Dühös vagyok (féltékeny?) a férjemre, mert neki mindig minden sikerül? (Nagyon hosszú) Normális, hogy szarul érzem magam?

Mit tudok tenni, ha így érzek?

A férjem "tökéletes", amennyire ez igaz lehet, én mégis úgy érzem, hogy boldogtalan vagyok és kiégek mellette.

Sportol, hangszeren játszik, továbbtanul, jól keres (informatikus) és sikeres a munkájában, végzi a házimunka nagy részét, nagy baráti társasága van, tökéletesen oldja meg a feladatokat, lehet rá számítani, családcentrikus, nagyon ritkán szokott csak "csesztetni", hogy nekem is csinálnom kéne valamit, jól viseli, ha hisztizem stb.

Én mégis azt érzem, hogy kifáradtam és boldogtalan vagyok mellette. Ha leülök gyakorikérdésezni, akkor mindig ott van bennem, hogy bezzeg a férjem. Ha nem dolgozom aktívan szintén. Ha nem megyek el naponta sportolni, akkor is bűntudatom van. Ha nem vagyok elég kedves és türelmes az emberekkel, akkor is napokig nyomaszt, főleg, ha esetleg szól is érte (nem durván, max. annyit mond, hogy máskor fogalmazhatnék így).

A másik problémám, hogy mivel óriási a teherbírása, ezért folyton valamit csinál. Kirándul, családlátogat, barátokkal találkozik, fut, úszik, biciklizik, gyúr (mindegyik sportot heti 1-2 órât). Munka mellett továbbtanul (színötössel), de még így is bevállal olyan feladatokat (segíteni lakásfelújításban, erasmus ösztöndíjat nyerni és közösen kimenni, sőt leszervezni, felajánlani barátoknak, hogy lakjanak nálunk a fürdőszoba felújítás alatt, vagy vigyázni a gyerekükre, háziállatokra stb.), amit én úgy érzem, hogy még úgy sem bírok menedzselni, hogy a feladat nagy része nem az enyém (pl. nekem az erasmus kapcsán csak a saját jogviszonyomat/munkámat kell intéznem, a férjem nézi a beutazást, szervezi a szállást, intézi a biztosítást és a repjegyet stb.).

Valamikor azt gondoltam, hogy arànylag jó vagyok, én is továbbtanulok munka mellett, állástkeresek az erasmus miatt, nézegetem a pályázatokat, segítek a nagyszüleimnek, tartom a kapcsolatot a szüleimmel stb. Mégis az elmúlt 3-4 hónapban egyszer nem volt az, hogy bűntudat nélkül tudtam egy órát olvasni, tv-zni vagy sokáig fennmaradni.

Ráadásul folyton mindenen veszekszem vele, ami miatt megint bűntudatom van. Normális, hogy így érzek? Ha nem, akkor mit javasoltok? Lassan a váláson gondolkodom, mert nem akarom tovább csinálni ezt az egészet, és igaziból nem tydom, hogy mi a bajom 😭😭😭😭

Nagyon köszönöm, ha elolvastad!