Bűntudatom van! Mit tegyek?

Ja igen, nagyon szepnek5 tűnik te meg egy tundernek.

De én egy ilyen ember mellett elek,amilyenbe te szerelmes vagy.

Úgy hívják hogy nárcisztikus.

Nézz utána.

Igen most azt mondja szerelmes a feleségébe. Sosem szerelmes senkibe csak magába. De nagyon jól eladja magát, ő a szerelem istene...

Rómeó...

Ha jót akarsz valakinek, az legyen a felesége, és mond meg neki, hátha hamarább el tud szabadulni ettől a szörnyetegtol.

Az csak egy kedves szép álarc ami rajta van.

Gondolj bele, ha téged így kinozott akkor a feleségével mit művel?

Ezek mindent megtesznek az aktuális nóert hogy szép emlékeket szerezzen, de az csak neki kell.

Ne legyenek illuzioid.

"Szerintem megutált már, hiszen keresztbe tettem neki rendesen"

Egyik szavad üti a másikat. Nem akartál ártani neki, szereted, de keresztbe tettél. Össze-vissza beszélsz, egy szavadat sem hiszem el, a teszt is meg minden. Te egy manipulativ ember vagy, aki itt ezen az oldalon is hazudik. Milyen lehetsz a való életben?

Csak a számodra jó válasz az elfogadható?

Az élet nem ilyen...

#65 vagyok ffi.

63-as, tudom hogy nárcisztikus, a foglalkozásából is kiderül. Sőt, mivel harmadjára ugyanaz a forgatókönyv, emiatt lett nekem gyanús, hogy itt nem egy tiszteletreméltó házas ember lelki vívódásáról van szó, hanem valami sokkal sötétebb dologról. Rákerestem és elég sok cikket találtam erről. A nárcisztikus ember retteg az intimitástól, annak ellenére, hogy vágyi rá. Szex-megvonással büntet, de ez még nem lenne olyan fura, én is az a fajta nő vagyok, aki képtelen szexelni, ha megoldatlan konfliktus van, tehát elég sokszor élek ezzel a fegyverrel, ha nem is szándékosan. A nárcisztikus viszont valamiért akkor is ellöki magától a másikat, ha nincs semmi konfliktus, sőt, minden tökéletes. Felhergeli szexuálisan, aztán ott hagyja felhúzva és esze ágában sincs, nem csak arra, hogy kielégítse, de annyira se kell neki a nő, hogy 5 perc alatt elmenjen benne. Feltételezem ez azért van, mert csak az egójának kell az egész, magába szívja a másik rajongását és amikor jóllakik, akkor elhajítja, tovább áll, nem kell neki a macera, ami egy szerelmes emberrel jár, neki csak az imádat kell.

Én azt láttam, hogy borzalmasan szenved ettől az egésztől. Nem volt megjátszott ez a szenvedés. De azt egyre inkább kétlem, hogy az irántam érzett nagy szerelem viselte volna meg ennyire. Azt mondta ugyan, hogy nem akar fájdalmat és azért nem megy bele ebbe az egészbe, mert nem lenne vége soha. De nem akarok már ebben hinni, mert nem tudom lezárni úgy, ha azt gondolom, hogy szeret és szenved miattam. Könnyebb volt valamennyire, amíg azt vágta a képembe, hogy csak szexet szeretne. Persze akkor ezt félre is érthettem, mert azt hittem, azt akarja mondani, hogy nem érez irántam semmit. És az, hogy nem hajlandó velem tovább lépni, mégis egybevág azzal, amit mond: veled nem szexelek, mert nem tudnék csak szexelni veled és érzelmileg nekem az nem lenne buli. Nem akarok fájdalmat. Ez egybevág a nárcizmussal: menekül az intimitástól. Nem feltétlen azért mert gonosz.

Szóval igen, most már azzal is tisztában vagyok, hogy minden alkalommal ez lenne kettőnk közt a forgatókönyv. Ha nem lenne nős, talán akkor is.

Hogy milyen a kapcsolata a feleségével, nem akarom megítélni. Mindig nagy tisztelettel beszélt róla és az az igazság, hogy valahol ez nekem szimpatikusabb, mint azok a férfiak/nők, akik keresnek valamit, amibe beleköthetnek a párjukban, aztán ezt hangoztatva lelkifurdalás nélkül csalják. Volt egy rövid kapcsolatom egy ilyen férfivel, azért gondolta jogosnak a párja megcsalását velem, mert a nő kapott egy sms-t egy férfi kollégájától azzal a szöveggel, hogy "Jó reggelt, jól aludtam." Elmagyarázta, ha ez nem történt volna meg, akkor ma nem lenne velem. És akkor csak néztem rá, mert korábban azt mondta nekem, hogy az a nő túl sokat hazudott neki és igazából ezen kívül még annyi bűne volt, hogy mielőtt összejöttek volna, lefeküdt egy olyan pasival, aki neki nem szimpatikus és nem mondta el ezt neki.

Szerintem akkor már sokkal szimpatikusabb ez a férfi ilyen szempontból, hogy nem mond kígyót-békát a feleségére, egyszerűen csak vonzódik hozzám és kész.

Kifelé harmónikusnak tűnik a családi élete. Hogy ebből mennyi a színészkedés, azt nem tudom.

De nem gondolom, hogy az én dolgom volna a feleséget felvilágosítani. Ha nem jól érzi magát a házasságban, mert esetleg ő is szenved a férje nárcizmusától, akkor elválhat bármikor. Ha meg jól érzi magát és boldog, akkor miért tenném őket tönkre? Azért mert van egy férje, aki nem hajlandó velem lefeküdni? Ugyan már!

Mondtam, legyenek boldogok, soha nem akartam nekik ártani.