Jogosan várhatnám el, hogy a párom támogasson?

Szia Kérdező!

Az is fontos tényező, hogy mióta vagytok együtt.

Szerintem egy picit jó lenne helyretenni magadban, hogy mi is a párkapcsolat lényege. Mert, ha úgy közelíted meg akármilyen témát, hogy "jogos elvárás", akkor szerintem rossz mezőn állsz...

Nincs olyan, hogy jogos elvárás, senkinek sem kötelezettsége semmi sem (max ha a bíróság kiperli belőle, de lássuk be ez nem az a helyzet), hanem jó esetben azért teszünk meg valamit, hogy magunknak és a másiknak is örömöt, támaszt, vigasztalást adjunk és kapjunk.

Ebből, ha úgy érzed, hogy te minden tőled telhetőt megteszel és normális vagy, kedves, empatikus, de a barátod egy bunkó tapló, akkor érdemes lehet elgondolkodni, hogy miért vagy még vele egyáltalán?

Ilyenkor vagy eléred, hogy állítson magán, vagy otthagyod...

De másik oldal az, hogy megpróbálod reálisan szemlélni, hogy vajon mennyire vársz el olyan dolgot, ami nem a másik ember felelőssége. És mi az, amit te tudsz adni számára.

A saját történetemet tudom elmondani, amikor olyan pasim volt, akinek szintén lelki problémái voltak. Járt terápiára meg minden, és mindig abban reménykedtem, hogy a helyzet javulni fog. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 4 évig hallgattam a lelki maszlagokat, hogy neki ez a baja, amaz a baja. A kapcsolatunk végig arról szólt, hogy neki mik voltak a problémái aktuálisan. Én teljesen úgy éreztem magam, hogy minden ennek van alárendelődve, és kb mindenre tudott lenni kifogás.

Szóval az, hogy én is számítok, esetleg nekem is van néha problémám, az sose számított. Ez így nem volt egy egyenlő oldalú felállás, a végén már nagyon kimerített a felesleges várakozás abban, hogy majd alakulnak a dolgok, lesz biztos jobb is. A vége szerintem úgy záródott le, hogy neki az volt a baja, hogy én nem értem meg őt. Ami tényleg elég nonszensz, ahhoz képest, hogy mindig én alkalmazkodtam hozzá. Sajnáltam őt, de már örülök, hogy nem arról szól az életem, hogy másnak mi a baja.

Jó esetben tényleg azért van valaki, hogy örüljünk, boldogok legyünk, nem pedig azért, hogy a lelkibiszbaszokat tegyük egymásra. Nyilván vannak hullámvölgyek, meg nehezebb szituációk, amikor tudunk segíteni egymásnak. Folyamatosan ez rémes.

Jogos lenne. Ha az elején ez el lett mondva és ő mégsem támogat akkor ott kell hagyni.

Nem kötelezö egy ilyen embert támogatni de az elején el lehet dönteni hogy akarja-e.

"...ha éppen valami nagyon fáj, mert a múltamra emlékeztet, és jelzem, hogy épp mi történik. A barátom ilyenkor ahelyett, hogy megnyugtatna, átölelne, visszavenne, inkább folytatja, sőt még elkezd rám mindenfélét mondani, negatívan beszélni rólam."

Nagyon jól teszi, remélhetőleg lecserél más nőre aki nem emlékezget, a múltban él és állandóan az érzéseiről beszélget magában. Már mégcsak meg se hallgat téged, azonnal robban mert nem tudsz vele beszélgetni anélkül, hogy ne hordanád le. Szerintem te (rejtett) nárcisztikus vagy. Ugyanazt csinálják mint te. Mindenki rossz csak ők/te az áldozat. Te bármikor letolhatod a másikat "aszertívan", de ő nem mondhatja meg neked nyersen, hogy egy idióta vagy. Inkább ő az áldozat és lehetőleg kimenekül a karmaid közül.

"Ilyesmiről van szó..hogy vannak dolgok amiket még nem tudok 100%-an kezelni, de felismerem és szólok, hogy ezt ne vagy figyeljen és akkor inkabb tovabb folytatja és veszekszik velem."

Szeretnék tényleg megértő lenni veled szemben, de sehogyan sem megy.

Hogyha nem tudod kezelni a dolgokat akkor mégis hogyan ismerheted fel őket? Vagy ha jól is látod pár alkalommal, de ő nem ad neked igazat akkor mégis miért vagy még vele?

Nekem ebből az egészből az jön le, hogy végképp nem vagy tudatos, nem tudod kezelni a különböző szituációkat és inkább szenvedsz mint a kutya.

Teljesen fölöslegesen jársz pszichológushoz. Csak a pénzt dobod ki az ablakon.

Nem előre hanem hátra haladsz.

Amúgy ezt a terapeutával is meg lehet beszélni, szerintem kérdezd meg tőle.

Meg ha még a párod is lehúz téged, akkor tényleg nincs miért együtt maradni.

Nem hiszem el, hogy lehúzza őt csak már tele a hócipője a kérdezővel. Akármilyen kis, nagyobb, óriási sérülés, félreértés éri ő azonnal a múlttal köti össze és a párjába köt bele. Így nem lehet élni. A párja inkább hallgat, nem cseszegeti ahogy a jó Isten megadja a napot, de amikor a kérdező elkezd "aszertívan" = passzív-agresszív módon kommunikálni vele akkor az elfojtott düh, sérelem előtör mint a gejzír. Az egy szomorú dolog, hogy valakit hanyagolnak gyermeként, de sokan sokkal rosszabb körülmények között éltek és mégse csinálják azt amit a kérdező. Élő példa a párja aki inkább hallgat bár a kérdező szerint fele annyira nincs képben önmagával mint ő. Nagyon sok nemtörődöm, lelkileg sivár élethelyzetek miatt az utódok különböző mentális betegségekkel küzdenek meg. A kérdező nagyon nárcinak tűnik, vagy van benne rá hajlam. Le lehetek pontozva megint, de ha valakinek nem feltűnő, hogy magát dicséri, ő csak jót akar, ő vele viselkednek rosszul miközben ő csak az emlékeiből indul ki akkor egyezzünk meg abban, hogy nem kell egyetérteni. Mint tudható nemcsak a férfiak, de nők között is akad ugyanúgy nárcisztikus. Mellesleg ha nem is az akkor még az életről is lehozza a párját a folyamatos "észrevételeivel" amelyek nem szükségesek. Mert ha egyszer tojik rá a párja akkor szakítani kéne és nem fújni a magáét.

(#36)