Nem tetszik ahogy a férjem beszél a gyerekeinkel mit gondoltok erről?

A saját kisfiát nem szereti, és seggfejnek nevezi, mert sír. De, igenis rossz ember, aki képtelen a szeretetre. Ne áltasd magad.

Az, hogy eltart, mert jelenleg nincs választása, nagyon gyorsan megváltozik.

Szerinted jó lesz annak a szerencsétlen gyereknek ebben felnőni?

Szakkönyvet kellene együtt olvasnotok a szülői szerepről. Én evangélikus vagy református könyvesboltokban szoktam ilyesmit látni.

Szakítsatok időt arra, hogy együtt fejlődjetek, mint szülők! Addig a kicsit rá kellene bízni a nagyszülők valamelyikére - ha élnek és egészségesek.

Hány évesek vagytok? Elég érettnek érzitek magatokat erre a feladatra? Nem lehet, hogy munkahelyi gondok is nyomasztják a férjedet?

Őt is hasonlóképpen nevelték annak idején? Milyen a férjed kapcsolata a szüleivel, de legfőképpen az apjával?

Az hogy ezt ennyire egyértelműen szóvá is teszi, meglepő.

De valójában én sem tudtam egy kisbabával mit kezdeni.

Ott volt, néha elaudt a mellkasomon, lementem vele sétálni babakocsival és ennyi.

Aztán amikor már lett 2 és fél éves és lehetett vele már kommunikálni, vinni játszóra, kutyát sétáltatni, Játszóházba stb.

El lehet kezdeni bemutatni neki a világot, akkor változott meg minden és mindenhova jön velem azóta szeretjük egymást, már 9 éves. Kimondottan apás is.

De tény hogy vannak ilyen pasik mint én, hogy egy kisbabával nem tudok mit kezdeni, meg bekakil, bepisil dolgokkal.

Mondjuk tény, hogy soha nem neveztem volna úgy a gyerekem ahogy a férjed.

Ha nem tud aludni miatta és az csinálja ki, akkor menjen át másik szobába este.

Én is átmentem 1 évre.

Mi megbeszéltünk ezt, hogy nekem ez a tisztába tevés, meg éjszakai kelés dolog nem pálya, viszont 4x annyit keresek mint a nőm és a megélhetésünkhöz fontos a munkám.

És ennyi.