Akik szerint a házasság csak egy papír, azok miért nem hajlandóak házasodni?

Komolyan nem hiszem el,hogy vannak olyan emberek, akik szerint a szeretetet azt fejezi ki, hogy akar-e a férfi esküvőt vagy sem. Egyáltalán, ha valaki nem akar valamit, akkor miért kell erőltetni? Ha a kedves nő kifog egy ilyen férfit, akkor szeretetből rákényszerítheti a házasságot? Vagy fogja magát, és lelép, keres magának egy balekot. Mindkét esetben nagy volt a szeretet, ugyebár...

Az okokat pedig fentebb már leírták. Manapság ha a 15 éves házasság megromlik, akkor utána a válás nagyon rondán tud végződni, a férjek rendszerint nagyon megjárják, a válóperek a legtöbb esetben a feleségek javára döntenek. Nem egy esetben került már így férj az utcára. És nem lehet azt felhozni, hogy most hú mekkora az összhang és dúl a lamúr, mert ezek az "életre szóló" szerelmek is kihűlhetnek, tönkre mehetnek, és akkor jön a válás.

Véleményem szerint épeszű férfi nem házasodik, amíg ennyire részrehajló és unfair a jogszolgáltatás. Nem hiába mondják ezt a mai 40-es 50-es korosztály férfitagjai.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy értelmetlen a párkapcsolat, épp ellenkezőleg. Ha valakit szeretsz, szereted házasság nélkül. Boldog lehet mindkét fél enélkül is.

Csak kíváncsiságból visszakérdeznék: miért olyan létfontosságú, hogy legyen házasság?

11-es. Miért gondolod, hogy a feleségek javára döntenek? A vagyon közös, tehát felezik és kész.

Ha van gyerek az más. De az együttélés esetén is hasonlóan alakul, a gyerek után fizetni kell. Ez szerintem inkább lehet ok az utcára kerülésre, ha vonják a gyerektartást.

Mert volt rá példa, hogy a férj alól kiszedte a bíróság azt a házat, amit ő örökölt, és nem ketten a feleségével. Mert ha a férj a fizetéséből megtakarítást csinál, azt is úgy kezeli a bíróság, hogy közösen gyűjtötték össze. Mert alapból úgy kezelik a gyermeket is, hogy az anyjánál a helye. Utána lehet nézni, válásnál nincs egyenlőség (hivatalosan van, de ez sok egyébre érvényes az országban).

Amerikában pl már az is divat, hogy válás után az ex feleségnek kell x összeget fizetnie az exférjnek havonta. Mint a gyerektartás, csak ezt nem a gyerekért kapja az ex, hanem pusztán azért, mert ő volt a feleség.

De arra még mindig nem jött válasz, hogy miért létkérdés a házasság, ha elvileg szeretik egymást a felek? Ha összeházasodnak, még nagyobb lesz a szerelem? Akkor addig miért nem volt olyan nagy?

Persze az benne lehet szerintem, hogy már a kislányok is hetedhét országra szóló lakodalomról álmodoznak, a fehér lovon vágtázó szőke herceggel, de sajnos az élet nem tündérmese. A nők nem királylányok, a férfiak nem hercegek. Az összeillő pár házasság nélkül is boldog lehet, akik pedig nem illenek össze, azok a házasság után sem lesznek álompár.

Még valami: látom ment a sorozatos lepontozás a válaszoknál, ahol nem arról volt szó, hogy a férfiak bizonytalanok meg buták.

Kiírt a kérdező egy kérdést, és kapott rá pár korrekt, értelmes választ. Ha ennyire nem tetszik mások véleménye, akkor inkább ne írjatok ki legközelebb hasonló kérdést. Vagy tegyétek meg olyan fórumon, ahol zömmel hasonló gondolkodású emberek vannak, és akkor lehet igazolni egymás állítását.

Pedig az öröklés az külön vagyonnak minősül (szóval itt valami más is lehetett, ehhez az egész történetet kellene ismerni). És igen akármelyik csinál megtakarítást a pénzéből az is közös vagyonnak számít (de ez mondom, a nőre is vonatkozik).

Itt is létezik feleségtartás, ha pl. ő háztartásbeli volt. De szerintem működik ez mindkét nemre, csak a férfiak ritkábban háztartásbelik.

Gyerek is kerülhet az apához (mondjuk ez tényleg nehezebb kérdés). De mondom, a gyerekelhegyezésben való döntés házasság nélkül is hasonló eredményekkel jár.

Egyébként én házasságpárti vagyok, de nem ajánlom egyik félnek sem, ha nem biztos a kapcsolatában. Mert, ha már az ilyen példáknál tartunk, hogy ki jár rosszul a házassággal, én is ismerek olyan nőt, akit bántalmaznak és szenved a kapcsolatban, mert hiába válnának nem tudná egyik sem fenntartani magát, és olyat is, aki inkább elment otthonról, így most hajléktalanként tengődik.

