Jogosan várhatnám el, hogy a párom támogasson?

Sokat dolgozom magamon, hogy a múltamat feldolgozzam. (Terápiában is)

A barátomnak az első perctől mondtam, hogy min mentem keresztül, és igyekszem ezeken felülkerekedni, kilábalni lelkileg. Már egészen tudatos is vagyok a sérüléseimben, tehát észreveszem, ha éppen valami nagyon fáj, mert a múltamra emlékeztet, és jelzem, hogy épp mi történik. A barátom ilyenkor ahelyett, hogy megnyugtatna, átölelne, visszavenne, inkább folytatja, sőt még elkezd rám mindenfélét mondani, negatívan beszélni rólam.

Egyre több ilyen szituációba kerülünk, nem értem, miért nem támogat, miért nem tud támaszként fellépni, amikor elmondom, hogy valami fáj.

Szerintetek ez egy kapcsolattól jogos elvárás? Lehet, rosszul gondolom, és igazából nem kellene támogatnia ilyenkor senkinek.