Ha nem akar elvenni, jogosan várja el tőlem, hogy feleségként viselkedjek?

Lassan hét éve "járunk", mindketten 30 felett vagyunk. Évek óta hiteget, hogy majd lesz eljegyzés meg esküvő, de már kezdek beletörődni, hogy sose lesz ebből semmi. Átgondoltam a dolgot, nem akarok vele szakítani, mert szeretjük egymást, és ezt az egyet leszámítva nagyon boldog vagyok vele.

Viszont nagyon igazságtalannak érzem, hogy "pasim-csajom" kapcsolatban bizonyos elvárásai vannak felém. Kötelező elviselnem az anyját, aki látványosan utál engem, hazudozik rólam és kibeszél minket. Kötelező olyan családi eseményeken részt vennem, ahol van egy "kedves" családtagja, aki folyton kétértelmű megjegyzéseket tesz nekem, pl. aki 30 felett nem kelt el, az selejt, de persze nagy tisztelet a kivételnek... meg nagyon zavar, hogy bárhová megyünk, vagy egy családi, vagy egy baráti találkozóra, minden pár törvényes házasságban él egymással, vagy jegyesek, csak mi nem. Bárhol vagyok, akár munkában, vagy akár egy régi ismerőssel összefutva, nekem szegezik a kérdést, hogy ennyi év után hogyhogy nem volt még esküvő, én meg nem tudok már erre mit mondani... Vagy megalázom magam azzal, hogy bevallom, hogy én nagyon szeretnék hozzámenni, de ő nem akar elköteleződni, vagy úgy csinálok, mintha nekem is jó lenne így.

Egy ideje nem járok el vele sehová, kikötöttem hogy főleg esküvőre nem. Jövőre kettő is lesz a családjukban, és mindenki rám van kiakadva, hogy nem kísérem el a "páromat", és nem tudom elmagyarázni, hogy azért nem megyek, mert fáj látni, hogy mást elvesznek, én meg egy sima élettárs, egy barátnő vagyok. Meg mert nem bírom már a megjegyzéseket, vagy a kérdezősködést.