetlen, teljesen igaz, megcáfolhatatlan bölcsességgel bír. Hisz ő csak tudja.

Nem vagyok a barátod, és azt a mondatom arról írtam, amit a környezetemben tapasztalok. Síró barátnők, akiknek hiányzik a párjuk, mert nélkülük megy bulizni, méginkább síró barátnők, akiknek hiányzik a párjuk, mert nélkülük ment bulizni, aztán megtalálta "élete párját"... Szenvedő fiúk, akik sírnak a barátnőik után, amiért azok náluk 30 évvel és 30 millióval gazdagabb férfival álltak össze...

De van ellenpélda is természetesen...

Vannak a lányok/fiúk, akik boldogak egy kapcsolat elején, mindent megkapnak - vagy csak látszólag, mert a fiú éjszaka a táncoslánynak hagy ott nagy összeget, csak hogy kicsit máshol is szórakozhasson, a lány meg a Duna partján meséli könnyes szemmel, hogy jó a párkapcsolata, csak ez és ez benne a probléma, lelkiekben nyugtázza, hogy ő nem csalja meg éppen a párját, de mégis csókban, aztán egész testben összeforr az őt mégis meghallgató másik fiúval...

Számtalan eset van.

Tisztelet a kivételnek és természetesen mindenkinek sok boldogságot az általa választott életúthoz, párhoz.

Azon pedig nagyon nevettem, hogy én akarom megmondani... Nem, nem én akarom elmondani, mindenki elmondhatja, véleményszabadság van.

Én sem estem senki torkának, hogy "nem jó a szerelem, te nekem ne akard megmondani :@" :DDDD, nem kell felvenni a süniállást csak azért, mert másnak más a véleménye.

Na, további szép délutánt mindenkinek! :)

Az egyértelmű hogy nem vagy a barátom csak úgy írtam. A másik meg hát, örülök hogy jót nevettél magadon bár nem is írtam rólad ez a "a szerelem olyan állapot, amely kis időnyi boldogságot okoz megszorozott szenvedéssel, kétségbeeséssel, rettegéssel."

Na én erre írtam hogy szentírás, fogalmam sincs ki írta csak valaki írta hogy tökéletesen egyet ért vele és én meg annyit mondtam (kb.) hogy szerintem hülyeség. A többi meg hogy miért kell szenvedésnek meg görcsölésnek lennie. Mondjuk lehet te írtad, de én mindenikek írtam, nem hogy te de meg akarod mondani.

A sündisznó állás meg lol, annyi volt a fejemben hogy egy két kommentet nézegettem olvastam és "érdekes" elmélet hogy a szerelem = szenvedés. Szerintem.

Egyébként meg a sírás természetes, nem feltétlen kell negatívum ként felfogni. Az hogy sírnak annak a jele hogy tényleg szerették (de legalábbis vannak érzéseik). Sokkal jobb mintha magukba fojtanák aztán hagynák az egészet.

Ezért minimum lefejezést érdemlek, de:

"Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. És nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hanem hálásnak kell lenni azért, hogy egyáltalán kaptunk belőle."