Akik szerint a házasság csak egy papír, azok miért nem hajlandóak házasodni?

#30, amiket a végén írtál, az 1 db teljes hatályú apasági... volt hozzá szerencsém, nem egy nagy sztori... és akkor még nem is említettem, hogy nyakkendőt se kell kötni hozzá, és meg se sértődik senki se a rokonságból, se a haveri körből, hogy nem lett elhívva az apasági nyilatkozatra... most gondolj bele...:)

Ha úgy vesszük, akkor a házasságban meg tök megalázó, hogy simán a férjre anyakönyveznek úgy, hogy még meg se kérdezik... mondhatni embernek se nézik, akarat nélküli tárgynak kezelik...

30-as vagyok. Az a baj 67%-os, hogy te folyton rossz kapcsolatokból indulsz ki, ilyen esetben nem is ajánlanám a házasságot (mondjuk én személy szerint nem is élnék olyan emberrel, akiben nem tudok bízni).

Egyébként csináltathatsz apasági tesztet, az a legtutibb mindkét esetben, ha ennyire nem tudsz bízni valakiben.

Én viszont pont azért is tartom fontosnak a házasságot, mert az nem köt akármilyen jött-menttel az ember (jó esetben), tehát az már egy megmérettetés, hogy mindketten komolyan gondoljuk.

"Érted, még egy nyomorult vakbélműtéthez is aláíratnak veled egy beleegyezést, és hol van egy vakbélműtét egy gyerekvállalástól..." Ez az házasság esetében is aláírsz egy papírt, hogy vállalod-e az azzal járó következményeket.

Na mindegy, tőlem mindenki azt csinál, amit akar. De nekem még mindig az a véleményem, hogy az olyan pároknak, akik tényleg komolyan terveznek egymással és felelősséget is vállalnak egymásért, megkönnyíti az életét a házasság.

#34(35) - szerintem ezzel a legtöbb ember így van - természetesen én magam is. Mégis házasságon kívül születik manapság a gyerekek cc. fele.

Tudod, itt nem arról szól a felvetés, hogy az ember megbízik-e a SAJÁT párjában - (ahogy írtad is, apasági tesztet bárki tud csináltatni, ha kétsége lenne, akár anonim is) - hanem az ELVEKről.

Miért kellene, hogy előnyökről szóljon ez? Normális emberek nem előnyökért, pénzért házasodnak. Az már önmagában is elég kellene legyen, hogy szeretitek egymást, egymással akarjátok leélni az életeteket, bíztok egymásban, és a kapcsolatban, nem kerestek mást, és ezért hivatalosan egymás családtagjaivá, férjjé és feleséggé váltok.

Tudod fiatal korban járogattunk, randiztunk, felnőtt, felelősségteljes emberként meg házastársam van.

A házasság egy elavult intézmény, amire akkor volt szükség, amikor még a nők nem dolgozhattak és muszáj volt egy férfihoz kötni az életüket, aki alatt szolgálva eltartottak lettek.

Ma ez már nem jellemző, sőt egy nő akár többet is kereshet, mint egy férfi, mégis maguk a nők tartják életben ezt a maradi szokást, arra hivatkozva, hogy a házasságtól több lesz egy kapcsolat. Nem, a kapcsolat pontosan annyi lesz, amennyit a két fél belead. Ha nem tisztelik meg egymást, akkor a házasság miatt sem fogják.

Aki számára belefér a megcsalás, a lelépés és a kisemmizés, az ugyanúgy meg fogja tenni házasság alatt is, ilyen emberrel viszont nem kéne kezdeni. Pont.

Az a baj, hogy a nők annyira erőltetik a házasságot, hogy már ők maguk is elhiszik, hogy többet érnek akkor, ha "elvették" őket. A hacacáré dinóm-dánom többmilliós lagziról már nem is beszélve.

Értelmes ember nem köti össze az életét minden jöttmenttel még akkor sem, ha nem hivatalos, gyereket meg főleg csak azzal vállal, akit érdemesnek tart arra, hogy közösen neveljék fel. Ehhez nem kell senki jóváhagyása, csak puszta józan ész.

De mit várok az olyanoktól, akik szerint egy házas nő értékesebb, mint egy élettársi kapcsolatban élő????

Írom mindezt 35 éves nőként, 11 éves kapcsolatban, 2 gyerekkel, mialatt a házas barátnőim sorra elváltak és apuka b..szik gyerektartást fizetni...