Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Dühös vagyok (féltékeny?) a férjemre, mert neki mindig minden sikerül? (Nagyon hosszú) Normális, hogy szarul érzem magam?
Mit tudok tenni, ha így érzek?
A férjem "tökéletes", amennyire ez igaz lehet, én mégis úgy érzem, hogy boldogtalan vagyok és kiégek mellette.
Sportol, hangszeren játszik, továbbtanul, jól keres (informatikus) és sikeres a munkájában, végzi a házimunka nagy részét, nagy baráti társasága van, tökéletesen oldja meg a feladatokat, lehet rá számítani, családcentrikus, nagyon ritkán szokott csak "csesztetni", hogy nekem is csinálnom kéne valamit, jól viseli, ha hisztizem stb.
Én mégis azt érzem, hogy kifáradtam és boldogtalan vagyok mellette. Ha leülök gyakorikérdésezni, akkor mindig ott van bennem, hogy bezzeg a férjem. Ha nem dolgozom aktívan szintén. Ha nem megyek el naponta sportolni, akkor is bűntudatom van. Ha nem vagyok elég kedves és türelmes az emberekkel, akkor is napokig nyomaszt, főleg, ha esetleg szól is érte (nem durván, max. annyit mond, hogy máskor fogalmazhatnék így).
A másik problémám, hogy mivel óriási a teherbírása, ezért folyton valamit csinál. Kirándul, családlátogat, barátokkal találkozik, fut, úszik, biciklizik, gyúr (mindegyik sportot heti 1-2 órât). Munka mellett továbbtanul (színötössel), de még így is bevállal olyan feladatokat (segíteni lakásfelújításban, erasmus ösztöndíjat nyerni és közösen kimenni, sőt leszervezni, felajánlani barátoknak, hogy lakjanak nálunk a fürdőszoba felújítás alatt, vagy vigyázni a gyerekükre, háziállatokra stb.), amit én úgy érzem, hogy még úgy sem bírok menedzselni, hogy a feladat nagy része nem az enyém (pl. nekem az erasmus kapcsán csak a saját jogviszonyomat/munkámat kell intéznem, a férjem nézi a beutazást, szervezi a szállást, intézi a biztosítást és a repjegyet stb.).
Valamikor azt gondoltam, hogy arànylag jó vagyok, én is továbbtanulok munka mellett, állástkeresek az erasmus miatt, nézegetem a pályázatokat, segítek a nagyszüleimnek, tartom a kapcsolatot a szüleimmel stb. Mégis az elmúlt 3-4 hónapban egyszer nem volt az, hogy bűntudat nélkül tudtam egy órát olvasni, tv-zni vagy sokáig fennmaradni.
Ráadásul folyton mindenen veszekszem vele, ami miatt megint bűntudatom van. Normális, hogy így érzek? Ha nem, akkor mit javasoltok? Lassan a váláson gondolkodom, mert nem akarom tovább csinálni ezt az egészet, és igaziból nem tydom, hogy mi a bajom 😭😭😭😭
Nagyon köszönöm, ha elolvastad!
válasza:MIért verseny a kapcsolat?? Főleg a házasság. Nagyon csíra hozzáállás ez, éretlen!
Miért nem azt nézed, hogy miben egészítitek egymást és lennél inkább büszke rá...
Nálunk én vagyok hasonlóan nyüzsgő mint a férjed, az én férjem pedig nyugis, és én meg ezt a nyugodtságát imádom és tisztelem, de semmiképp nem vagyok rá emiatt dühös.
Mindegyikünk másban jó, ezért vagyunk egy kerek egész.
Sajnálom szerencsétlen férjed, hogy hülye pitsa módjára veszekszel vele a semmiért...
#10 Igen, kicsit ezért vagyok dühös a férjemre, mert a záróvizsgáimra bevállalta a barátokat, meg a másik ismerősnek a kutyáját az utolsó hétre, mondván, hogy majd ő megoldja.
Az Erasmus nagyjából közös döntés volt, de mondjuk ő akarta, én inkább csak nem akartam/mertem nemet mondani, vagy úgy voltam vele, hogy max. megy nélkülem, de kikönyörögte, hogy én is menjek.
A munkahelyemen meg már bejelentettem, nem akarok most visszatáncolni. Talán annyi előnye lesz, hogy találok ott valami olyan munkât, amit itthonról folytathatok.
De közben intéznem kell, hogy hogyan lesznek a következő félévben a tárgyaim az egyetemen külföldről, meg egy nyári szakmai gyakorlat ösztöndíjat is meg kell pályáznom, azt intézni is sok idő volt.
válasza: válasza: válasza: válasza:Őszinte leszek, én nem bírnám ki ilyen férfival. Volt hasonlóban élményem, azóta szándékosan a "velem egy szinten" levő férfiak társaságát kerestem.
A leírásodból nekem úgy tűnik, hogy őszintén, tiszta szívből te sem az Erasmust, sem az amellett lévő nyolcmilliárd feladatot sem akartad. Megértem, én sem akarnám.
Ha már tényleg nem tudsz "visszamondani" semmit, legalább beszélj a férjeddel, hogy a barátok ne jöjjenek, vagy te addig a szüleidnél leszel, illetve, hogy felelőtlenül a te nyakadra ne hívjon senkit (kutyát se).
És a legfontosabb: ha úgy érzed, nem tudsz könnyíteni magadon, keress fel egy pszichológust, mert ennek komoly lelki okai lehetnek (főleg a versengésnek) és ezt jobb kibogózni. Nem a pasiért, hanem önmagadért!
Sok sikert mindenhez, amibe belevágtál és ne ízgulj, nagyon klassz leszel! 😉😊
#18 Köszönöm a bíztatást, pszichológushoz foglaltam időpontot, de csak jövő hétre.
Tényleg nem akartam ezeket bevállani. Szerettem volna nyugiban a tanulmányaimra koncentrálni, kiélvezni, időt szakítani rájuk, esetleg kutatásokban részt venni, hogy később tudjak doktoràlni, de sosem volt a férjem mellett olyan, hogy azt éreztem, most bele tudnék kezdeni, anélkül, hogy idegösszeomlást kapnék. Amikor az Erasmust szervezi, folyton az az érzésem, hogy én az álmomat adtam fel azért, hogy vele legyek és az életem teljesen kisiklott mellette. (Az előző munkahelyemen elég rossz értékelést kaptam abban az évben, mikor 12x mentünk nyaralni hosszú hétvégére, ami miatt 8-12 órákat kellett ledolgoznom kb. 8 nap alatt minden héten, majd hétvégén kirándulni/várost nézni. Ezeket meglepetés ajándékként kaptuk anyóséktól vagy ő tőle kaptam szülinapomra/névnapomra/évfordulóra.)
De a férjem szerint ez csak kifogás, mert a végén bevezettük, hogy kéthetente kapok fél napot és akkor sem csináltam semmit csak gépeztem. És nem tudom neki megmagyarázni, hogy ennyi idő alatt nem tudom magam kipihenni. (Meg néha én sem vagyok benne biztos, hogy nem csak kifogás-e, amiért lógol).
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!