A párom nem bírja a kutyámat, lassan lehet, hogy ez dönt a kapcsolatról. Mit csináljak?

Megláttam a 15-ös számot és eldöntöttem, hogy a kutya. Aztán elolvastam, majd az egyes velős hozzászólását is.

Nem tudom te vagy a nő vagy a ffi a kapcsolatban, mindegy is, ne is írd meg! Ha én lennék a partnered nekem nem lenne kérdés, hogy a kutya velünk él-e. Ketten még többet tudunk tenni érte. Hogy ebben a problémában én hogyan tudok a jegyesem támasza lenni, mi az amit megtehetek érted. Nem sokminden, hisz velem kevésbé marad el a kutya, de te amikor nem vagy idehaza, amikor munkában vagy nyugodt lehetsz, hogy a 15 éve szeretett kutyád jó kezekben van amikor velem van. Én nagyon szeretem az állatokat, az embereket nem annyira, de nem mentem még el soha bajban lévő mellett, s ahhoz szeretnem sem kellett az illetőt lábak számától függetlenül. Eljegyzés ide vagy oda, legyen ez a -szerintem- embertelen hozzád és a kutyához állás intő jel neked, hogy esetleg ez az ember nem a te embered. Ilyen bázis kérdésben ennyire eltérő értékrendet nem szabad egybe kötni. Közbülső megoldás a kutyád haláláig különköltözni, kapcsolat marad, és az idő eldönt mindent benned. Ha a kutya csak egy öregúr/öreglány, aki a bajaival együtt azért boldog, akkor mégis hogyan gondolja bárki, aki téged ismer és szeret, hogy zavaró tényezőt altattasd el?

És itt nem a kutya miatt felbontani az eljegyzést a kérdés (szerintem az is, igen, de ezt hagyjuk), hanem alapvető érték más kettőtöknél, hogy a te lelkeden a 15 éves kutya vs. az ő nyugalma kérdésben ez utóbbi testhosszal győz.

Szerintem itt a kutyának mennie kell.

Persze probálnék hatni a páromra,hogy bìrja még egy kicsit,mert nincs sok hátra. Valljukbe ha kutyus magátol már nem állfel akkor a természet elintézné.

Amit itt neked kell/ene.

Ismertem egy nőt ő sem bírta elengedni a kutyusát ami a végén egy szimatoló taska lett...nem kéne megvárni.

A kérdéstől függetlenül viszed állatorvoshoz a kutyát? Megvizsgálta, hogy tényleg csak öregség mindez vagy van komolyabb baja? Nincsenek fájdalmai, egyebek? Azért ez az elesik és nem tud felállni már nem hangzik teljesen öregségi problémának, bár nyilván lehet az is. Meg létezik pl. kutyapelenka, lehet, rá ez már nem ártana, kevésbé lenne szagos is.

Off vége:

A kutyám velem jár, a csomag része. Én nem tudnék együtt lenni egy olyan emberrel, aki egy öreg, már nem toppon lévő, talán szenvedő állattal nem tud együttérezni. Meg velem, akinek lehet, hogy meg kell hoznom most vagy a közeljövőben egy baromi fájdalmas döntést. Egy állattartónak, aki szereti az állatát, kicseszettül nehéz kimondani a halálos ítéletet akkor is, ha nincs más megoldás. Nekem is van egy öreg kutyám, néha én is félek, hogy előbb vagy utóbb meg kell hozni ezt a döntést, és már ettől bőghetnékem van.

Persze, érthető, ha fáradt, érthető, ha nem szereti a kutyádat, ez van, de akkor nem kellett volna odaköltöztetni. Meg a fejedhez vágni, hogy az ő háza... bármi más lesz, akkor is ezt fogja hozzád vágni, ha idegesíted?

És abba is gondolj bele, hogy mellette jó eséllyel nem lehet több kutyád. Ezzel te meg tudnál békélni?

Én nem mondom, hogy szakíts. Ha meg lehet oldani, oldjátok meg. De én mindig úgy voltam vele, hogy a kutyáim a csomagom része. Vagy velük vagy sehogy.

Lássuk csak: több eve van kutyád. A mostani párod előtt is megvolt. Mikor összejöttél vele, akkor is tudott róla. Ő akarta, hogy hozzá költözz, most meg elvárná, hogy megszabadulj tőle. Szerinted ez így rendben van? Minek ismerkedik benti kutyát tartó lánnyal,ha a felállás nem tetszik neki?

A másik: az a kutya az életed része. Egy öregecske, gondozásra szoruló kis lény. És akkor elvárja, hogy csak úgy továbbadj rajta, mert neki nem kényelmes. Ez is oké? Szerintem gusztustalan.

Ez az állat szeret téged. Bízik benned, hogy széppé teszed öreg napjait. A párod meg elaltattatná...

Azt ne felejtsd el, a kutya téged feltétel nélkül szeret. A párod meg csak feltételekkel. Én innentől nem evődnék ezen.

(Ui.: érdeklődj állatorvostól, mit miért csinál a kutyus, lehet ráférne egy átfogó vizsgálat is)