Te már csaltad meg a párod, és ha igen miért? Mi volt az oka? Légy szíves kort és hogy milyen neműek vagytok, írjatok! ;)

Annyira bírom! :) Ezen az oldalon ált. 3-féle ember van:

1. Aki nem csalt meg még senkit.

2. Aki megcsalta a másikat, de csak csókkal.

3. Akit megcsaltak.

Nem is értem, hogy hol vannak, a csalfák? :)

Egyébként aki élni akar, mert fiatal, meg buli van, annak ne legyen párkapcsolata. Az dugjon, aztán legyen boldog.

Aki pedig boldogtalan a párkapcsolatában, az hagyja el, és keressen olyat, akivel boldog lesz. De a tiszteletet mindenki megérdemli.

Nem csaltam meg soha még a barátnőmet, mert számomra ő az egyetlen. És az exektől sem kell tartani, ugyanis még mindig az elsővel vagyok együtt. :)

20/F

Az ember NE dobja el a legjobb barátját a szerelméért, mert az élet azt igazolja, hogy a barátság sokszor tartósabb, mint egy párkapcsolat (mellesleg egy IGAZI FIÚBARÁT, Hölgyeim, megérti a párotok aggodalmát, és önként hátrébb vonul...), de azért valahol megértem a Kérdezőt...

Nem is arról van szó, hogy ex vagy barát; a vonzalom a kulcs. Úgy vélem, a Kérdező a kölcsönösségről ír, arról beszél, és ebben – ezt mindenféle hímsovinizmus nélkül mondom – a férfiak a jobbak.

Sok csaj azért párkapcsolat mellett is találkozgat olyan „barátokkal”, akik „barátsága” nem hosszú éveken és közösen megélt, maradandó élményeken alapszik, akikről érzik, sejtik, hogy többet akarnak, és/vagy adott esetben udvarolnak, „nyomulnak”, mégsem tesznek ellene semmit, mert ez csak a nőiességüket (meg az önbizalmukat) erősíti, legalábbis ők így vannak vele. (Az most fel sem merül bennem, hogy valaki esetleg odáig süllyedne, hogy azért tesz ilyet, mert ezeket a pasikat „kiskapuként” tartja fenn… Az ilyen nő nem a kapcsolatára, a másikra figyel, tehát nem is való neki kapcsolat (fordítva, férfiakra is áll a dolog természetesen!).) Persze a legtöbb ilyen egy normálisan működő kapcsolatra nem jelent veszélyt, a gigszer csak annyi, hogy fordított esetben (ha egy „csajbarát”, kollegina, akárki, ad jelzéseket egy kapcsolatban lévő faszinak) megy a hiszti és a féltékenykedés, még női oldalról természetesnek veszik, hogy „hát persze hogy nyomul/udvarol, hiszen nő vagyok”. Nem, nem természetes. Nem túlzásokról beszélek, nem kell elkerülni mindenkit, aki bókol, de úgy vélem, teljesen szükségtelen ilyen „barátokkal” találkozni. Azért, hogy az önbizalmatokat erősítse? Ugyan már… Magyarországon 10 nőből 3 bombanő, 4 nagyon szép, 2 olyan, hogy a férfiember simán meghúzná (a maradék egy pedig… nos, ő is talál párt). Tudjátok magatokról, hogy jó nők vagytok, legyen elég annak a férfinak a folyamatos visszaigazolása, validációja, aki szeret. Hiányzik a flört? Beszéljétek meg a pasitokkal, hogy igenis folyamatosan igényetek van rá (amivel nincsen baj persze, sőt, a legtöbb normális pasi imád a barátnőjével flörtölni). Vonz az újdonság? A legizgalmasabb, legérdekesebb partner mellett is előfordulhat ilyen, hiszen az új, az ismeretlen szinte mindig felkelti az ember kíváncsiságát… Ideig-óráig ezek a barátok sokszor tényleg érdekesek, de ez leginkább csupán az újdonság varázsa, és ha az őszinte megismerés szándéka vezet, könnyen rájöttök majd, hogy a másik mégse annyira érdekes – elég nagy baj, ha erre mondjuk egy csók, vagy aktus kell, hogy rádöbbentsen… Más az persze, ha valamit nem kapsz meg a kapcsolatodban, és ezért érdekel a másik, de akkor sem megoldás a megcsalás – senki sem kényszeríthet arra, hogy rossz kapcsolatban élj, ha nincs más mód, szakíts. (Sajnos manapság ha már felmerül egy viszonylag nagyobb probléma, sokan hajlamosak azonnal „rossznak” minősíteni a kapcsolatukat, ahelyett, hogy azon lennének, hogy jobbá tegyék. Nyilván nem kell erőltetni semmit, de az ember azt becsüli meg igazán, amiért tesz is. Eldobni valamit (valakit) persze sokkal egyszerűbb…)

A vonzalom nem választás kérdése, a hűség az, de az ördög sosem alszik. Úgy vélem, azzal tiszteled meg a párod, hogy ha tényleg szereted, elkerülöd az ilyen helyzeteket/barátokat. Ennek nincs köze a féltékenységhez – a kapcsolat és a másik iránti tisztelet mindössze.

Nem azt mondom tehát, hogy rá se nézzetek más pasira, ne találkozzatok más faszival, de ha amúgy mindent megkaptok a párotoktól (értve ezalatt azt a néha szükséges „érzelmi mínuszt” is, ami miatt nem érzitek azt, hogy nektek nem kell adni és a másik „túl jó” vagy „unalmas”), szeret titeket és ezért megteszi azt értetek, hogy nem találkozik olyan csajokkal, akik „bekavarhatnak”, akkor úgy érzem, jogos az elvárása, hogy nektek sem kell találkozni az exekkel, meg az újonnan belépő, csak barátkozni akaró srácokkal.

