Nem is ismernek a párom szülei, és már utálnak! Miért?

A lázadó punk gyerekek sohasem voltak a szülők kedvencei. Még a saját szülők sem mindig szeretik. Ez van. Ne mondd, hogy nem tudtad, hogy ha lázadónak öltözöl, akkor kedves, jóravaló lánynak fognak tekinteni. Nyilvános profilokba meg nem rakunk kompromittáló képeket. Nemrég hallottam, hogy fejvadász és állásközvetítő cégek, valamint a leendő munkaadók is nézik a munkavállalók iwiw adatlapját. Ilyen a világ, a net sokmindenre jó. Aki egy adatlapra, ami elvileg a jó benyomást kell, hogy keltse, sörös képet rak föl, abból arra lehet következtetni, hogy az illető igencsak szereti a sört, ha olyan fontos neki, hogy a megörökített képet még meg is osztja. Nem jelenti az, hogy alkoholista vagy, de valószínűsíti, hogy nem könyvtárba járó, dolgos leányka. A mi időnkben (most 30 vagyok) is voltak már punkok, a többségéből nem is lett semmi, vagy hamar beilleszkedett és levedlette a punk ruhát.

Mellesleg a helyesírásoddal is csinálhatnál valamit, mert a w és a v nem ugyanaz, meg x-et sem rakunk "ksz" helyett magyarban.

Nem igazán értetted, amit írtam.

Még abban a korban és állapotban vagy, ahol azt hiszed, hogy a világnak kell úgy igazodnia hozzád, hogy neked jó legyen. Majd később megtanulod, hogy ez sajnos fordítva van. A világnak mindegy, hogy te mit gondolsz, rád néznek és beskatulyáznak, ennyi. Csakhogy nem őket zavarja a skatulya, hanem téged. Azt írtad, hogy egyetemre mész. Majd a harmadik bukásnál rájössz, hogy nem érdemes kitartani a punk stílus mellett, mert csak neked lesz rossz. Linknek lát, adja az egyest, aztán tovább nem is érdekli a dolog.

A helyesírásról annyit, hogy az is elárul az emberről valamit. Az igaz, hogy a v/w nálad most nem helyesírási, hanem különbözni vágyási kérdés. De hát ha mindenki úgy írna, ahogy neki tetszik, akkor elhiheted, hogy nem járhatnál koncertekre, mert csirkét kergetnél a barlang előtt, hogy nyersen megehesd. Az ember minden dolga, a ruhája, a haja, az írása, az írásképe, a véleménye, stb. elárul róla nagyon sokmindent. Ezt is felnőtt korára megtanulja az ember értelmezni, hogy minél hamarabb megismerje a másikat, anélkül, hogy éveken keresztül beszélgessen vele.

Egyébként a kérdésedre válaszoltam, hogy "miért van ez". Az már más kérdés, hogy nem tetszik a válasz.

Ja és biztos hallottad már azt a mondást, hogy "madarat tolláról, embert barátjáról". Na, a fiú szülei ismerik ezt. Arra mondom, hogy a barátaiddal vagy egy bárban, 18 évesen, lázadó punk állapotban, sör mellett.

Félreértés ne essék, nem ítéllek el, én anno rocker voltam, aztán megértettem dolgokat és kinőttem belőle.

nem gáz, hogyha a helyesírásod kicsit bugos itt-ott, a lényeg, hogy érthető legyen, amit ki akarsz fejezni, viszont a w használata zavaró... :(

amúgy talán, hogyha kicsit visszafogottabban próbálsz öltözködni, nőiesebben, legalább akkor, amikor előfordul, hogy láthatnak: talán megindul bennük valami, és megpróbálnak majd elfogadni... nem a ruha teszi az embert, de azért sokmindent elárul... pl üzletemberek között, ha nincs öv az öltönynadrágban, akkor már hanyagnak számítasz...

hát, tudod, ha nem akarsz változni, akkor nagyon-nagyon kicsi az esélye annak, hogy bármi más megváltozzon, tapasztalatból beszélek... 21 vagyok

nekem annakidején anyám tiltotta, hogy gótmetálos dizájnba öltözködjek... így rejtve a ruhadarabjaim között, amik meglehetősen nőiesek, aki akarja, felfedezheti a gót stílust

de nem látszik hivalkodónak és az üzlettársaim még csinosnak is tartják a bordó/fekete fűzős dolgaimat, pedig 30-50-es emberekről van szó

mint írták előttem, az öltözködés sokmindent befolyásol, lehet, hogy kaparsz az egyetemen, de aki nem szimpatikus, azt tényleg megbuktatják, egy állásinterjúra is érdemes kipakolászni magadból a pirszingeket, pert max egy rocker bárba vesznek fel így pultosnak, de abból nem élsz meg

a változásról meg: amíg nem voltam hajlandó nyitni emberek felé, addig mások sem nyitottak felém, amíg elzárkóztam és hülyének tartottam a világot, hogy miylen kegyetlen és az emberek milyen álszentek és gonoszak, addig velem se törődött senki... kicsit átértékeltem a gondolkodásmódomat, és máris megváltozott az emberek hozzámállása is