Mik az okai annak, ha valai feladja a kapcsolatot?

Mikor azt éreztem, hogy semmi nem lett jobb, hiába erőlködök hónapok óta. Úgy meg nem szeretném leélni az életem, hogy boldogtalan vagyok.

Én az ellentéte vagyok a kérdésnek. Ha bele pusztulok is, de nem adom fel. Szerintem ennél nagyobb butaság nincs is.

Ha egyoldalú az ismerkedés, a törődés. Amikor csak én teszek bármit is de ő egyáltalán nem foglalkozik velem

Elképzeltem milyen lenne az életem ha az akkori párommal maradtam volna. S életem végén elégedett lennék-e ha a biztonságos, de szürke, lapos, vitákkal teli posványt választom. Arra jutottam, hogy nem - s hoztam egy döntést.

Ugyanaz mint, amit a 7-es ír. Szerettem és tudom, hogy ő is szeretett, soha nem csaltuk volna meg egymást,de ő mégse a megfelelő módon szeretett. Feltettem a kérdést, hogy melyik az ijesztőbb? Ha évek múltán is vele látom magam beszürkülve vagy ha a kis biztonságos kapcsolatunk feladom? Élete végén mindenki a meg nem élt lehetőségeket bánja, én ebből minél kevesebbet szeretnék, ami abban a kapcsolatban nem ment volna, hiába a szeretet.

Én ilyenkor azt vizsgálnám meg, hogy milyen a kapcsolat dinamikája. Más, ha egy rossz időszakról van szó, és más, ha a kapcsolat maga rossz irányba megy. A rossz időszakoknak megvan az oka, amit ki lehet küszöbölni, ki lehet várni (feszült időszak munkában, egészségügyileg... etc). Ilyenkor ezt meg lehet beszélni a másikkal, együtt megtervezni a lépéseket, hogy véget érjen ez a szakasz. És ezek után valóban van pozitív változás, stabilizálódik a viszony. Ha a kapcsolat rossz irányba megy, akkor a kommunikáció sem vezet változáshoz. Egyik rossz időszak után jön a másik, kifogások, és ugyanaz a mintázat újra és újra, ígérgetések eredmény nélkül. És igen, ilyenkor kell feltenni a kérdést, hogy így akarod-e leélni az életedet. Sablon duma, de csak egy élete van az embernek. Szerintem mindenki szeretne boldog lenni, és emellé némi stabilitást. Ha a kapcsolat tartósan ezek ellen dolgozik, akkor itt az ideje véget vetni neki.