Még egyszer hangsúlyozom, a szememben egy ilyen elvárás nem gyengeség, féltékenység (nem vagyok „szűz jó kisfiú”, viszonylag könnyen találhatok magamnak barátnőt), hanem kölcsönös tisztelet.

26/F

Csak ügyesen kihagytátok, hogy továbbra is van kivétel. Ha én betartanám ezt, amit kértek, konkrétan kb egy rohadt ember nem maradna a páromon kívül, akivel beszélhetek (ez meg kiidegelne), mert nem tudom elviselni a lányokat magam körül. 1-2 van persze, de ők ugyanilyenek, társaságban általában mi 2-3an vagyunk lányok és mindenki más hím. Ha nincs senkim persze flörtölök srácokkal, ha van, akkor nincs velük semmi... Flört se. Tisztában is vannak vele, h mikor kell visszavenni, mivel ha van barátom, elviszem magammal, hogy lássák egymást, mindkét oldal tudja, hogy mi van. Ezek a haverok, ezt még esetleg megértem, hogyha nem szereti, ha egyedül megyek közéjük, de akkor legyen szíves elkísérni és ne otthon pattogni, h neki nincs kedve menni sehova és én se menjek. Nem fogok otthon unatkozni minden este. Jó kell heti pár nap amikor csak úgy vagyunk, filmezünk, beszélgetünk, de nem minden este...

A másik meg aki tényleg barát, akivel megbeszélhetek bármit, akár a párommal kapcsolatos élményeket, problémákat is. Nem előtte akarom megbeszélni vele. Tehetek én róla, h egy srác a legjobb barátom? És nem, nem vonzódom hozzá....

De annyira sztereotípiákban éltek, hogy ezt el sem tudjátok képzelni, pont ezért nem maradnak meg túl sokáig a kapcsolataim, mert a sok szerencsétlen féltékeny kisfiú állandóan hisztit csap mindenért... Miért fáj bízni bennem?

20L, írtam már ide

Nem érted amit mondok? Nincsenek lány barátaim (1-2 de őket ritkán látom), tehát ha nem lehetnek fiú barátaim, akkor csak a párom marad, egy ilyen kapcsolatban ahol össze vagyok zárva egy emberrel, ha a párom, ha nem, én meg tépem a hajam, ezt nem lehet hosszú távon elviselni.

Am meg kifejezetten nem érdekel, h ki kinek mit mond el, amíg velem is megbeszéli. Van, h egyszerűbb valami hülyeséget elmondani másnak, aki lehülyéz érte, és megnyugtat hogy nincs semmi baj, ez normális, mint nekiesni a barátomnak valami kis hülyeség miatt... Sajnos azt vettem észre, h azt sem értékelitek, ha valaki meg merészeli mondani, hogyha valami nem tetszik. Persze ez érthető, amikor nincs igazam. Pont erre tök jó megoldás rákérdezni másnál, aki aztán nem sértődik meg rajta. Én is értékelném, ha nem jönnének a pasijaim ilyen agyfäsz szövegekkel időnként, hanem megkérdeznének egy másik lányt, h ez normális-e szerintük is, ahelyett, hogy megsértődnek. Egy példa pl h hisztis vagyok mielőtt megjönne, de sok srácnak meggyőződése, h a nők akkor hisztisek, amikor MÁR megjött, és ugye tudják, h még nem vérzek, tehát nem képesek összetenni ezt a fejükben. Egyszer volt egy srác, aki jött hozzám azzal, h úgy néz ki lefújják az esküvőt, mert a menyasszonya olyan dolgokat vágott a fejéhez h ő ezt egyszerűen csak nem tudja elfogadni és váá. Aztán rákérdeztem, h erről nem lehet-e szó, aztán végülis kiderült, h de... és a csaj pár nap múlva lenyugodott, bocsánatot kért és bőven jól megvannak. De akkor és ott egymással nem tudtak megbeszélni, mert a lány éppen hisztikirálynőt játszott... Ez meg a srácnak nem volt egészen tiszta, h bizonyos lányok ilyenek néha, néha erősebben, mivel az előtte lévő egy barátnője nyugis volt meg más lány barátai sincsenek, akik ezt elmondták volna neki. És azt hitte baj van, pedig nem volt... Most ugyanez ha éppen az én kapcsolatomat menti meg, engem miért zavarna?

Azon kívül, ha a kedves párom bízik bennem, akkor hol számít bármit is, h az a fiú barát érez-e vonzalmat, ha egyszer úgysem lesz semmi és erről ő is tud? Ha nem felel meg neki a helyzet, bármikor szólhat és akkor max nem beszélünk többet/annyit.

Am volt már olyan barátom, akinek volt közeli lánybarátja és nem zavart, amíg nem rejtegette, hanem ha épp találkoztak és mondtam h lenne kedvem, akkor mehettem, sőt sokszor amúgy is hívtak. Olyan is volt egyszer, h egy nagyon jó barátnőm, aki egyébként a srác exe is volt félig-meddig (nem sokáig jártak) segített összejönni a sráccal (mármint körülmények megteremtésében).

Egyszerűen annyira begyöpösödött a gondolkodásmódod, meg sajnos a legtöbb srácnak, hogy az már fáj.