Meg ütöttem a barátnőmet,hogyan tovább?

Mit érveljünk? Fordított esetben sem okes a bántalmazás.

Itt most arról van szó, hogy a pár eszetlenül belefogott a gyerekcsinalasba a semmire, mert egyikük sem gondolta végig, hogy milyen teher lesz majd. Ugyanúgy dolgozik a férfi, mint előtte, a no nem, ő otthon van a gyerekkel, két hónapja szült, fizikailag, lelkileg és érzelmileg is krva megterhelő a szülés és a terhesség. Egy férfi sosem fogja ezt megérteni/átérezni, mert még ha segít is (bár nem segítség az, ha valaki kiveszi a saját részét a közös életből), egy nőnek mindig nehezebb lesz anyának lennie.

Itt valószínűleg szülés utáni depresszió van, vagy a nőnek korábban is voltak alkohol problémái (csak akkor minek kellett a gyerek? De ugyanezt kérdezhetjuk a férfitól is, hiszen neki is benne volt a “keze” a dologban).

Ahelyett, hogy akkor elhagyta volna emiatt, inkább osszedugtak egy gyereket, a no depis lett, erre a pasi lebsz neki. Mintacsalád, komolyan…

Kérdező ne haragudj meg, de én egyetértek azokkal a válaszokkal, hogy mindketten hunyók vagytok alaposan. De akkor is ha már megtartottátok a kisbabát akkor együtt közösen kéne felnevelni boldogságban és békességben inkább mint fordítva.

Az én férjem 3 műszakra járt amikor meglett a kisbabánk és amikor teljesen ki voltam mert nem tudtam aludni akkor neki kellett beállnia, ő kelt fel hozzá és hétvégén szombatról vasárnapra szintén. Az nem kifogás, hogy te fáradt vagy, kamionos vagy amikor a gyermeked anyja ezerszer fáradtabb, sőt már pszichikailag sem bírja.

Azt akarod, hogy elhagyjon, gyilkosság történjen utána börtönt vagy mit? Mert úgy tűnik, hogy neked teljesen mindegy ami eléggé szomorú és felháborító. Felnőtt ember vagy nem lehet kibújni a felelősség alól. Mégha el is hagynád a gyerektartást akkor is fizetned kell. Gondolkodj már, hogy milyen szörnyű köztetek a helyzet és javítsatok rajta. Beszélgess vele el mégegyszer szülei társaságában, vagy védőnő mellett, vegyél ki szabadságot. Nem ér annyit az a pénz ha bármi rossz történhet...

"Értem, tehát a nő nem alkoholista, HISZEN rengeteg férfi igen. Még keresem a kapcsolási rajzot ehhez a logikához.."

Könnyű ilyen értetlenkedő nyomorultnak lenni, mikor már törölték azt a választ, amire írtam a válaszom. Engem logikával nem fogsz "megszorongatni", kevés vagy hozzá. Arra írtam, hogy az egyik válaszoló azt írta, hogy TI (vagyis ti nők) nem jeleskedtek a gyereknevelésben, helyette a borosüveget fogjátok inkább (vagy valami ilyesmi, csak a törölgetés miatt már nem tudom szó szerint idézni). Ilyet pedig igencsak nevetséges és álságos írni így általánosan a nőknek, mikor stabilan 4x annyi férfi alkoholista, és ráadásul ebben az országban nagyon komoly probléma az alkoholizmus és a családon belüli erőszak is, amelynek az elkövetői sokkal nagyobb arányban férfiak az olyan esetekben, amikor tényleges sérülés és kár az eredménye.

Mellesleg a kérdésből az jön le, hogy a nő lerészegedése nemhogy nem rendszeres, hanem most történt meg először, mert eldurrant már teljesen az agya, miután rendszeresen ignorálva lettek a panaszai.

Szóval alkoholizmus egyelőre nem áll fenn.

#61:

Spicces/részeg volt és kijött belőle a feszültség. Természetesen nem kellett volna, de amikor már nem bírja idegekkel még csoda, hogy nem szúrta le. Ki tudja hányszor a kérdezőnek mondta már, hogy legyen otthon többet, segítőkész legyen, vagy azt hajtogatta mint a papagáj, hogy neki könnyebb mert munkába jár és egyedül van a babucival a kérdezőnek meg egyik fülén be másikon ki. Azért amikor semmibe veszik az embert az senkinek se esik jól. Akárhogyan is történt a kérdezőnek nem kellett volna lekeverni neki egyet hanem lefogni. Ha már az egyiknél elszakadt a cérna akkor a másiknál nem muszáj! Ok és okozat mint már írták többen, erre nem került volna sor ha a kérdező komolyan vette volna a gyermeke anyját!

Nyilván nem volt a nő reakciója jó, ahogy az se jó, hogy leissza magát - már ha tényleg megtörtént.

Csak az a helyzet, hogy van bőven tapasztalatom családon belüli erőszakkal és alkoholizmussal is, ebben nőttem fel.

Ha a kérdés nem kitaláció, akkor úgy sejtem, a leírás sántít, és erősen valószínűsíthető, hogy egy mentálisan szemeteskuka bántalmazó jön ide a ferdített sztorijával önigazolást keresni, amit ha megkap, akkor még nagyobb magabiztossággal fog leverni a társán.

