Ezek után, mennyire tudnál bízni a párodban?

Kicsit ellentmondásos ez így. Hisz ha ápolom, pénzelem, nem nézhetek át rajta. Most ha lázasan fekszik, én meg ápolom, ott vagyunk napokig egy háztartásban, óhatatlanul is kialakul valamilyen kapcsolat. Most kínosan ügyeljek rá, nehogy megkedveljen vagy mi?

Ha meg tényleg ragaszkodik ehhez, akkor oké, de akkor szinte no contact. Ne várja, hogy ápolom, pénzelem, de nem szólhatok a gyerekhez kb, akkor inkább elmegyek ameddig ott van és ápolja, foglalkozzon vele ő.

Elég idióta hozzáállás hogy csak a két véglet létezik: a közösen jakuzzizos meg a ne is szólj hozzá.

Akik ezeket a kérdéseket felteszik azok lattak már közelről emberi kapcsolatokat?

Ha önálló, felnőtt, külön élő gyereke lenne, akkor sem lenne életszerű, hogy "Semmi közvetlen kapcsolatod ne legyen vele, nem a te gyereked!"

A "Segítsd, pénzeld, ápold, fogadd el, de ennyi!" elképzelésből ítélve pedig ez egy velünk egy háztartásban élő kiskorú lenne.

Nyilván abszolút felejtős lenne a részemről egy ilyen kapcsolat.

Ebben csak azt érzem rendkívül életszerűtlennek, hogy ez az elképzelés a részéről akkor merüljön fel, miután már összeköltöztünk, ráadásul nemcsak közös kasszával, hanem közös hitellel, stb.

Eleve nem lennék párkapcsolatban olyan emberrel, akinek ennyire furcsa, számomra gyakorlatilag beteges felfogása lenne és az enyémtől teljesen idegen értékrendje.

Nyilván tiszteletben tartanám a párom gyereknevelési elveit, ha alapvetően egyetértenék velük, ha meg annyira mást tartnánk ilyen téren helyesnek, akkor eleve nem lennék vele. Emiatt teljesen életidegennek érzem, hogy ez a téma összeköltözést követően ilyen formában felmerüljön, és akkor kelljen dobbantanom ebből a kapcsolatból

"Semmi közvetlen kapcsolatod ne legyen vele, nem a te gyereked!"

Ennyi erővel az ország öszes másik gyerekét is pénzelhetnéd és ápolhatnád.