Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túlreagáltam? Szóba hozzam? Felejtsem el?
A férjem nagyon finnyás, a kezdetektől tudom. De annyira, hogy fintorogva elfordul, ha pl az akváriumban kakil a hal. A gyerekünk születésénél bent volt ugyan, de inkább kötelességtudatból. Később kérte, hogy ne kelljen pelenkáznia - pótolta mással, nem gond. Jó férj, gondos és szerető apa, szeretjük egymást.
Újra terhes vagyok, a 10. hétben. Kombinált teszt előtt ránéztek UH-val a magzatra, iszonyatosan stresszeltem előtte, már hallottam ilyenkor a "sajnos nincs szívhang" mondatot. Éjjel rémálmom volt róla, amúgy is pocsékul vagyok végig...
Mindegy is, most minden rendben. Megkaptam a kis UH képet, kint mosolyogva odatettem a férjem elé, hogy íme, minden oké. Erre vicceskedve grimaszol, hogy nagyon örül, de ezt (már ti. a képet) nem kellett volna látnia.
Mondom, miért? Mi a baj?
Nincs baj, csak ő nem bírja az "ilyesmit".
De nem értem, ez a gyereked, természetes dolog...
Az is természetes, hogy mindenki sz@rik, de arra sem kíváncsi.
...
Micsoda...?!
Kitört belőlem az anyasárkány, kiosztottam, hogy gondolja át, mit mond, ő meg védte köreit, hogy nem tudja észérvekkel megmagyarázni az érzéseit, különben is minek kellett ezt a témát erőltetnem (!!). Mondom, szerintem nagyon gyorsan csukd be a szád, mielőtt tovább rontod a helyzetet!
Nagyon felzaklatott. Mintha véres tampont vagy ilyesmit mutogattam volna neki, plusz még neki áll feljebb. Tudom, hogy finnyás, kímélem az undi részletektől, de ezzel átlépett egy határt: a kicsi magzatot a sz@ráshoz hasonlítani... Nyilván nem GONDOLJA így, csak extrém hülyén választotta meg a szavait, de minimum egy őszinte bocsánatkérést elvárnék.
Azóta nem tudtunk beszélni, már lement az első gőz az agyamról. Nem tudom, szóba hozzam-e vagy tekintsem nyelvbotlásnak és inkább hagyjam annyiban.










Most akkor ha te vagy gyerekeid betegek lesznek, hasmenés, hányás stb. akkor ő nem fog tenni semmit?
Őszinte leszek, véleményem szerint a férjed kattos és nem fogsz rá tudni szamítani.
Mondjuk tök érdekes, mert amikor elélvez, vagy oralt ad és kap, vagy akár a nemi szervedtől nem undorodik. :D
Elküldeném, vagy megegyeznék vele, hogy menjen el szakemberhez.
Vagy a második lehetőség, hogy a férjed undorodik a kakitól és azt hozta fel, mint hasonlat, ami persze bunkóság. Nem bírja a gyomra a látványt, a szagot, érzékeny rá nagyon és ezt nagyon nehezen vetkőzné le, persze bele lehet szokni, mindent lehet csak akarni kell. De ő nem is akarja, kifogás úgymond az egész undor arra, hogy ne kelljen neki pelenkázni.
Másrészt lehet a gyereket se akarja és azért reagált úgy ahogy tette.
Mindenesetre az biztos, hogyha nem változtat a budos életben nem fogsz rá tudni számítani.










Én férjem is hasonló. Ha pelenkázok és nagyon átható szagok vannak, még a szomszéd szobában is öklendezik. Volt, hogy lehányta a gyerek, ő meg reflexből szintén lehányta a gyereket :D
Elhiszem, hogy ez reflex, ez olyan mint hogy én irtózom az egértől. Egyszer volt egerünk, attól is irtóztam, hogy hallottam, hogy a másik helységben levert valamit és undorodtam napokig még belépni is oda. DE, mi a bánat vagy egy uh képen? Ezt most nem értem. Maga a magzat, vagy hogy benned van?





Védeni nem akarom a férjet, de sajnos mindig az a hibás, aki passzív, visszahúzódó, nem áll kötélnek, vagy finnyás. Vagy épp túl halk egy hangos társaságban, esetleg más véleménye van. Mint ahogy itt most nekem is, ami miatt menni fog a lepontozás. :D
A véleményéhez joga van szerintem, de nagyon különböztök, és ő ezt tényleg eltúlozta.
Ettől függetlenül ha te tudod, hogy a másik mire ugrik, akkor inkább kerülni kéne azt, ami necces. De azt érzem, hogy te lenézed ezek miatt, amit részben értek, részben nem.










Akarta a gyereket, várja, örül neki. A finnyássága nem befolyásolja a mindennapjainkat, ez a heppje, poénra veszem, nekem is vannak fura dolgaim, pl utálom megfogni a nyers húst vagy hajlamos vagyok elájulni a vértől. Mint írtam, jó apa, és a bajban lehet rá számítani.
Ami kiakasztott, az egyrészt a kretén hasonlata... Másrészt meg hogy ezúttal tényleg nem értem, mi volt a gondja. Egy fekete-fehér kép egy emberkeforma pacával, semmi vér és váladék. Az előző gyerekről is látott UH képet, bent volt a vizsgálatokon és semmi baja nem volt. Jó, a szülésfelkészítő tanfolyamon a placentáról készült képeket lesütött szemmel vészelte át, de ezt is megértem.
Lehet, hogy csak feszült volt és ez az inger volt az utolsó csepp. Máskor nem ilyen, és főleg nem kezd gázlángozni.
Arra szeretnék javaslatokat, hogy visszatérjek-e a témára, és ha igen, hogyan.










Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!