Túlreagáltam? Szóba hozzam? Felejtsem el?

Nem érted te sem honnan indulok ki.

Tudja a kérdező kezdetektől fogva, hogy nem bírja a férje a kakit. Amikor a placentát nézték volna a férj nem nézte, vagy rövid ideig tekintett rá. Kötelességtudatból volt benn a szülésnél!

Mindez arra utal, hogy rosszul élte meg az egész szülési eseményeket!

Igen, mondjuk, hogy finnyás, hogy nyámpic, de ha tegyük fel a nő szülés utáni depresszióba esik, akkor mindenki sajnálja. Senki, még én se írnám, hogy nőjjön fel stb. hanem szakembert javasol. Több mint valószínű, hogy a férjnek is arra van szüksége! Nem lehordani, mint te is tetted!

Ha már a felcsinálásról van szó hogy a szavaiddal éljek a kérdező részt vett benne. Létezik óvszer... Mindketten akartak gyereket elmondása szerint. Viszont ő hordja ki, ő az anya és neki azzal tisztában kell, hogy legyen, sőt azzal is, hogy a férj reagálhat bárhogyan annak fényében, hogy milyen típus.

Azért írtam, hogy ő kérjen inkább elnézést, mert egyszer nem jutott az eszébe hogy bár a férje finnyás, akkor is támogatta!

Gázlángolásról beszélt Isten szerelmére amikor egyáltalán nem arról van szó.

Kérdező tudta a férjed, hogy aggódsz a vizsgálat miatt? Vagy te egyedül sztresszeltél? Ha úgyis van, hogy képben volt az érzéseiddel, vagy mégsem te akkor sem gondoltál arra, hogy ő hogyan érezte magát végig a terhesség folyamata során.

Te azt érezted, hogy mindkettőtök gyereke, szerelemgyerek és melletted a helye. Szeretetből, tiszteletből támogatott. Akkor most te miért nem próbálod magad bele élni az ő helyzetébe? Elnézed, hogy pelust nem cserél, hogyha beteg a kicsi, vagy lesznek valószínűleg ő eltűnik a másik szobába. Unfairnek érzed, hogy beteg vagy a terhesség alatt, de hát beleegyeztél, hogy még egy szülessen, ez nemcsak az ő hibája.

Az a probléma, hogy finnyás és hogy annak ellenére te végigkíséretted magad az egész procedúrán.

Mellesleg azért írtam, hogy te kérj bocsánatott, mert önző voltál akaratlanul, feledékeny. Ha mepróbálod nem letudni gázlángolóként vagy gyenguszként a férjed hanem indulatok nélkül rákérdezni hogy mi a baja, vagy megemlíteni, hogy megérted őt, hogy másodszor kihagyná, sőt szeretnéd ha mellőzné, akkor biztosan ő is elnézést kér tőled. Lehet szégyelli, lehet ő maga sem érti mi van vele. Rá lehetne vezetni, vagy megegyezni, hogy látogasson el pszichológushoz, hogy javítson a helyzetén, mert ha nem teszi és te erőszakkal (ő annak érzi tuti) elviszed magaddal mindenhová, akkor csak rosszabb lesz. Azt ugye nem szeretnéd? Ez komoly dolog, illene orvosolni, ő melléd állt, amikor szükséged volt rá és segít amiben tud, akkor te is visszonozhatod, erről szól a házasság...Jóban, rosszban,ugye?

Pontozzatok csak le, meg mást is, aki azt gondolja, hogy a kérdező is hibás az egészben.

Persze könnyebb azt írni, hogy milyen bunkó, milyen nyámpic a férj, meg hogy váljon el...

"En nem turnem el!" és hasonlókat írni, de megoldást kevesen írtak ugyebár.

Ha olyan kérdést tesznek fel, hogy a férfi budos zoknit nyom a nő arca alá, vagy szellent, akkor értem jogosak az olyan jelzők, hogy mekkora proli és köcsög.

