Ez már mekkora foka az utálatnak?

Tudom, hogy hihetetlen, hogy vannak ilyen emberek, én sem hinném el, ha nem a saját szememmel látnám.

Nem volt semmi, tegnapi napunk jól telt, kimozdultunk, minden rendben volt. Sőt még ma is.

Őt minden zavarja, próbálok alkalmazkodni, de ez már sok volt.

Ne legyen mögötte senki, mert az zavarja, ne egyél, ne rágj, stb. Tudom, hogy van ilyen betegség. Ma korábban annyi volt, hogy mikor nyitottam ki egy piskótatallért, kivette a kezemből, hogy kinyissam? Nyilván nem udvariasságból, az is zavarta. Igazából minden és mindenki. De eddig ezek nem voltak, csak a rágás (chips, stb) zavarta.

Megkérdeztem, mi volt a baj, mert úgy jött, mintha semmi sem történt volna. Azt mondta, hogy az, hogy olyan volt, mintha direkt minél hangosabban csinálnám (jégkrém elővétel és kibontás). Mondtam neki, hogy a démonjaival nem tudok mit kezdeni, ezek az ő fejében vannak, nekem ezzel nincs dolgom. Viszont ha ilyenek lesznek, el fogok költözni, és felhívtam rá a figyelmét, hogy egy csecsemő nem fog arra figyelni, hogy őt zavarja-e, ha nem lesz szerencsénk, sokat fog sírni.

Úgy tűnik, megértette, de nekem ezt még emésztenem kell...