Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tehető jóvá? Mitévő legyek?
Szeretem a páromat, de tiszteletlenül viselkedtem vele és megcsaltam. Nagyon nehéz időszakom volt nekem is, de tudom, hogy ez nem mentség. Mindenesetre szeretem őt, rengeteget gondolok rá és minden nap hiányzik.
Értelmesebb válaszokat várok, esetleg olyanoktól is, akik átéltek hasonlót és megoldódott, jauvult a viszonyuk idővel. Köszönöm előre is!
Hogyan teheted jóvá? Úgy, hogy eltűnsz az életéből, és esélyt adsz neki, hogy olyan párt találhasson, aki szereti és tiszteli.
(Nem beszólásnak szánom, én őszintén ezt tartom megoldásnak.)
"de ha nem tudjuk újrakezdeni, akkor ha egyszer találok valakit, akivel el tudom képzelni az életemet, vele alakíthatok ki egy sokkal jobb minőségű kapcsolatot, mint amilyenben eddig valaha részem volt."
És akkor az élet visszaadja majd ezt neked, mert az a csaj meg téged fog majd telibeszarni. A karma már csak ilyen...
Én egy megcsalt feleség vagyok, aki még nem jutott túl a fájdalmakon. A férjem ugyanúgy, mint te próbálja rendbe hozni amit ellenem és a szerelmünk ellen tett. Eleinte azt hittem sikerülni fog, hittem hogy szeret. De mond már meg nekem miféle szeretet az, ha az embert megalázzák, semmibe veszik?
Azt hiszem, hogy én csak úgy fogok túllendülni ezen az óriási fájdalmon, ha elválok tőle és új életet kezdek. Nekem nincs olyan célom, hogy bosszút álljak, vagy más párt keressek. Akkorát csalódtam a férjemben, hogy inkább élek egyedül boldogan, mint valakivel boldogtalanul.
Egy álmom volt csak, hogy egyútt öregedjünk meg (középkorúak vagyunk, hosszú házasság), ezt az álmomat vette el, pedig tudta, hogy nem vágyom már másra, megvan mindenem.
Nem tudok neked tanácsot adni, csak lásd a másik oldalt is. Lehet majd 10-20 év távlatából másképpen fogom látni, de most még így 1 év után is ugyanúgy fáj és ugyanúgy elerednek a könnyeim, ha ránézek a férjemre.
A döntés a te kezedben volt, elszúrtad, de nagyon, most viseld a következményeit!
43: Köszönöm, hogy megosztottad. Megértelek, hogy nem vágysz másra sem a csalódás után, és hogy nem akarsz bosszút állni, mert gondolom ettől a fájdalomtól eltekintve szeretheted legbelül.
Nekem ő volt eddig az életemben az egyetlen nő, akivel el tudom képzelni, hogy akár gyerekünk is legyen később és akivel együtt is élnék. Másokkal nem érzeztem ilyet soha.
Tudom, hogy borzasztóan megbántottam és nem lett volna szabad ilyet tennem vele. Mégis, olvastam, hogy vannak párok, akik hasonló nehézségek után is egymásra találnak újból, mert legbelül igazán szeretik egymást.
Visenem kell a következményeket, igaz, de bízom benne, hogy jobbra fordul a helyzet és hogy okozhatok még sok jót is a számára. Ha nem most, akkor később.
43# vagyok
Én is szerettem volna helyrehozni, pedig engem csaltak meg. De ha ránézek sajnos a szeretőjét is látom (ismertem, ő tálalt ki nekem, pedig tudta, hogy ezzel fájdalmat fog okozni, szerette a pszihológiát). Mindegy is már, már csak el akarom felejteni, hogy az életem része volt. Szerettem, jobban mint bárkit ezen a világon. Azt hiszem pont ez volt a baj, túlságosan idealizáltam.
Ameddig nem történt meg ez az egész, addig jó férjem volt, jól éltünk, szerettük egymást. De ez akkora törést okozott nálam, hogy már tudom, de képtelen vagyok hazugságok közt élni.
Mindenkinek köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Jó olvasni mások véleményeit, visszajelzéseit és azt hogy ki hogyan élte, éli meg ezt a fájdalmas dolgot.
Az az igazság, hogy valójában eddigi életemben nem éreztem ennek a súlyát és azt meg a leginkább sem akartam, hogy ennyire megbántsak valakit, akit igazán szeretek és aki a legközelebb áll hozzám minden tekintetben.
Akik durvább vagy bántó szavakkal illetnek emiatt, őket is megértem, hiszen ezzel az erkölcstelen tettel súlyos fájdalmat okoztam valakinek, aki kedves a szívemnek. És úgy érzem, ez viszont is igaz, ő is igazán szeret engem.
Az eddigi írások alapján, konkrét, de leginkább gyors megoldás biztosan nincsen, helyette a türelem és a helyes viselkedés hozhatja idővel a megoldást. És szerintem a gondoskodás is, legalábbis én akkor érzem, hogy szeretnek, amikor törődnek velem, gondoskodnak rólam. És, akiben a végsőkig megbízhatok...
"Szerintem nem éri meg a harag miatt eltaszítani valakit örökre, akivel lehet, hogy egy sokkal örömtelibb kapcsolatot hagynak elveszni."
Sokkal örömtelibb??? Meg hagynak elveszni?!?
Ba.szdki, itt nem "veszik" el semmi, mert te rég elpusztítottál MINDENT!!!! Már rég elveszett miattad!!!!
Hát nem érted, hogy ez SOHA TÖBBÉ NEM LESZ ÖRÖMTELIBB?!?
Téged tuti nem fogadnálak vissza, te nem fogod fel a tetted súlyát még most sem, csak játszod a bűnbánót.
"Mégis, olvastam, hogy vannak párok, akik hasonló nehézségek után is egymásra találnak újból, mert legbelül igazán szeretik egymást."
Ezt úgy mondod, mintha nem törted volna össze és szúrtad hátba a "szerelmed". Mintha ő neki kéne harcolnia és ő is tehetne arról, hogy te féreg módon összetörted teljesen. Mintha neki kötelező lenne megbocsátania, "mert ha szeret igazán belülről, megbocsátana és minden jó lesz újra". Undorító vagy. Vicces, hogy te beszélsz a szeretetről. Te nem is szereted őt. Egyértelmű. ELEVE nem tetted volna akkor ezt vele.
És ezeknek a pároknak a megcsalt tagja inkább csak lenyeli a gerinctelen féreg tettét, de elfelejteni soha nem fogja tudni. Utána minden megváltozik, nem lesz olyan, mint régen, fogd már fel.
Engedd el. Megérdemel egy olyan partnert, aki tényleg tiszteli és SZERETNI is fogja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!