Rossz dontes egy megromlott hazassagi kapcsolatban elni csupan a gyerekek miatt?

Az én szüleim elváltak és nekem semmi bajom nincs a szüleim új párjaival. Az én szüleim kamaszkoromban váltak, úgyhogy túl sokat nem igényeltem akkoriban a társaságukat, kamaszos dacból. De így felnőttként semmi bajom nincs egyikkel se, boldogok, nekem is van már saját életem. Egy válást is lehet kultúráltan csinálni.

Én remélem életre szóló házasságom lesz, de ha valamiért mégse, igyekszem ugyanígy eljárni, normálisan válva, a másik életét nem megkeserítve, hanem korrekt módon lezárni.

"A gyereknek szerintetek jó, hogy minden egyes nap látja a szeretett szüleit veszekedni és marni egymást? "

És a gyereknek az jó, hogy egy idegen emberrel kell együtt élnie aki (gyerek szemszögéből nézve) taperolja az anyját / apját? Ráadásul (ahogy sajnos nagyon sok esetben) gyűlölik is egymást?

Persze nyilván vannak árnyalatok, biztosan vannak szerencsés új kapcsolatok is.

Például nem minden gyermek miatt együtt maradt szülőpár marja egymást, egyszerűen csak elélnek egymás mellett.

Ugyanígy van szerető mostohaszülő-gyermek kapcsolat.

#32

"És a gyereknek az jó, hogy egy idegen emberrel kell együtt élnie aki (gyerek szemszögéből nézve) taperolja az anyját / apját? Ráadásul (ahogy sajnos nagyon sok esetben) gyűlölik is egymást? "

És erről ki is tehet valójában? A két szülő, akik nem tudtak együtt élni egy kapcsolatban, megcsináltak egy-két gyereket, de a kapcsolatukkal meg nem foglalkoztak.

MINDIG a gyerek issza meg a levét, akár így, akár úgy. Miért nem lehet ápolni napi szinten a kapcsolatot, hogy ne jusson el az ember a válásig és a kapcsolat megromlásáig?

Ha a kapcsolat menthetetlen, akkor le kell ülni a gyerekkel és őszintén elmondani neki, hogy nem jövök ki jól anyával/apával, ezért sajnos már nem lehetünk úgy egy család, ahogy eddig, de mindig azon fogunk fáradozni, hogy neked jó legyen, mert te vagy számunkra az első.

"Például nem minden gyermek miatt együtt maradt szülőpár marja egymást, egyszerűen csak elélnek egymás mellett."

A híg sz..rban együtt élnek közömbösen egymás mellett. És ebből a gyerek mit fog megtanulni? Hogy jó a megalkuvás, nem kell kilépni a sz..rból, jó van az úgy, ahogy van, de semmi érzelmet nem fog látni a két szülőtől, amit a szülők egymásnak adnak, amiből a gyerek megtanulhatja, hogy hogyan viszonyuljon majd a másik nemhez.

Tehát, ha meglesz ez a közömbösség, akkor majd ő is ugyanezt fogja csinálni felnőttként a kapcsolatában, hisz ezt látta, ezt tapasztalta, aztán fogja majd a fejét, hogy miért nem sikerülnek a kapcsolatai. Mert sz..r mintát látott a szüleitől!

"Tehát, ha meglesz ez a közömbösség, akkor majd ő is ugyanezt fogja csinálni felnőttként a kapcsolatában, hisz ezt látta"

Értem én amit mondasz, egyet is értek ezzel.

Csak azon gondolkodom, az milyen nyomot, mintát hagy a gyerekben, mikor egy számára idegen ember bekerül apa/anya mellé és ő fogja csókolgatni apát vagy anyát.

Csak így visszagondolva a gyerekkoromra, tudom hogy az akkori énemnek iszonyatosan nagy stressz lett volna látni hogy anyámat egy másik férfi ölelgeti.

Ezért is támogatom inkább a megjavításra, élhetővé tételre irányuló törekvéseket.

