Akiket csaltak mar meg: a kovetkezo parodban 100%-ig meg tudtal bizni vagy benned voltak a "mi van,ha o is megcsal majd?"gondolatok?

Soha nem bízom teljesen senkiben. Ez megcsalás előtt is így volt, utána is. Lehet szeretni a másikat, lehet együtt tervezni ezt-azt, de mindig csak annyit, hogy ha rájövök, hogy elárult, másnap már ne kényszerüljek arra, hogy elviselem az életemben. Nagyon szeretem a jelenlegi párom, nem hisztizem, nem turkálok a dolgaiban, el tudom róla képzelni, hogy vele öregszem meg, mert nem tett semmit, ami miatt mást gondoljak és minden rezdülésén érzem, hogy szeret. De sem közös ingatlant, sem közös gyereket, sem más hasonlót nem szeretnék vele. Szeretjük egymást és a tűzbe tenném érte a kezem jelenleg, de láttam elég mocskot magam körül, hogy ne adjak lehetőséget senkinek kiszolgáltatott helyzetbe hozni magam. Ha a páromról kiderülne itt és most, hogy megcsal, ki tudnám baszni anélkül, hogy bármi miatt aggódjak, amiért vele együtt nem kellene. Készen állok eltemetni örökre bárkit, aki nem viselkedik arra érdemesnek, hogy az életemben legyen. Valószínűleg sírnék utána egy ideig, ahogy akkor is, ha meghalna, de megoldanám.

Az ígéretem a szeretetére a jelennek szól, a jövő attól függ, hogy hogyan alakítjuk.

Úgy mondanám, hogy eléggé hullámzó. Vannak rossz gondolataim sajnos, aztán pedig vannak olyanok, amikkel megnyugtatom magam. Szerintem ez önbizalomhiányból is adódik. Az önbizalmam is eléggé hullámzó. :/ Néha azt érzem, szerencsés, hogy én vagyok a barátnője, néha pedig attól félek, hogy talál valaki jobbat. Úgy gondolom, az ok nélküli bizalmatlanságot mindenkinek magában kell elrendeznie. Egy megcsalás nagyon durva szinten le tudja építeni egy ember önbizalmát. Nem tudom, teljesen ki lehet-e gyógyulni ebből, de próbálom kordában tartani olyan szinten, hogy ez a kapcsolatunkra ne legyen komoly hatással.

Senkiben sem szabad 100%-ban megbízni!

Szerintem meg lehet vakon bízni a másikban. Egyrészt, jól kell hozza társat választani, másrészt nem az elejetol fogva kell neki ezt a szintű bizalmat megszavazni, hanem idővel, ahogy megismerjük egymást és kiérdemli. Valahol értem az első kommentelő álláspontját, de ez majdnem olyan, mintha tartana egy B tervet, hogy ha nem jön be az A. Az életben vannak helyzetek, amikor kockáztatni kell, szerintem nem éri meg lemondani csak emiatt egy közös otthonról vagy gyerekről (persze ha alapból nem szeretne az okes, de ha a bizalmatlanság miatt, az szerintem már nem). Nagyon sok mindenből kimarad az ember, ha a félelmei irányítják.