Középvezetői állás a párkapcsolat rovására?

Fú ember, mekkora szexista férfigyűlölő szar ez a komment szekció.

A csávó szereti a párját. Szeretne vele beszélgetni, és a csaj kb 0 reakciót ad, idegenként viselkedik.

Eltúlozzátok, hogy a kérdező a világ közepe... Ember. A párja, és kommunikálni szeretne. Nem nagy bájcsevegés az, hogy pár dolgot leírnak egymásnak, és nem tőmondatokban beszélnek.

Fú mennyi szánalmas gyűlölet van bennetek a férfiak iránt, mit élhettetek ti meg a szar döntéseitek miatt...

"nem vagy képes támogatni mert azt akarod, hogy a te egód nyalja-falja"

Szokásos női torzítása a szituációnak.

Mit nyalja falja az egóját? Mi a francról beszélsz? Nulla helyen utalt a kérdező olyat, hogy az egóját "nyalni falni" kéne.

Imádjátok lealacsonyítani és megalázni a másikat, fú de undorító életetek lehet.

Szerintem értelmesen is meg lehet beszélni felnőttként, hogy most mi a helyzet, mi történik, hogyan tovább.

Én férfiként is kerültem középvezetői állásba, érdekes módon mindig szakítottam időt arra, hogy a párommal beszélgessek és törődjek vele. És megértettem, hogy fura neki, hogy nem beszélünk annyit, és hiányzom neki. Egy nőtől aki középvezető, persze nem várható el ilyen szintű teherbírás, hogy magán kívül figyeljen a párjára is.

Attól, hogy én dolgozom, a párom még a párom. Még az életem része, nem tűnik el. És megadom neki tovább a figyelmet, nem hagyom, hogy a kapcsolatom kárára menjen a munkám, mert az csak munka.

Grat a szánalmas bandának akik itt válaszoltak.

"Szerintem ne vállaljon középvezetői állást, ha ennyire nincs rá felkészülve, illetve ne akarjon menyasszony lenni, ha a vőlegénye egyértelműen másodhegedűs lesz hol a munka, hol ki tudja mi egyéb mellett"

Totál egyetértek.

Én mikor komolyabb pozícióba kerültem, és vállalhattam a felelősségeket, mikor láttam, hogy a páromra nem jut idő, visszavettem. Mert a PÁROM, és szeretem őt.

A nőnek itt van felelőssége. Tudatosan úgy döntött, ő vállalja azt, hogy nem fog veled beszélni annyit. Ha így van vele, én tuti csinálnám a saját dolgom, építeném magam, az életem, és nem izgatna, ha elhidegül a kapcsolat. Nyugodtan keresse a pénzét, és én is az enyémet, aztán meglátjuk, lesz -e kedvem még vele beszélgetni, de lehet én is inkább egy nagyobb felelősséget elvállalnék, és lépnék, ha már felépült az életem egy jobb irányba.

Érdekes azért egy két hozzászólás. Ha a férfi lenne aki kap lehetőséget, de nem jut annyi idő a párjára akkor nem ezt válaszolnátok, mint az utóbbi pár hozzászóló.

Ez nem férfigyűlölet, hanem szimpla józan ész. Szeretek valakit aki kapott egy lehetőséget akkor igenis támogatom és segítek neki ahogy tudok, mert szeretem. És nem azon pörgök, hogy munkaidőben nem ír nekem. Ha a párod mondjuk BKV sofőr lenne akkor is reklamálnál mert nem ír munka közben? Vagy egy sebész műtéz közben is írkáljon?

Nekem is olyan a munkám, hogy ritkán tudok közben írni. Ha valami SOS dolog van hívnak, ha nem tudom felvenni visszahívom.

Az pedig, hogy munka után tanulnia kell az sem meglepő. Aki munka mellett jár iskolába? Vagy akkor ne tanuljon, mert nem tud non stop a másikkal lenni?

De arra is rátérhetnék, hogy munka utan sokszor elutasító veled, hogy stresszes. Hát én ugyanígy tennék, ha a férjem nem támogat, egész nap munkaidőben írkálna regényeket, mikor tudja, hogy nem tudom elolvasni és reagálni rá, majd utána este mikor nyugiba megbeszélném vele akkor is azon pörög, de hogy én nem válaszoltam napközben. Engem is az ideg szétcseszne és még rosszabbul érezném magam és távolságtartó lennék. Lehet a párod is így dolgozza ezt fel.

Amit tanácsolok, ha tényleg szereted beszéld meg vele, hogy úgy érzed elhanyagol és igenis mond el, hogy támogatod és beszéljetek meg egy opciót, ha sos van hogy érheted el a munkában. És azt vedd komolyan ne irkálj regényeket a munkában. A párod nem képviselő, hogy ráér telefont nyomkodni munka közben. Legyél türelmes támogasd, hogy belerázódjon a munkába. Ha te úgy állsz hozzá, hogy nem plusz stresszfaktor vagy megnyugszik és jobban tud rád figyelni.

Továbbá gondolj arra, hogy fordított helyzetben te is elvárnád, hpgy támogasson

"Ha lesz időm éljük a kapcsolatunkat, de most nagyon nincs"

Ez mindent elmond. Neki nem fontos a párja, csak kellett a gyűrű az ujjára. Soha nem mondanék ilyet a páromnak. Világosan leírtad, hogy többször is próbáltál vele beszélni, de otthon is csak a munkával foglalkozik, még ráadásul jól lebaszott, hogy "önző" vagy. Ez aztán a megértő hozzáállás egy szerető embertől. Az mindent elmond, hogy arra, hogy esetleg elveszítheted a munkahelyed annyi volt a válasza, hogy "Értem". Mint valami érzelemmentes robot. Ha már válaszolok, akkor csak odaírom ilyen helyzetben, hogy "sajnálom, ne stresszelj ezen, otthon megbeszéljük, sietek".

Viszont azért más a támogatás és más az, hogy "kuss"!, ne zavarj otthon sem mert sok a munka.

"ha lesz időm éljük a kapcsolatunkat, de most nagyon nincs"... Már bocs, de ez mi???

Vagyis ha sok lesz a munka vagy esetleg mivel igyekvő így a vezetés többet rak majd a vállaira akkor esetleg két évig nem éljük a kapcsolatot? Azért ilyeket mondani a párunknak durva. Esetleg lehet mondani, hogy ne haragudj a héten nagyon ki vagyok merülve, sok volt és még van egy projekt de, hogy majd éljük a kapcsolatot ha lesz idő, ami nincsen...

Vagyis a kapcsolat az utolsó dolog a fontossági sorrendben nála.

Én elgondolkodnék, hogy akarom e ezt így. Főleg, ha nem lehet vele megbeszélni. Mert ez a nagyobb probléma. Ideges, kimerült, fáradt, ingerlékenyebb mindenki lehet olykor de, hogy nem látja be, hogy ez így nincsen jól és nem látja be, hogy van egy párja és egy kapcsolata ez már gond.

Érdekes, ha egy férfi épít karriert, akkor nem szokás ennyit pampogni.

Inkább támogasd a barátnődet és ne akarj munkaidőben a semmiről irkalni.

28

Te vagy a frusztrált. Már azt is fehozod, hogy félre qr. És miért lenne frusztrált? Itt a kérdező az, és jobban tenné, ha idióta szmajlik irogatasa helyett munkahelyet keresne, mivel inog alatta a jelenlegi.