Nem tisztel a férjem! Mégis mit tehetnék?

Szia!

Lényegében az utolsó kommentem óta nagyon sok minden történt. Pl volt egy hatalmas veszekedésünk, amikor elköltöztem és nem beszéltünk 2 hétig. A váláson is elgondolkodtam, egy ügyvédet is felkerestem, ha esetleg odáig fajulna a helyzet. Végülis kilátástalanabb lett a helyzet mégjobban, nem értem, hogy történhetett ilyesmi. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj, nem tudja maga sem, miközben az egója csak nő és nő. Egy közös ismerősünk pl már azt is elmondta, hogy a közös lakásunkba felvitt egy csajt, akiről később kiderült, hogy a kolleganője, de én ebben nem hiszek. Mikor összejöttünk, akkor megmondtam, hogy nálam a megcsalás egyenlő a válással. Nem keres, nem hív, egyzserűen elfelejtett, miközben pucér csajos képeket oszt meg a facebookon. Abszolut nem hiányzok neki, abszolut nem beszélünk és én sem eröltetem a dolgot. Belefáradtam. Kiábrándult vagyok és folyton bőgök, de cssak magamat hibáztathatom. Az ismerősöket sem kérdezgetem róla, de ők mindig mondanak valamit róla, pedig kértem, hogy ne. Pl. hogy a munkahelyéről hamarosan ki fogják rúgni, mert a főnökével összeveszett.

Ami jelen pillanatban megnyugtat, az az hogy csendben fogunk elválni és mintha soha nem is ismertük volna egymást búcsút intünk. Örülök, hogy nem lett kisbabám ettől a féregtől. A sors akarta így.

A posztjait már nem látom, ugyanis valahogy hányingerem lett a pucér csajos és a vaginás képektől! Letörölni csak akkor fogom, ha tényleg nem bír magával. Megaláz a szüleink és az ismerőseink előtt. Ezek után ha kérne se mennék vissza. Sokan mondták, hogy beszéljem meg vele. Mégis mit? Nem kíváncsi rám! Én sem vagyok az őrá! 1 hónapja nem beszéltünk. Nem hiányzok neki. Nincs értelme tovább. Kirúgják és leesik az álla? Úgy kell neki. De ne csak akkor legyek már neki jó, ha sz**rul van vagy lelki válságban!

Köszi srácok, hogy támogattatok! Rendbe fogok jönni! Érdekes, mert itt GYK-n olyan sokszor esünk a másik torkának, ha az ellenkezik a nézeteinkkel. De ilyenkor meg azért mégis van egy csöppnyi összefogás és támogatás! :) Köszönöm nektek!

Ha ezt rám értetted, akkor biztosíthatlak afelől, hogy minden büszkeségemet félre téve alázkodtam meg előtte, meghunyászkodtam és szánalmasan könyörögtem és sírtam előtte, hogy próbáljuk megbeszélni, hogy ne hagyjuk el egymást, hogy tartsunk ki egymás mellett és ne engedjük el így egymást.

Szerelmes voltam belé és még mindig szeretem, annak ellenére, hogy hogy ellökött magától és lesz**r és valószínűleg megcsalt nem egyszer! Nem adott nekem esélyt arra, hogy helyrehozzuk és megbeszéljük! Most a második tinédzserkorát éli! Én viszont már nem ismerem ezt az embert. És hiányzik az, aki ő régen volt. Az az aranyos és kedves srác, akibe halálosan beleszerettem, és fáj, hogy őt már régen elveszítettem! A sikertől nem lát, és túl magasan van hozzám képest! Úgyhogy a büszkeségemet már csak akkor vettem fel a sarokból, amikor már túl ment minden határon!