Hogy bírjátok a magányt?

Kérlek szépen én F/19 éves vagyok.

szokták mondani h helyes vagyok érdekes módon ennek ellenére körülbelül 3 éve nem volt barátnőm mer pár csalódás eléggé elvette a kedvem az egésztől és nem is foglalkozom már ilyen témával.

Azóta a sok szabadidőbe megtanultam gitározni, BMX is volt, ráértem bár nincs olyan nap h ne vágynék kapcsolatra, de nem erőltetem már inkább elvagyok most már egyedül is

Hát nekem sem volt még senkim igazán. 3 éve volt egy bnőm, de csak párszor találkozgattunk, annyira nem is volt igazi.

Hát nekem elég sok dolgom van most az egyetemen. Meg épp vizsgaidőszak van. Űrt azt nem érzek magamban, csak van ez a folyamatos vonzódás meg minden lány tetszik már, akit meglátok. Nemtom, ez mennyire normális már. Viszont azt vettem észre, hogyha több alkalmam van sportolni, akkor jobban érzem magam és nem vagyok annyira bamba.

Szerintetek a sport jó ellenszer a "kiéhezettségre" meg az ilyen testi vágyakra?

20f

Én másfél éve vagyok egyedül. Nagy szerelem után rossz volt a magány, és sokáig szenvedtem, de képtelen voltam új kapcsolatba kezdeni.

Nekem egy új hobbi segített nagyon sokat, és persze az, hogy rájöttem mennyi barátom van, akik szintén elég sok programot tudnak csinálni nekem =) Ez elég jól képes volt elűzni belőlem az ürességet. Pár nélkül a sulira is jobban tudok koncentrálni, de tény, ami tény, az ember társas lény, és ez alól én sem vagyok kivétel. Hiányzik egy társ, és udvarlóim is bőven akadnak, de inkább vagyok egyedül, minthogy ismét kifogjak valami idiótát =)

20/l

21:21-nak

Igen, a sport valóban jót tesz, én pl. kerékpározok és utána általában az egyetlen testi vágyam ami marad az a pihenés :)

Sehogy, a magányt nem lehet kibírni max elviselni. Csak azért mondom, mert hát párkapcsolatom nem volt, meg úgy leginkább emberekkel való kapcsolat se, legalábbis azon kívül persze hogy suliban/boltban akárhol köszönsz, meg egyebek na de ez nem is számít annak.

És hát hogy mondjam elég rossz hatással van rám,, folyton fáj a fejem. Meg most mi jó van benne? Persze néha jó de nem úgy hogy nincs más. És az a legrosszabb hogy ez exponenciálisan egyre rosszabb lesz.

Nemsokára betöltöm a 24-et, de még sajnos nem volt senkim :(

Néhány (úgy 4-5) éve még egyáltalán nem hiányzott, de egyszer csak megjelent bennem a vágy, hogy kellene valaki. Ez a vágy azóta folyamatosan erősödik.

Mindig irigyeltem másokat, hogy nekik összejön, miközben minden próbálkozásom kudarccal végződött.

Ez alatt a 4 év alatt rengeteg kudarc ért. Mindig visszautasítottak, sose kellettem senkikek. Mindig csak második helyezett lehettem, mindig más lett a befutó. Végignézhettem, ahogy a kollégiumi szobatársaim barátnőikkel vannak, jól érzik magukat. Mindig én voltam a 3. 5. 7. stb a sorban.

Akinek úgy tűnt, hogy kellek, végül az is elfordult tőlem. Mindig megpróbálnak lerázni különböző hülye trükkökkel, amiket már persze kívülről ismerek, ezért már túl gyanakvóvá váltam. Most is egy hasonló szituációban vagyok... nagyon úgy tűnik!

Két éve egy nagy kudarcom után az öngyilkosság gondolata is felmerült bennem. Depressziós lettem, amelyből egy év alatt önerőből sikerült felállnom.

A kudarcokból rengeteget tanultam és változtattam is sok dolgon, de már görcsbe rándul a gyomrom ha a társkeresésre gondolok. Sose görcsöltem semmi miatt, vizsgák miatt sem, de a társkereséskor fizikai fájdalmaim vannak, mert úgyis tudom, hogy nem jöhetek ki belőle pozitívan.

Elég mély érzésű és ragaszkodó típus vagyok. A lenne párom, fel sem merülne bennem, hogy megcsaljam. Nem vagyok olyan típus, nem égetem magam nagy lángon, ezért is lehetséges az, hogy ilyen idősen még szűz vagyok. Szexuális vágyaim rendben vannak, a szerszámom paraméterei is megfelelőek.

Az a gond, hogy már nem tudok mit kezdeni magammal egyedül. Zajlanak körülöttem az élet dolgai, mégis mindent szürkének és sivárnak látok, semminek nem találom az értelmét. Egyszerűen szörnyű érzés, kezdek megőrülni tőle.

Annyira tanácstalan vagyok, bizonytalan is. Ez a bizonytalanság egyre jobban kezd átülni az élet egyéb dolgaira, kezdek lecsúszni lelkileg, idegileg, mindenhogy.

A kiutat keresem rendületlenül. Tudom is, hogy mi az: paradox módon ezt csak társkereséssel lehet megoldani, ami ha pozitív élménnyel zárul akkor megoldódik a lelki problémáim jelentős része.

Ez az a pont, ahol a kígyó a farkába harapott: mert nem pozitív élménnyel zárul, hanem negatívval, ami nem segít ki a szakadékból hanem még lejjebb taszít bele.

24/F

Utolsónak

Szerintem azért ne legyél ennyire elkeseredve, annyira nem vesztesz sokat ha nincs barátnőd. Engem másfél hónapja hagyott ott az exem, lelkileg teljesen tönkretett, az előző szintén. Úgyhogy nekem őszintén szólva a tököm ki lett a nőkkel, hidd el, inkább választom ezerszer az egyedüllétet, minthogy még egyszer taccsra vágjanak..