Érdekes olvasni a válaszokat és tökéletesen megértem a 27 válaszolót és a vele szemben álló női hozzászólásokat is. Álságosnak érzem, amikor egy Nő egoistának nevezi a férfit, mikor a saját érdekeit tartja szem előtt, mert valójában a nők jó része ugyanezt teszi, csak a gyerek érdekeire hivatkozva nyomja le a párja torkán. Ha nem lenne olyan egyoldalú a gyereklehelyezési gyakorlat mint hazánkban, akkor a nők kétszer is meggondolnák, hogy egy kihűlt kapcsolatból simán dobbantsanak vagy próbálják valahogy helyrehozni. Kihangsúlyozom, hogy itt nem olyan kapcsolatokról beszélek, ahol az egyik fél erőszakos, szenvedélybeteg, közveszélyes és még sorolhatnám.

Nem tudja nekem senki észérvekkel bebizonyítani, hogy egy csonka családba jobb felnőni,mint egy döcögő párkapcsolatban ahol mindkét fél szereti és neveli a gyerekét. Az nem normális, amikor egy fiú gyermek 2 hetente látja az apját, és ha nincs férfi minta előtte akkor teljesen nőiesen viselkedik,mert nincs akiről példát vehetne, úgy nő fel hogy fogalma sincs arról mi egy férfi szerepe egy családban és ezt egy telefonbeszélgetés nem pótolhatja. 18 éves gyerekek között dolgozom, a mai érettségiző diákok fele csonka családban nő fel és 5 perc beszélgetés után tutira megmondom melyik fiú nőtt fel apa nélkül, mert egészen máshogy viselkednek és kommunikálnak.

Ismerek nem egy olyan házaspárt, akik kapcsolata nem ideális, de meg tudtak abban egyezni, hogy a gyerekekre való tekintettel együtt maradnak és arra szövetkeznek, hogy a gyereket együtt neveljék fel. Persze meg lehet ezt oldani válás után is, megosztott gyerekfelügyelet mellett minden nap találkozva és egyeztetve, de ez olyan ritka amint a fehér holló. Külföldön (pl németország, ausztria) egészen más a bírósági gyakorlat, ott a bíróság leszarja, hogy az anyuka vagy apuka éppen mit akar, megnézik melyik szülőnél vannak jobb helye a gyereknek, kikérik a véleményét (14 éves kor alatt is!!!) és kötelezik a szülőket arra, hogy állapodjanak meg melyik nap ki gondoskodik a gyerekről.

40F

#34

Van, amikor már nem lehet megjavítani a kapcsolatot. Ezért kéne napi szinten tenni azért, hogy ne romoljon meg.

Persze, gyerekként sokkoló, de mikor felnő a gyerek, akkor meg fogja érteni, hogy miért így cselekedtek a szülei. Plusz, ha jó párt választanak maguknak a szülők, akkor nem is lesz akkora különbség, mert mindenki szeretni fog mindenkit és mindenki törődni fog mindenkivel.

Ezért nagyon fontos a jó és megbízható szülő-gyerek kapcsolat, hogy a szülő le tudjon őszintén ülni a gyerekével mindenről beszélgetni, aki fogékony rá, mert igényli a szülői törődést.

"Van, amikor már nem lehet megjavítani a kapcsolatot. Ezért kéne napi szinten tenni azért, hogy ne romoljon meg. "

Igazad van, és engedd meg, hadd egészítsem ki a mondatot:

Ezért kéne napi szinten tenni azért MINDKÉT FÉLNEK, hogy ne romoljon meg.

De persze emberek vagyunk, hibázunk, mulasztunk, hülyén cselekszünk. Így sokan sodródunk ilyen helyzetbe, amikor azt vesszük észre hogy előbb kellett volna... Én is voltam így, a kérdező is most így van sajnos, de erre a helyzetre kell (ene) megtalálni a legkevésbé rossz megoldást.

A válás is egy döntés. Akár vissza is csinálható de ahhol gyerek van ott el kéne jutni odáig, hogy ha a fejem tetejére is állok a másik örökre az életem része lesz.

Az a másik a gyerekem egyik szülője. Neki pont annyira fontos mint én.

Válasnál ami sok munka tudd lenni, hogy szeretettel tudj beszélni az ex ről.

Egyrészről ig a te életed jobb, hiszen békesség van benned a másik, hogy a gyereknek jobb mert érzi, hogy normálisan beszélsz, viszonyulsz a masik szülőhöz.