Akik szerint a házasság csak egy papír, azok miért nem hajlandóak házasodni?

"Akkor meg mi az akadálya?" - nézd, mondjuk az, hogy eleve kiderül belőle, hogy eltér az értékrendünk? A valódi kérdés szerintem inkább az "akkor meg mi a CÉLJA?"

És hát persze, a gyerek-vállalás nem 100/0, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy ma a mai házasság ha valakinek egyáltalán kedvez (bár ez is nagyrészt csak hit), az a jövendő gyerek, a házasság intézményének a közhiedelem leginkább azt az értéket véli ma, hogy a majdani gyerek számára biztonságosabb vagy rendezettebb. Tehát eleve adja magát a két dolog összefüggése. Másfelől kerestem itt egy régi kérdést, hogy belinkeljem, amikor egy férfi ostromol egy nőt házassággal meg jegygyűrűvel - mert így akarja rávenni a terhessége megtartására... aztán később le is írja, hogy felőle, ha a nőnek végképp nem kell a gyerek, a szülés után akár el is húzhat, de... szóval tankönyvi példa arra, amit az előbb mondtam, a házasság voltaképp arra eszköz számára, hogy a nőt belenyomja a konzervatív anya-szerepbe... semmi egyéb.

Na mindegy, ha megtalálom, belinkelem... de több éves...

"Akik jól, magukhoz illő párt választanak, azok összeházasodva is együtt fognak maradni. :) Tehát a házasság semmilyen negatívummal nem jár, mert elválni sem fognak, pereskedni sem fognak stb stb. Akkor meg mi az akadálya?"

Akik jól, magukhoz illő párt választanak, azok házasság nélkül is együtt fognak maradni. :) Tehát a házasság hiánya semmilyen negatívummal nem jár, mert elválni sem fognak, pereskedni sem fognak stb stb. Akkor meg mi az akadálya?

#62 "Akik jól, magukhoz illő párt választanak, azok összeházasodva is együtt fognak maradni. :)" - ebben az a bónusz, hogy jól hangzik, de valójában korántsem biztos... van ugyanis egy rakat férfi és nő, akire a házasság úgy hat, hogy most már megvan a tuti kapcsolat, most már nem kell tenni érte, most már nem kell energiákat beletenni - és ez aztán pár év alatt a legtipikusabb válási okká válik. Ugyanakkor ugyanaz az ember a házasság híján beletette volna folyamatosan a szükséges energiát a kapcsolatba, és együtt lennének.

Na, ez fordítva viszont nemigen fordul elő, olyan emberről még nem hallottam, aki az élettársi kapcsolatban áll le, de a házastársi kapcsolatban meg energiabomba lenne...

#49-es és #52-es válaszolókra reagálva.

A 49-es említett kérdésére én is emlékszem és ott nem azon volt a hangsúly, hogy a férfi tulajdona volt a lakás hanem, hogy az illető hölgy egy csomó pénzést fektette a felújításba, megélhetésre stb. míg a férfi magának gyűjtögetett. Ezért volt igazságtalan a nővel szemben, hogy utána ki akarta rakni.

De 52-esnek abban valóban igaza van, hogy a saját tulajdona felett az ember maga rendelkezik (az esetek többségében).

#66, ez így van, az életközösség fennállása alatti értéknövelő beruházások arányos részére a másik fél teljesen jogosan tart igényt - megint nagyrészt függetlenül attól, hogy élettárs vagy házastárs.

(nagyrészt = házasságban - ha nincs házassági szerződés is, akkor - evidens a fele/fele, élettársi kapcsolatban - ha nincs az előzőtől csak a címében különböző élettársi vagyonjogi szerződés, akkor - a hozzájárulás arányában, ami átlag esetben ugyanúgy fele/fele, csak kirívó aránytalanság esetén (mondjuk az egyik 10* annyit keres, mint a másik) térnek el tőle. Szóval az értéknövekmény az általános szabályok szerint oszlik meg.