Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan várhatnám el, hogy a párom támogasson?
Sokat dolgozom magamon, hogy a múltamat feldolgozzam. (Terápiában is)
A barátomnak az első perctől mondtam, hogy min mentem keresztül, és igyekszem ezeken felülkerekedni, kilábalni lelkileg. Már egészen tudatos is vagyok a sérüléseimben, tehát észreveszem, ha éppen valami nagyon fáj, mert a múltamra emlékeztet, és jelzem, hogy épp mi történik. A barátom ilyenkor ahelyett, hogy megnyugtatna, átölelne, visszavenne, inkább folytatja, sőt még elkezd rám mindenfélét mondani, negatívan beszélni rólam.
Egyre több ilyen szituációba kerülünk, nem értem, miért nem támogat, miért nem tud támaszként fellépni, amikor elmondom, hogy valami fáj.
Szerintetek ez egy kapcsolattól jogos elvárás? Lehet, rosszul gondolom, és igazából nem kellene támogatnia ilyenkor senkinek.
Ez tipikusan olyan történetnek tűnik aminek nem ártana tudni a másik oldalát is.
Ha folyamatosan azzal nyomasztod, hogy éppen mi bajod van abból hamar elege tud lenni az embernek, nagyon fárasztó, leszívja az ember életét is.
Nem feltételezem, hogy te ilyen vagy, de az esély megvan rá.
2, nem vagyok olyan rossz állapotban szerencsére, hogy folyton nyomasztanom kelljen. De ettől még lehet, hogy neki már az is sok.
Ennek ellenére mégis úgy érzem nem kellene ilyen reakciót adnia.
Egyébként olyan dolgoknál aktiválódik a traumám, amikor pl kétségbe vonja amit mondok/érzek, kifejezem egy igényem és azt negatív jelzőkkel fogadja. Ilyenkor sírás kerülget és szólok neki, hogy ez vagy az van. Erre nem hagyja abba, hanem folytatja tovább és nem ismeri el az érzéseim, esetleg el is kezd degradálni, hogy milyen ember vagyok pl az igényem miatt.
pont ez jutott eszembe, mint a 2-nek.
Hogy oké, hallottuk a te verziódat...
Húgom ilyen. Gyerekkorában kapott kb 3 pofont apánktól, ez akkora lelki trauma neki, hogy 5éve pszichológushoz jár. Semmi másért, csak hogy reklámozza mennyire szar volt neki, most meg még terápia is kell.
Ha összejön valakivel, ha csak csúnyán néz rá a srác is kiakad, mert "neki szar volt a gyerekkora és fél".
Persze, hogy hosszútávon nem viseli ezt el senki. Utána meg ő van kiakadva, mert őt nem szereti senki.
Szóval ennyi alapján lehetetlen kijelenteni itt bármit is.
Megertelek kerdezo, en is hasonlo szituaciboan vagyok (panikbetegsegbol labalok kifele). Miota elkezdtunk randizni, a parom azota tiszatabn van ezzel, de sosem elte meg nyaggataskent vagy basztataskent, ha meseltem neki a multamrol. Nagyon tamogato es annak ellenere, hogy nem a terapeutam, rengeteget segitett, hogy oszinten es nyiltan fordulhattam fele a problemaimmal.
Szerintem elvarhato, hogy az ember parja erzelmileg tamogato legyen, az a nem elvarhato, ha valaki azt varja, hogy a parja megoldja helyette a problemait es azt varja el tole, amit egy szakembertol. Ez utobbi nem normalis valoban. Amit te kerdz, az viszont teljes mertekig az.
Hozzateszem, ertelem szeruen a parom szinten fordulhat hozzam, ha barmilyen problemaja van, erre valo egy kapcsolat.
6, oké, nem fogom leírni és bizonygatni az én gyerekkorom. Nem is fogom leírni a barátom egész életét meg az ő dolgait, hogy vele mi van.
Csupán annyi érdekelt, hogy jogos a támogatás vagy inkább az érzéketlenség, hogy mindenki oldja meg maga? De rájöttem közben, hogy hiba volt megkérdezni magamtól is tudhatom, hogy nem normális, hogy nem támogat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!