Rossz dontes egy megromlott hazassagi kapcsolatban elni csupan a gyerekek miatt?

Ha nyugodtan eltudod nekik mondani, hogy félek, kényelemből maradok ebben a rossz kapcsolatban akkor maradj.

Így a gyerekek érteni fogják, hogy ez egy rossz kapcsolat.

Te meg élj benne, nyugodtan, kényelmesen, hogy a gyerekekre is a nyugalom ragadjon.

Igen, rossz. Az más kérdés, hogy ha hülye emberek vállalnak gyereket, akkor előbb-utóbb a válás után is rossz lesz, de a válás legalább harmóniára, jobbá fordulásra ad egy esélyt. Mert hogy NEM JÓ DOLOG megromlott kapcsolatban levő, de együtt élú szülők gyerekeként élni, az is tuti. Mert láttam ilyet a környezetemben.

Max. ha egy szülő gondolkozik ilyesmin, akkor figyeljen oda arra, hogy ne ugorjon bele egy még szarabb kapcsolatba, se olyannal ne bútorozzon össze, akinek az ő gyereke egy konc vagy egy csicska csak.

A mi kapcsolatunk kihűlt, bármit próbáltam tenni, ő nem volt igazán partner, csak elücsörgött a langyos kakiban. sokszor megalázott nőiségemben, nem veszekedtünk ugyan sokat, de azért mert ő inkább napokig nem szól senkihez és mindenki lábujjhegyen toporog körülötte. Még mindig szerettem őt, de utáltam az életemet egyszerűen nem akartam ÉLNI mellette...és aztán rájöttem, hogy nem is kell. Nekem jó döntés volt a válás. Amúgy mindennek négy éve, és egyikünknek sem lett új párja akivel együtt élnénk. Randizgatott ő is, én is, de maradtunk egyedül. Ő azért mert neki nem is való párkapcsolat, én meg azért, mert még nem találkoztam olyannal, akivel bizton meg tudnám osztani az életemet, és tudnám, hogy a gyerekmhez is maximálisan jól áll. Ha találok ilyen embert, lesz stabil párkapcsolatom ha nem, akkor nem. Egyedül is remekül működök. Viszont most kiegyensúlyozott vagyok és van erőm az élethez, másképp foglalkozom a gyerekemmel is stb. Igen, nekem megkérte. Van akinek nem éri meg, aki nem is próbálkozik egy kapcsolat megjavításán, az valószínűleg később sem fog, és aki nem dolgozik magán és nem tanul abból ami történt, annak mindegy, ki van mellette. Mindenféle emberek vannak, ilyenek is és olyanok is.

Van a rokonságomban egy házaspár ahol a férfi alkoholista és tönkreteszi a családja életét. A gyerekek könyörögnek az anyjuknak hogy váljanak el, de anyuka fél attól, hogy egyedül marad.....pedig van ingatlanjuk, el tudnák osztani és mindenki élhetné az életét. Ezt sem értem. Egy házasság, ha nem tölti be a funkcióját, értelmetlen.

Rossz döntés,de látom teszel a véleményünkre. Minek teszel fel akkor kérdést?

Ha majd a gyerekek tönkremennek, el lesz tolva az életük,akkor ne rimánkodjál!

Rossz döntés? Jó döntés? Nagy felelősség bármit is javasolni.

Nagyon is értem a kérdező aggályait, ugyanis átéltem a való életben. Amikor válás után a gyerekemet 2 hetente láthattam. "Nagyszerű" érzés amikor rádöbbensz, többé nem leszel nevelője, példaképe, semmi. Ennyi idő kb. arra jó hogy bohóca legyél, szórakoztasd kicsit, aztán már vinned is kell vissza az anyjához. Emellett mikor az új társadtól megkapod hogy "ez az idegen gyerek két hetente betolakszik az életünkbe".

Na, azt az érzést nem kívánom senkinek!

Nem tudom hogy még egyszer csinálnám-e így. Vagy inkább megpróbálnám megtalálni a saját kis örömeimet a rossz párkapcsolat mellett, de a gyerekkel együtt? Mert tapasztalat szerint ami így bekövetkezett, az rosszabb mint egy rossz kapcsolat. A gyerekem elszakadt tőlem, a páromat meggyűlöltem. És nem is tudnék már mást beengedni. Minek? Hogy más szájából is meghallgassam, hogy túl sokat jön az idegen gyerek? Túl sok pénzt költök a számára idegen gyerekre? Köszönöm, nem!

Itt valamelyik válaszoló írta hogy lehet úgy párkapcsolatot működtetni hogy a gyerekkel nem is kell találkoznia, amikor meg úgy tartja kedvünk, találkozunk és élvezzük egymást... Ezen érdemes elgondolkodni. Kinek elég ez? Mennyire elég? Meddig elég? Lehet-e ezt párkapcsolatnak hívni? Ez megint csak egy ideiglenes, féllábú megoldás.

Azt biztosan nem fogom javasolni amit mások szeretnek gondolkodás nélkül rávágni: "válj el". Javasolni könnyű, a következményeket úgysem ők viselik.

Én azt mondom, első körben mindent meg kell tenni azért hogy a meglévő család élhetővé váljon.

Mennyire romlott meg? Biztos hogy nem menthető? Ki akarja, és ki nem akarja menteni? Miért? Sok kérdésre kell okos választ találni.

41f

Én is gyerek miatt vagyok a párommal. Mi sem vagyunk jól meg. Semmi intimitás sincs se szex.

De ha a gyermek akit imádok egy idegennel élne, mert nagyobb az esély hogy anyjának adjak mint nekem megőrülnek.

Bármilyen idegen fickó is lenne!!!

De sok itt az önző "szülő", aki csak a saját érdekét nézi és nem a gyermekét!

De sebaj, majd megtudjátok, hogy mi vár rátok, amikor a gyereketek lelki beteg lesz, vagy más testi tünetei lesznek a folyton stresszben és veszekedésben való élésben.

De akkor már sírhattok, ríhattok. Elbaltáztátok a gyereketek életét!

Ilyenkor félre kéne tenni az egótokat, és egy kicsit a másik szemszögét venni előtérbe.

A gyereknek szerintetek jó, hogy minden egyes nap látja a szeretett szüleit veszekedni és marni egymást?

Szerintetek ez nem fog kihatni majd az ő életére és a jövendő kapcsolataira?

De sajnálom már előre is az ilyen szerencsétlen gyerekeket, akiknek ilyen elmebeteg egoista szülei vannak!