Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Dühös vagyok (féltékeny?) a férjemre, mert neki mindig minden sikerül? (Nagyon hosszú) Normális, hogy szarul érzem magam?
Mit tudok tenni, ha így érzek?
A férjem "tökéletes", amennyire ez igaz lehet, én mégis úgy érzem, hogy boldogtalan vagyok és kiégek mellette.
Sportol, hangszeren játszik, továbbtanul, jól keres (informatikus) és sikeres a munkájában, végzi a házimunka nagy részét, nagy baráti társasága van, tökéletesen oldja meg a feladatokat, lehet rá számítani, családcentrikus, nagyon ritkán szokott csak "csesztetni", hogy nekem is csinálnom kéne valamit, jól viseli, ha hisztizem stb.
Én mégis azt érzem, hogy kifáradtam és boldogtalan vagyok mellette. Ha leülök gyakorikérdésezni, akkor mindig ott van bennem, hogy bezzeg a férjem. Ha nem dolgozom aktívan szintén. Ha nem megyek el naponta sportolni, akkor is bűntudatom van. Ha nem vagyok elég kedves és türelmes az emberekkel, akkor is napokig nyomaszt, főleg, ha esetleg szól is érte (nem durván, max. annyit mond, hogy máskor fogalmazhatnék így).
A másik problémám, hogy mivel óriási a teherbírása, ezért folyton valamit csinál. Kirándul, családlátogat, barátokkal találkozik, fut, úszik, biciklizik, gyúr (mindegyik sportot heti 1-2 órât). Munka mellett továbbtanul (színötössel), de még így is bevállal olyan feladatokat (segíteni lakásfelújításban, erasmus ösztöndíjat nyerni és közösen kimenni, sőt leszervezni, felajánlani barátoknak, hogy lakjanak nálunk a fürdőszoba felújítás alatt, vagy vigyázni a gyerekükre, háziállatokra stb.), amit én úgy érzem, hogy még úgy sem bírok menedzselni, hogy a feladat nagy része nem az enyém (pl. nekem az erasmus kapcsán csak a saját jogviszonyomat/munkámat kell intéznem, a férjem nézi a beutazást, szervezi a szállást, intézi a biztosítást és a repjegyet stb.).
Valamikor azt gondoltam, hogy arànylag jó vagyok, én is továbbtanulok munka mellett, állástkeresek az erasmus miatt, nézegetem a pályázatokat, segítek a nagyszüleimnek, tartom a kapcsolatot a szüleimmel stb. Mégis az elmúlt 3-4 hónapban egyszer nem volt az, hogy bűntudat nélkül tudtam egy órát olvasni, tv-zni vagy sokáig fennmaradni.
Ráadásul folyton mindenen veszekszem vele, ami miatt megint bűntudatom van. Normális, hogy így érzek? Ha nem, akkor mit javasoltok? Lassan a váláson gondolkodom, mert nem akarom tovább csinálni ezt az egészet, és igaziból nem tydom, hogy mi a bajom 😭😭😭😭
Nagyon köszönöm, ha elolvastad!
válasza:Én egy kicsit azt érzem az írásod alapján, hogy abból indulsz ki, mi az, amit a férjed meg úgy általában az emberek pozitív, szerethető vagy "elérendő" dolgoknak tartanak, és ahhoz viszonyítod, hogy téged miknek kéne boldoggá tenniük. De amikor megkapod, megteremtitek ezeket a dolgokat, amikre te igazából annyira nem vágytál, akkor csalódott vagy, mert az elvárásaiddal ellentétben nem tudtak boldoggá tenni. És eközben meg azt látod, hogy mások azokra vágynak, amik nektek megvannak, tehát elvileg működnie kéne a receptnek, de mégsem működik... és szerintem ennek az az oka, hogy még nem tisztáztad magadban, mindenféle külső elvárástól mentesen, hogy TÉGED mi tehetne igazán boldoggá. És itt most nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, valakit pl. nem egy nagy kocsi tesz boldoggá, hanem ha elmehet egy teázóba egy új keveréket megkóstolni, mert mondjuk imádja a teákat, de hidegen hagyják az autók.
Szóval szerintem te azért érzed magad ennyire erőtlennek, mert nem a saját életed éled, hanem leginkább a férjedét próbálod. Teljesen elpazarlod az energiáidat mindenféle olyan dologra, amik téged nem mozgatnak meg, miközben nem csinálsz semmi olyat, ami feltöltene, így persze, hogy ki vagy merülve.
#29 Nem kellett ilyesmit tennem, de a férjem nagy vágya egy ilyen kirándulás. A csaj már kipróbálta és nagyon élvezte korábban.
Úgyhogy, mikor túráztunk, akkor felmerült, hogy kövi hónapban tervezhetnénk egy ilyet, csak aztán én a kiránduláson annyira túlerőltettem a lábam (a végén a férjem vitt le az utolsó 500 méteren, mert járni nem bírtam, pedig csak 50 km volt 1300 méter szinttel, ami egy hosszabb maraton), hogy a férjem lefújta, hogy otthonmaradjon ápolni.
válasza:Most mennék el egy 10 napos jógatáborba, ahol egész nap a köldökömet nézném.
Utána pszichológus.
#33 Sajnos vizsgák, állásinterjú és utána külföld a sorrend kevesebb, mint egy hónapon belül. (Ha a barátaink fürdőfelújítása elhúzódik, akkor mi költözünk előbb...).
De amúgy jól hangzana, csak sajnos a munkahelyemen sem tudok annyi szabit kivenni.
De a pszicholôgust megpróbálom!
válasza:Ezt a másik, agilis nőt ne emlegesd a férjed előtt. Ne kínáld tálcán.
Legyen eszed...
válasza: válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!