Hogyan vehetném rá szépen, finoman a páromat, hogy szülés után 2 évvel kezdjen újra adni magára?

Én nem hinném,hogy szép finoman kellene rávenned a párod arra,hogy lassan térjen vissza a régi kerékvágásba és az anyaság mellett legyen nő/feleség is.

Tulajdonképpen ahogy leírod, a gyerekgondozáson kívül nincs más dolga.

Én azt nem értem,hogy amennyiben korábban ennyire - szinte túlzásba vitte- adott magára, miért változott ez ennyire meg?

Én idősebb vagyok, de alap amiket írsz: fodrász, kozmetikus, öltözködés, testalkat.

Természetesen most a vírushelyzetet figyelembe véve.

Egyszerűen ültesd le és kérdezd meg,hogy miért változott ennyire az igénye maga felé.És Feléd persze...

Én is 2 éve szült nőként szólok a témához.

Teljesen megértelek kérdező. Ha biztosra tudod, hogy ez nem érdekházasság, tehát nem arról volt szó, hogy "gyorsan szülök egy gyereket, hogy a pénzes pasit megfogjam" , akkor a feleségednek inkább lelki gondjai lehetnek. Szerintem sincs sikerélménye, unja magát, nincs emberek között és így nincs motivációja, hogy csinos legyen.

Menjen vissza dolgozni, az sokat segítene a helyzetén. (engem is az billentett helyre)

Valószínűleg azért támad téged a féltékenységével és azért hanyagolja el magát, mert nincs önbizalma és ez egy ördögi kör.

Sajnállak kérdező, de szerintem ezen te nem tudsz segíteni, ezt magában kell elrendeznie.

Vissza kéne térnie az életbe. Nagyon meg lehet kattanni a semmittevéstől. Nem kell csinálnia semmit, nincsenek célok amiket elérhetne, nincs sikerélmény.

Az anyóssal való kapcsolata is megérne pár szót. Te nem biztos, hogy látod mi zajlik köztük mikor nem vagy ott. Szinte sosincs jó vége, ha a mama rátelepszik a frissen szült anyára. Lehet te azt látod, hogy anyád micsoda szent, mert mennyit segít, de az anyák nem igazán "segítségnek" szokták megélni, ha anyós non-stop ott köröz a fejük felett, okoskodik, kiveszi a gyereket a kezükből, stb. Ettől szar anyának érzheti magát, ami még inkább mélyebbre húzza.

Az az igazság, hogy te erőszakkal nem tudod rávenni semmire. Neki kell akarni. Ülj le vele beszélni. Nem kell mismásolni, legyél határozott. Egyszerűen mond el neki, hogy mi az ami bánt, miben szeretnél változást, és kérdezd meg, hogy neki mire van szüksége.

Ha kettesben nem sikerül dűlőre jutni, akkor pedig párterápia.

Szerintem bebiztosítitta magát a gyerekkel és szevasz.

Semmit nem kell csinálnia, el is tartják. Jó az élet.

Még jó, hogy nem akar változtatni. Mindene megvan, mindent megkap, kényelmesen elengedheti magát.

Valahogy ebből a haláli kényelemből ki kéne zökkenteni.

Elküldeni dolgozni, vagy tanfolyamra, legalább emberek között lenne. Szerintem akkor elkezdene foglalkozni magával.