A kisgyerekem szívatja a pàrom aki elhisz mindent. Mit tegyek?

Csak nekem van olyan érzésem, hogy a gyerek mind igazat, és a kérdező hazudik?

Ő írt a kanjára, de ráfogja az írni még nem tudó gyerekre. A gyerek elkotyogta, hogy kivel látta, és a nem túl okos kérdező tippeket várt, hogy győzze meg a betegesen féltékeny kanját, hogy hazudik a gyerek.

"nem naiv buta férfi a párom, hanem pont ellenkezőleg. Sikeresebb mint az átlag. Magas IQ. Meg minden ami kell"

"A kisgyerekem szívatja a pàrom aki elhisz mindent."

Ebben te nem érzel egy nagyon alapvető ellentmondást?

"Mit tegyek?"

Ha a gyermeknevelési módszereidet nem szeretnéd átgondolni, akkor esetleg azt gondold át, hogy mennyire van rendben a párválasztásod és a párkapcsolatod, ha a párod a 6-7 éves gyerekednek tesz fel keresztkérdéseket, mert ilyen szinten hiányzik a bizalom és a megfelelő kommunikáció kettőtök kapcsolatából.

Most akkor hány éves a gyereked? 6 vagy 7?

Írt a pasidnak, vagy felhívta? Ezen miért balhézott?

Süketelsz össze-vissza.

Nem hát! A gyerek csak hülyét csinál belőletek.Miért?Mert labilisak vagytok mindketten.Es mert nem tudja,hogy nem a játszópajtasai vagytok,hanem a nevelői!!Egy sziklaszilárd felnőtt jellem nem inog meg egy kis pötchös zagyválasaitól,főleg ha tudjátok hogy hazudozik a kis xaros!

Az egy másik mise,hogy kiverném belőle a hazudozást.Mar az ő érdekeben is,mert eljuthat oda,hogy majd a környezete,a barátok a tanítónéni akkor se hisz neki,mikor igazat mond!

Nem pszichológus kell neki,hanem rendes nevelés!

És még valami megragadt a történetben.Mi az hogy kezeli a telefonodat?Másnak is odaadod?

Legközelebb majd legicsapást kér a házra?

Jó lenne ha egy kicsit átértékelnéd a gyereknevelest meg idejében!Te vagy a felnőtt a te felelősséged!

Tudom, hogy ez már régi sztori, de nem bírom nem leírni, mert így konkrétan leírva nem láttam.

Szóval szerinted nevelve van a gyerek.

Nincs nevelve arra, hogy nem nyúlunk más cuccához, igen anyáé sem az övé, tehát akkor telefonozhat, ha én megengedem neki.

Nincs nevelve arra, hogy nem hazudunk, mert annak következménye van, egy-két alkalom után, ha még mindig ilyeneket tett volna az én gyerekem, akkor annak nagyon súlyos szankciói lettek volna. Persze ő is próbálkozott füllentéssel, de el lett neki magyarázva, hogy miért nem szabad hazudni, utána pedig volt büntetés is. Nem nézhetett mesét, vagy nem mentünk játszóra, ha hazugságon kaptam, és nem azt néztem, hogy jaj de okos, hogy ki tud engem játszani.

A babakocsis sztori szintén, persze, hogy a gyerek kidobálja, hogy felvegyék neki, de egy-két ilyen után nem adtam a kezébe addig semmit, amíg kidobálta.

Na ez a nevelés. Nem csak annyi, hogy tanuljon meg köszönni.

Nevelni kell arra is, hogy nem hazudunk, hogy nem manipuláljuk az embereket, mert ez nem helyes.

Bár tudom, hogy erre is jön a válasz majd, ha még olvassa a kérdező, hogy a gyerekek ilyenek. Érdekes az enyém nem ilyen, mégis okosnak tartom. Az, hogy meg akar felelni egy felnőttnek, az nem abban nyilvánul meg, hogy azt mondja, amit hallani akar, mert ha igen, az igenis ki kell nevelni belőle, mert az hazugság. Felnőtt korában majd miket fog mondani? Ha ezt hagyod nagyon nagy bajok lesznek.