Megromlott kapcsolatban, miként élitek meg, hogy csupán a gyerekek miatt maradtatok együtt párotokkal? Nem bántátok meg? Jó egyáltalán a gyerekeknek?

meg fogod kapni itt, hogy a gyereknek is jobb, ha külön költöztök egy megromlott házasságban

a kérdés az, hogy mennyire tudjátok a helyzetet intelligensen kezelni ... ha képesek vagytok barátként együtt élni, akkor az jobb a gyerekeknek

Csak amiatt, hogy vannak közös gyerekek, nem maradnék semmiképpen a másikkal.

Sem a gyerekeknek nem jó, sem neked nincs értelme egy olyan kapcsolatot fenntartani, amiben senkinek sincs semmi elönye.

De a helyedben azon elgondolkodnék, hogy mi oka van annak, hogy két házasságod sem lett tartós. Válás után semmiképpen nem kezdenék hamarosan új kapcsolatba, elöször kideriteném, hogy mit csinálok rosszul a párválasztásban.

Ezen kivülnem ugranék bele újabb házasságba és FÖKÉNT SEMMIKÉPPEN nem szülnék még több gyereket, hanem a meglévöket próbálnám tisztességesen és FELELÖSÉGTELJESEN felnevelni.

Én a másik oldalról tudok tapasztalatot mesélni. A szüleim hasonló megfontolásból maradtak együtt, addig, amíg 18 nem lettem. Bár ne tették volna, otthon mindig nagyon fagyos volt a légkör, a családban szinte mindenki Apámat szidta a háta mögött. Apámmal nem tudtunk beszélgetni semmi fontos dologról, ha hazaért, akkor tévézett, számítógépezett, Anyám végezte az összes házimunkát, mert ez szerinte " a nő feladata". Ötven évesek voltak, mikor elváltak, nem találnak párt, Anyám idegileg kikészült és sokszor ideges stílusban beszél, nem tud igazán vidám lenni, bár jobban érzi magát egyedül. Apám egyedül él, gazdag, de nem talált párt, így a barátaival tölti a szabadidejét vagy túlórázással. (Apám nem akart válni, Anyám megbánta, hogy nem lépett korábban.)

Néha már együtt töltjük a családi ünnepeket, de pár évig ez is esélytelennek tűnt, nem volt szép a válásuk.

Örültünk volna, ha nem így alakulnak a kamaszéveink a testvéremmel, de most már mindegy, próbáljuk mindenkivel megtalálni a közös hangot és reménykedni, hogy még nem késő és a szüleink tudnak majd nyitni mások felé és párt találni, hogy boldogok legyenek és ne maradjanak egyedül idős korukra.

A döntés persze a tiéd, én csak a véleményemet tudom elmondani a kérdésről.

Kedves kérdező, kedves hozzászólók!

Én más véleményen vagyok. 20 éves vagyok, húgom 15.

Szüleink elváltak 13 éve. Bár ne tették volna! :-(

Mindkettőt szeretjük de apukánkkal szívesebben élnénk mint anyánkkal. Minket senki nem kérdezett meg annakidején erről. Gondolom nem is tudtunk volna felelni akkor még. Manapság pedig már olyanok a helyzetek hogy nincs választásunk. Amúgyis más a saját életünket éljük.

Apukánk okos ügyes talpraesett ember. Anyukánk finoman fogalmazva nem az, ráadásul válásuk óta már a negyedik pasijával szakított azóta. Mindegyikkel együtt is éltünk egy darabig. Volt amelyikel kijöttünk másikkal nem. Egyiket kifejezetten utáltam!

Most máűr azt is tudjuk anyánk volt aki miatt elváltak. Azóta folyamatosan lejebb adja, egyre jobban lecsúsztunk. Régen még családi szállón is laktunk. :-( Nem tud eltartani minket. Pedig apukánk sokat fizetett gyerektartást, hiszen jól keres. Persze sokat dolgozik érte. Neki is új családja van azóta. Ennek ellenére sok segítséget kapunk tőle. De most már értem. NEm segítségből kell megélni. Anyánk semmit nem tesz azért, hogy jobb legyen neki és nekünk. Nem dolgozik csak néha, akkor is keveset keres. Nincs iskolája nem végezte el. Takarítőnéként melózik egy évben talán egy hónapot. :-( A férfiakkal tartatjatja el magát. :-( Apánkkal és második pasijával akitől van egy testvérünk. Három gyerekket tesz tönkre anyánk! Húgommal mi már nem lakunk otthon bentlakásos suliban vagyunk az ország másik felén. Nem is szivesen megyünk haza.

Úgy hiszem ha nem váltak volna el nekünk jobb lenne most. Apánk velünk élne nem hagyta volna anyánkat így lezülleni. De persze értem én neki sem kellett ilyen nő.

Ha én feleségül veszem barátnőmet biztos nem fogok elválni ha már gyerekünk lesz.