A párom nem bírja a kutyámat, lassan lehet, hogy ez dönt a kapcsolatról. Mit csináljak?

Én csak a saját tapasztalatom írnám le. Cuki pasi, nagy szerelem, nálam 5 éves kutyus. Ő abszolút nem állat párti. Minden más szuper volt, de a kutyát sehogy nem bírta bent, mert hebrencs, összeugrál mindent stb.

Én végül nehéz szívvel, de anyunál hagytam, aki szerencsére szereti(addig is ott éltem vele, a kutyus maradt a megszokott helyén, én költöztem a páromhoz)

Na de amiért ezt írom... 3 év múlva házasság, majd gyerek... és tudom, hogy ez most bután fog hangzani, de annyira látom benne azokat a megmozdulásokat, gesztusokat, amik a kutya ellen irányultak. Neki fontos a nyugi a kényelem, ha hisztis a gyerek, akkor"hallgattasd el azt a kölyköt, mert kivágom" a saját gyerekére. Tényleg extrém dackorszakos és ritkán fajul idáig, máskor imádja, szeretgeti, de ha épp nagyon útban van neki, akkor extrém tahó és a kényelmetlen feladatokból nem veszi ki a részét. Pl ma éjszaka is jött át a kicsi, sírdogált(másfél éves, kel még éjszaka és átjön) ő meg félálomból ráförmed"kussolj már b@zdmeg!"... olyan sokszor eszembe jut, hogy pont ugyanúgy nem viseli ha hisztis mint anno a kutyust... ebből válás lesz, szerintem...

Figyelj, én is kutyás vagyok, tudom, hogy mit érzel.

Mindenképpen állatorvos. Ha az ágyába vizel, ott nagy baj van. A fogai tropára mentek, igen az tényleg iszonyatosan büdös. Néha összeesik, ez már csak rosszabb lesz. 15 éves, eljárt felette az idő.

Ha annyira rossz állapotban van humánusabb elaltatni, ezt az első kutyám után megtanultam. Nem jó senkinek sem az, amikor már annyira beteg, hogy... Mindegy, ne ecseteljük. A kutyák sajnos nem kapnak olyan szintű ellátást, mint az emberek.