Az együttéléssel szemben szerintem azért jobb a házasság, mert pont válás esetén könnyebb rendezni a vitás kérdéseket. Míg együttélés után nem győznek bizonygatni a felek, hogy ki mit vett, és lehet valaki olyan jár rosszabbul, aki többet vitt bele a kapcsolatba. Az érzelmek, pedig elmúlhatnak és utána jön a rideg valóság. Viszont a legtöbb embernél nincsenek is jelen érzelmek, ha nem tenné meg a párjáért, hogy összeházasodik vele. És ez nőkre is vonatkozik. Nekem is volt olyan párom, aki miután szóba hozta a házasságot, kiléptem a kapcsolatból. Tehát ez szerintem kell alapnak, ezzel is bizonyítom, hogy vele el tudnám képzelni és komolyan gondolom az életet.

Alapvetően a házasság mint olyan teljesen jó és korrekt dolog lehet (nem tudom biztosan, nem voltam még házas, csak arról tudok beszélni, amit láttam/hallottam/olvastam), ha megtalálod azt az embert, aki mellett valóban le tudod élni az életed, vagy legalábbis sok évet. Ezzel csak annyi a probléma, hogy a megfelelő párválasztást csak az idő fogja igazolni, és minél régebb óta tart, annál problémásabb lehet később a válás. És mivel a magyar jogszolgáltatás meglehetősen unfair és részrehajló tud lenni, így ezt a rizikót nem igazán akarják egyes férfiak bevállalni. Nem azért, mert gyávák, örök gyerekek vagy a mának élnek, hanem mert egyszerűen nem akarják magukat fölösleges kockázatnak kitenni. Bármennyire is nagy a szerelem még 1 év után is, nem lehet úgy belerohanni egy házasságba emiatt, hogy majd 10-15 év múlva is tűzön-vízen át kitartunk egymásért. Oltári nagy felelőtlenség.

Ahogy fentebb írták, ez a rideg valóság. A megoldás az, hogy beletörődnek a nők, nem lesz esküvőjük, vagy dobják ezért a párjukat, és keresnek olyat, aki hajlandó házasodni. Amíg nem változik a jogrendszer, addig bizony sok férfinak nem lesz vonzó a házasság, mint intézmény.

Hát nem tudom, ma Magyarországon a házasságok átlagos élettartama 13,5 év, ehhez képest mi 18 éve vagyunk együtt a párommal, akkor most ki nem biztos a miben?

Kérdező, "És nem nagy esküvőre gondolok, hanem akár csak egy anyakönyvvezető előtt két tanúval aláírt dolgot is elleneznek." - ez meg egyfelől ilyen álnaív kérdés, mert te is pontosan tudod, hogy ha a delikvens ilyen módon beadná a derekát, akkor jönne a "de azért a szülőket meg kellene hívni", aztán már a testvéreket is, meg akkor már kellene valami közös vacsora is, és pillanatszerűen ott tartanánk, hogy a házasságot nem pártoló illető belekerülne egy olyan szituba, amitől feláll a szőr a hátán, amit pont hogy elkerülni igyekezett. Ehhez képest a NINCS ESKÜVŐ egy teljesen tiszta helyzet, kikerül egy nagy rakás várható vitát, konfliktust, költséget.

Másfelől, ha valaki NEM AKAR házasodni, az pont ugyanúgy a személyisége része, mint másnak meg az, hogy házasodni akar. Szóval minimum ugyanakkora önfeladás számára a házasság, mint a másiknak a házasságról való lemondás, adott esetben. (valójában meg nagyobb, mert valamit akaratunk ellenére megtenni, az aktív cselekvést kíván, amíg a valamit akaratunk ellenére nem tenni, az csak passzív tudomásul vételt.)

Szóval a kérdésre a válasz részemről az, hogy a házasságot ellenzésemnek semmi köze a kapcsolat komoly, mély, élethosszra tervezett voltához, a másik iránti felelősségvállaláshoz. De még vagyonhoz se, mert minden eleve közös.

Azért nem házasodom, mert nem vagyok hajlandó elismerni se az állam, se valamelyik egyház feltételrendszerét a párkapcsolatom felett. Számomra a házasság a "rendpárti-értékelvű-konzervatív"-nak mondott értékrend előtti kapituláció, semmi egyéb.

Amúgy tényleg nem kell nagy esküvő szerintem se. (Lehet, hogy valakinek ez az álma, de tényleg vannak olyanok is, akiknek az egész hacacáré meg mások előtt felvágás kell.)

Az ilyen dolgot én nem veszem be, hogy valaki azért nem akar házasodni, mert hogy akkor a szülők, testvérek, rokonok,stb.

Nálam, a (volt) férjem és a két tanúnk/barátunk volt jelen, aztán családiasan megünnepeltük kb. 20-an voltunk.

És voltam más olyan lagzin is, ahol a szűk családi kör volt jelen (ott is kb. 20 fő). Teljesen jó volt. Sőt én mindkettőn jobban éreztem magam, mint a több száz fős lagzikon.