Onnan tudom, hogy ferdít, hogy egyszerűen nem életszerű az, hogy minden rendben van, az anyukának olyan csodás az élete, hogy örülnie kéne, mint majom a farkának, a kérdező még segít is erején felül, de a nő mégis folyamatosan elégedetlenkedik, hisztizik, csak mert neki ez a heppje, mert CSAK.

Egyáltalán nem hiszem el, hogy a kérdező higgadtan és asszertívan kommunikált és a nő válaszul mocskolódott, majd leverte a szemüvegét (bár az utóbbit nem is állítja, ő maga ismeri be, hogy teli torokból leordította).

Az a történetben egy komoly lyuk, hogy mit mondott a nő, valójában mi a baja, és miféle jelzőket aggatott rá, és mivel indokolja ezeket. Az ő érzéseit és az ő oldalát korlátozottan ismerjük, ami mindenképpen gyanús. Nem épelméjű narrátor az, aki ilyen szinten kihagyja a képből a másik problémáit, sőt, úgy állítja be, hogy a semmin "hisztizik", és ő teljesen ártatlan, csak azért ütött, mert akkor aztán már "muszáj" volt.

Az is szemet szúr, hogy kiderül, hogy nem foglalkozik eleget a gyerekével, a társa ezt teszi szóvá, de nekünk teszi itt a fejét, és a hatásvadászatot, hogy jajjj "a pici".

Nem egyszer, nem kétszer láttam már példát arra, hogy bántalmazók hogyan adják elő a történetet úgy, hogy a másikat minél jobban lejárassák. Ha férfi akar lejáratni nőt, akkor tipikus eszköz a nőiességben, anyaságban való megalázás, szexista közhelyek életre hívása, alkalmatlanság lefestére, konkrét hisztériás roham leírása és olyan állítás, hogy nincs mögötte valódi probléma ("Én elhiszem hogy nehéz neki,de örülnie kellene neki"), és igen, be szokott jönni a részegség is, vagy esetleg olyan is, hogy "össze-vissza szed nyugtatókat", esetleg az, hogy a plafonig ér a mocsok a lakásban, és ennek az az oka, hogy a nő "sorozatozik" vagy "telót nyomkod", esetleg "barinőkkel pletykál", vagy végső esetben bejön valami olyasmi is, hogy "körmöshöz bezzeg tud járkálni". Unásig ismételt, sokat látott közhelyek ezek, és sajnos ebben a történetben is ott van pár.

Soha nem tudjuk ellenőrizni, hogy valójában ilyenkor mi történt, mennyit ivott a másik, vagy ivott-e valamit egyáltalán, viszont a fentebb leírt okokból a kérdező narrációját nyomós ok van fenntartásokkal kezelni.

Azt is tudom (sajnos), hogyan működnek az ütések, pofonok. Ha valaki tenyérrel ad egy nagyobb fajta pofont, általában az bazi nagyot csattan, csíp, kipirosodik, de nem szokott maradandó nyoma maradni.

Ha úgy "pofozta" meg, hogy nyoma maradt, akkor az nem pofon volt, vagy ha mégis, akkora, hogy örülhet, ha agyrázkódást nem kapott. Ilyet pedig kicsit is normális ember nem ad a párjának. Pláne a nála gyengébbnek, pláne nem a gyereke anyjának. Nincs mentség, ez nem önvédelem.

Az, hogy letépi és széttöri a szemüvegét, nem ugyanez a kategória, az inkább idegbeteg rongálás, ami szintén nem szép és nem elfogadható.

Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy férfi vagyok én is, és gusztustalannak tartom, akik azon élvezkednek, hogy meg lett ütve a nő, vagy akik teljesen fogalmatlanul bagatelizálják egy frissen szült, kisbabával otthon levő nő életének a nehézségeit. Érdekes, másban van empátia, tisztánlátás és jó érzés, és vannak, akik tudtak segítőkész, mocskolódástól mentes választ írni (pl. a #15).

Nem érdekel, mit reagál erre a kérdező, szívem szerint el sem olvasnám.

Az lenne a helyes, ha a nő feljelentést tenne a rendőrségen és eltántoríthatatlanul lelépne és lenne segítsége legalább a kritikusabb időszakban (akár szülőktől), majd meggyógyulna lelkileg (akár szakember segítségével) és tisztességesen felnevelné a gyereket.

De nem ez fog történni, hanem vagy közvetlen tragédia lesz a vége, vagy a közvetett tragédia olyan formája, hogy ismét felnő egy gyerek beteg közegben, beteg kapcsolatban, és ő is mélyen sérül, majd mentális beteg felnőtt lesz belőle.

Elég műveletlen a témában az, aki azt hiszi, hogy a depresszió az valami kis visszahúzódó szomorkodásban nyilvánul meg.

Leírnám, hogy komoly része az ingerlékenység is.

A szülés utáni depressziónak pedig a komoly hangulatingadozások és az agresszív viselkedés is lehet tünete. Komoly hormonális okok vannak mögötte, egyáltalán nem valami vicc, amit normális dolog tagadni, bagatelizálni, és prosztó módon gúnyolni, csak mert kukac nőtt a lábatok közé, vagy ha nőről van szó, akkor olyan szerencsés, hogy nem tapasztalta meg.

A problémát csak erősen rontja egy olyan társ, aki magára hagyja, empátia nélkül közelíti meg, majd bántalmazza is a társát.