Segítség, nem szeretem a kutyámat! Mit csináljak?
Egy éve örökbe fogadtunk egy kutyát, menhelyről. Nem fiatal, 6-7 éves már. Tudni kell, hogy sohasem volt kutyám ezelőtt, de mielőtt befogadtam, rengeteget olvastam a kutyanevelésről. Ez persze a tapasztalatot nem pótolja.
Soha nem volt sétáltatva, erre én tanítottam meg, hosszú idő után jutottunk el oda, hogy egész nyugodtan sétál és nem rángat össze-vissza. Klikkerezni is kezdtem vele, sokat foglalkozok vele. De valahogy rengeteg minden van, amiben nincs fejlődés. A sétáknál folyton dominál, elém vág, annak ellenére, hogy a létező összes trükköt bevetettem már, hogy elfogadjon falkavezérként és amúgy nagyon következetes ember vagyok. A klikkerezés kudarcba fulladt, mert gyakorlatilag ha rájön, hogy olyat kérek tőle, amihez jobban meg kell mozdulnia, olyan lusta, hogy inkább megpróbál kicselezni, hogy kimarja a kezemből a jutalomfalatot.
Már rájöttem, hogy verhették régen, mert megijed, ha valakit seprűvel a kezében lát meg (sepregetés közben, természetesen). De van olyan is, hogy megyek az ő irányába csak úgy, és elkezd nyüszítve rohanni. De ezt sok hónapig nem csinálta, az elmúlt 3-4 hónapban kezdte el, pedig semmi bántást nem kapott! Olyan, mintha idegileg gyenge lenne. Ez lehet? Vagy valamit rosszul csinálok?
Egyszerűen nem tudtam megszeretni, pedig imádom az állatokat. A személyisége taszít. Sokszor sunyi. Tudja, hogy utálom, ha ráfekszik a páfrányaimra a kertben, de azért is odafekszik, ha meglát engem, akkor meg gyorsan arrébb iszkol és lefekszik máshol, mintha mi se történt volna. Mostanában meg kitalálta, hogy nem is engedelmeskedik és mondjuk adnék neki kaját (de a falkavezéresdi miatt csak akkor ehet, ha mondom, hogy "tiéd"), de nem jön oda. Hiába hívom. Mintha bekattanna nála valami. Megyek felé, kedvesen hívogatom, mutatom neki a kaját, erre - ismét - nyüszítve rohan el! Én nem értem, ilyen eleinte nem volt, pedig semmi látható változás nem történt. Több mentett állatunk is van amúgy, mindet családtagként kezelem, és szeretem őket, de ezt a kutyát képtelen vagyok megszeretni. Ettől persze ugyanúgy ellátom és foglalkozok vele, de ráadásul még bűntudatom is van. Gondolkoztam rajta, hogy vissza kéne vinni a menhelyre, de azzal ő rosszul járna, hiszen itt csak sétáltatva van, meg törődve vele, minőségi kaját kap,stb. Évekig várt a gazdira. Szerintetek mit csináljak? Tudok változtatni az érzéseimen? :(
Megkéne probalnod megszeretni,a kutya kierzi ha a gazdaja nem szereti es pont ez a baj.
Minden kutya csintalan es kovet el hibat az h raul a viragjaidra vagy hasoblo ezekre gondolok..probald megszeretni,ha visszaviszed buntudat orokke kiserteni fog
Az is probléma szerintem, hogy a falkavezérséget trükközve, tanítva akarod elérni.
Azt nem tudod megtanítani neki... Vagy úgy állsz hozzá, hogy érzi a kutya, vagy nem. Ez nem egy feladat..
Nem ajánlom, hogy tiszteletlenség esetén nyomd le a földre, mivel bántalmazták. De szerintem egy jó kiképző nem ártana neki! És nem ilyen modern klikkelgetés meg tükörmódszer, mert a kutya ki fog röhögni!
Egy határozott férfi kell neki, akihez a kutya magától csatlakozik.
És ha a 'hibáival' együtt szeretnéd??? Egy érző lény, nem egy tökéletes gép.
Nem azt mondom, hogy nem kell nevelni, de ne legyenek túlzott elvárásaid.
Figyelj, egy 7 eves kutyat, akivel eddig nem volt foglalkozva, aztmsr nezehztanitani. (Mind porazon setalas, ul, pacsi stb)
Sokkal tobb ido kell neki. Es mivel nem volt felhotlen elete, ezert benne van a pakliban, hogy orok eleteben felos lesz. (Az en macskam is mentett, ot is bantottak, hiaba torodok vele, meg mindig fel mindentol, pedig 3 eve itt van)
Mindenesetre sok sikert :)
Túl nagy fába vágtad a fejszét azzal, hogy első kutyának rögtön egy lelkileg sérült, bántalmazott, felnőtt kutyát fogadtál be. Ez még egy tapasztalt kutyásnak is nagy kihívás. Nem a nevelésre gondolok, hanem az együttélésre. Egy ilyen kutyához rengeteg türelem kell, és akkor sem várhatsz tőle olyan feltétlen szeretetet, mint ami a legtöbb embernek a kutyáról eszébe jut. Sosem lesz belőle egy Lassie.
Mindig félős lesz, nehéz lesz megtanítani dolgokra, és lehet, hogy sosem fog benned bízni teljesen. Nagyon türelmesnek kell lenned, és ne várj tőle semmit, egyszerűen csak önmagáért szeresd.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek!
Valaki írta a tükörmódszert, na, beletrafált, pont abból indultam ki az eddigi neveléséhez.
Én egyébként úgy gondolom, hogy határozott voltam vele, elég karakán ember vagyok egyébként is. Tudnátok példákat mondani, amiben szerintetek megnyilvánul a határozottság? Mármint itt konkrétan a kutyával kapcsolatban. Én például azt csináltam többször, hogy ha sétálni mentünk, annyira izgatott volt, hogy egyből elfelejtett engedelmeskedni és ugrált, elém vágott, majd' fellökött. Ilyenkor pedig leszidtam és ha nem használt, akkor nem mentünk sétálni (csak mondjuk órák múlva. Nem kell aggódni, van kert is, szóval nem a pisilési lehetőségtől fosztottam meg). Vagy esetleg valakinek tippje nevelési módszerre, ami jobban beválhat?
Valóban nagy fába vágtam a fejszét. Sajnos a bántalmazásról nem tudtam, pedig azt hiszem az egyértelmű jelek alapján a menhelyen is tudniuk kellett volna ezt.
Hmm.. A menhelyen nem fogják ezt elárulni neked!
Én örökbefogadtam egy sárga németjuhász keveréket pár éve. Csak furcsán mosolyogtak a gondozók... A kutya csont és bőr volt! Hetekig tartott, mire nagyjából rendbehoztam. Akkor meg szépen nekem támadt.
És utólag esett le nekem is, hogy a menhelyen tudhatták, hogy a kutya agresszív... Nem véletlen, hogy úgy beszéltek róla. Csak akkor vak voltam meg süket egyszerre.. Mert megtetszett az a dög.
Én kerestem új gazdit neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!