Feleségem depressziós? Masodik gyerek.

Az első egy csodabogár volt,nem sírt, jól evett, jól aludt. A második babakora maga rémálom volt.

Egész nap ordított, nem aludt, én döntöttem a kávét,hogy bírjam estig, így persze én sem aludtam.

Borzalmas volt. Lefogytam, mindig fáradt, rosszkedvű és elviselhetetlen voltam.

Tudod mikor változott?

Amikor benyomtam az apja kezébe és mondtam,elég, én most hajatmosok.

Már nem szoptattam, úgyhogy lehúztam egy felest, és elvittem aludni. Nen kell megkövezni, nem ittam baba mellett, nem ez a lényeg,hanem az, hogy egy órára elmúlt a folyton feszült közérzetem, és a babám is érezte ezt. Gyors vacsi és utána szépen, nyugodtan hiszti nélkül nagy alvás reggelig.

Ez egy ördögi kör. A baba sír, anyu feszült, ettől türelmetlen, a baba is az lesz.

Rángasd ki a hétköznapokból, legalább este csak egy fél órát az esti nagy hajrá előtt ,legyen egy kis énideje.

Amúgy depresszió igen. Én utólag ezt mondom, hogy az volt.

Én is ilyeneket gondoltam, nem mondtam ki, mert nem volt kinek.

Erős depressziója lehet.

Amikor nálunk rendeződött a baba nem alszik dolog, én is rendeződtem szinte egyből.

Nem gondolja komolyan, hogy megbánta, vagy utálja, csak a jelenlegi élethelyzetet utálja.

Hány éves? Én későn szültem, Szerintem ez is hozzájárult erősen.

#11 voltam

#12 látszik hogy te se voltál otthon egyedül hónapokat nem alvó gyerekek mellett XD

figyu az hogy egy anya azt mondja hogy vigyék tőle a gyerekét...az nem normális, ebből látszik hogy idegileg kivan. Sürgősen keressetek vmi szakembert mielőtt jobban elmérgesedik a helyzet.

Nem kell ide depresszio se, siman csak nem nagyon alszik a baba, attol ki tud keszulni az ember. Persze lehet az is, hogy van, ezt en ennyibol nem tudom megitelni, szakember tudna talan.

Nalam konkretan fizikai tuneteket okozott a 30-50 percenkenti keles, allandoan fajt a fejem, hanyingerem volt, szedultem.

Ez ment 4 honapig, vilagomat nem tudtam, de kesobb jobb lett. Es nalatok meg ezen kivul van egy nagyobb is, akirol gondoskodni kell, persze hogy kiabal es kiborul es persze, hogy ki van zsigerelve es utolso helyre kerulsz te, mert mar fizikailag keptelen veled is foglalkozni.

Ez nem egyszeru helyzet es nem a feleseged tehet rola, hogy sir a baba, ne csinald mar ezt! Tokre erre megy ki a jatek, ahogy latom…

Ha nem kap megertest a sajat kornyezetetol se, na az valobam egyenes ut a depresszioba :((

Egyebkent mas kornyezetben a babak mashogy is viselkedhetnek. Nem tudom, hogy szoptat-e nalunk az volt meg a “baj”, hogy tolem csak a cicit varta es nem nyugodott meg sehogy mashogy, ha nem kapta azonnal elso “szora”, uvoltott. Lerakni en se tudtam.

Ezzel szemben az apjaval tok jol elvolt, mashogy is meg tudta nyugtatni, mert nem erezte rajta a tej szagat.

Igazsagtalansag, de ez van :D

Fú, aki nem volt otthon 0-24 ben síró, nem alvó gyerekkel, el sem tudja képzelni, hogy kihozza az emberből az állatot. Nekem az első volt ilyen, hogy alig lehetett elaludni, állandóan felkelt, nappal is, éjszaka is. Nem véletlen, hogy az alvásmegvonás, felébresztés valamikor kínzó módsuernek számított rabok esetén.

Én is olyanokat mondtam neki néha, hogy elsüllyedek szégyenemben így utólag, de akkor totál kivoltam ideigleg, amikor nagy nehezen elaltattam és már megint felébredt és nem aludt vissza. Volt, mikor betettem az ágyba és rácsuktam az ajtót, hadd ordítson. Ráorsítottam, hogy a büdöskvaéletbe, k*ssolj már el. Ültem kint a ház előtt éjszaka, míg ordított bent a gyerek és sírtam, hogy nekem ez nem megy, nem bírom.

El se tudtam magamról képzelni, hogy ilyet mondok vagy ezt válja ki belőlem, hogy nem alszik a gyerek, nem anoním fel sem vállalnám.

A második gyerekem sokkal jobb alvó volt, max. 1-2 alkalommal kelt és aludt is vissza 5 perc alatt, vele sosem volt ilyen.