De hogy ebben a történetben is könnyebb a férfit bűnbakként kezelni, mint inkább mindkét oldalról belegondolni, hogy vajon mi vezetett idáig sehogysem érthető.

Mivel tiszta sor, hogy a kérdező nem veszi komolyan a férj problémáját.

Kérdező tételezzük fel, hogy elkezd vérezni a gyereked keze, mert baleset érte. Mit teszel, legyőzzöd a fóbiád, vagy ott essel össze? A férj végignézi, vagy azt, hogy pánikba essel, rád tör a hányinger a vér latványára és ahogy ellátta a kicsit elővesz téged, elkezd hibáztatni, hogy miért nem tudtál erős maradni. Igazságosnak éreznéd? Biztosan rosszul éreznéd magad, bűnösnek is akár, de nem tudsz rajta változtatni, vagy csak nagyon nehezen, úgymond gyakorlatra van hozzá szükséged.

A te férjed hasonlóan érez, nem elég, hogy undorodik a széklettől még a terhesség és a szülés folyamata alatt végig veled volt.

Ha te most "elfelejted" ezt a bakit, félreértést nem szólsz, vagy veszekedni fogsz vele még jobban tönkre vágod őt és a szituációt. Ezt egyedül úgy lehet helyrehozni, hogy szakembert keress fel és hogy nem "erőlteted" hogy veled legyen.

Ha nem veszitek figyelembe a problémát, a szőnyeg alá söpritek elő fog bukkanni úgyis. Te kikészülsz, hogy nem érdekli a gyerekei, se te előbb utóbb. Ha tényleg szeretitek egymást, jó apa, akkor nem hiszem el, hogy nem fogadna el pszichológiai segítséget. De, hogy oda eljusson hogy belássa, hogy tudja, hogy támogatod, hogy ne szégyellje magát emiatt, vagy hogy egyáltalán felfogja, hogy gond van ahhoz szüksége van rád. Nincs hisztire, sértődöttségre, mert nem tehet róla és mert te még mélyebbre vitted akaratlanul is.

De hogyha egyszer kettő gyereket vállaltatok és házasok vagytok, akkor tessék harcolni, tegyetek érte, hogy jobb legyen.

Meg hogy undorodik meg fintorog az UH képtől a gyerekéről hogy ő ilyet nem akar látni. Agybeteg agyszülemény.

(Amúgy a kamuban a második gyerekről van szó. Az elsőnél nem lett rosszul? :D) Nagyon gáz kitaláció...

Nem lett, mert nem vett részt a szülésnél. Nekem tök hihető. Vannak ilyen emberek. És nem tehet róla, hogy undorodik.

Valaki a vértől, valaki a szuritól, valaki retteg a magasban, mindenkinek, vagy a legtöbb embernek van fóbiája, vagy traumája.

Barátnőm szülés óta, ahogy a doktorbácsi vizsgálta, nézte, hogy hány cmre van kinyílva, mennyire tág azóta nem tudja elviselni az ujjazást. Egyszerűen megviselte, hogy nem elég, hogy szenved az orvos még turkált is benne.

Na ha egy nő szülés után ilyesmit érez, vagy depresszióba esik, akkor miért hihetetlen, hogy egy férfinek nem elég, hogy elviselhetetlen a kaka még a szülés és az előtte lévő események oda fajultak, hogy gusztustalan minden azzal kapcsolatban? Sajnos hogy így van, de számomra hihető.

A második gyermekkel valahogy kiütközött az "összeférhetetlenség".

Vegyétek igénybe a lakóhelyileg illetékes családsegítő szolgálat munkatársainak a közvetítését!

Remélhetőleg nem fog beleszólni a gyámhatóság ebbe a folyamatba. (Akkor elég nagy baj lenne!)

Ők még adósságkezelésben is részesítenek, ha anyagilag szinte kilátástalan helyzetbe kerülnétek akár... (mármint a családsegítő szolgálat.)