Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tisztel a férjem! Mégis mit tehetnék?
Fél évvel ezelőtt házasodtunk össze 3 év után.
Korábban is voltak problémáink, de szerettük egymást és meg tudtuk beszélni a dolgokat. Most viszont egy teljesen más arcát látom, amit eddig leplezett!
Nincsenek barátai, így a munkájában éli ki azt az időt, amit nélkülem tölt. Magas pozícióban van és saját maga főnöke. Egyre többször veszem azt észre, hogy túloz! Kiszínezi a dolgokat, máshogy állítja be, mint ahogy az van, hogy ő "nagyobbnak" tűnjön. (ezt onnan tudom, hogy 3-4 munkatársával jóba vagyok).
Szóval talán ez még a kisebb rossz.
Mostanában rákapott arra, hogy úgy viselkedik, mint egy Isten! Úgy jár kel itthon és az utcán is, mint valami sztár, aki arra vár, hogy megtapsolja őt mindenki aki elmegy mellette. Mikor ezt elkezdte eleinte mosolyogtam rajta, de mostmár kifejezetten idegesít! Régen egy szerény srác volt, aki odáig volt értem és vissza (pedig nem könnyen adtam neki magam).
A minap egy veszekedés folytán befogta a számat a kezével!(???) Ez nekem hihetetlenül rosszul esett. Szóvá is tettem. Akkor bocsánatot kért, de nem tudtuk megbeszélni normálisan. Rá pár napra, mikor mondtam neki, hogy inkább most a szüleimnél alszok pár napig ( mert apukám beteg és mert szükségem volt egy kis szabad mozgástérre) rámtette a telefont. Tegnap pedig megint egy kis apróság miatt elkezdett velem üvöltözni a lakásba és mikor vissza mertem szólni az arcomra csapta az ajtót.
Vannak még apróbb jelek, pl beszélek hozzá és hátat fordít nekem, vagy sétálunk és régen bőszen a kezem utn kapott hogy megfogja, de most már nem. Úgy érzem, hogy senki vagyok mellette, egy test, vagy egy olyan ember, akit birtokol, akit irányítani akar, és abszolút nem érdekli az én álláspontom, az én véleményem. Nem vagyok pedig túlzottan beszédes, hogy az agyára menjek a csacsogással. Én is vagyok néha hisztis, de akkor inkább magamban duzzogok, nem pedig neki. Ez a folyamat kb. 1 hónapja megy és még nem tudtunk leülni megbeszélni, de úgy látom nem is nagyon érdekli. Ha elmegy valahova nem szól róla, ha elmegyek valahova nem kérdezi, hogy hl voltam. Elhidegültünk? Újév óta kb. 2x ha szexeltünk, de az se volt egy nagy cucc…
gyerekünk nincs, és lehet, hogy több mindenben különbözünk, mint hasonltunk!
Általában az én hobbijaimat leszólja, hogy azok szarok, az övéit pedig isteníti, ahogyan magát. Félek a végkimeneteltől.
Hogyan adjam a tudtára, hogy megváltozott és ez az új ember nekem nagyon nem tetszik?
Hogyan érhetném el, hogy újra belém szeressen?
Mit tegyek azért, hogy újra csodáljon engem és hogy végre tiszteljen és hallgasson végig, ha én is végighallgatom őt!?
Nem akarok elnyomott lenni ebben a kapcsolatban!
Köszönöm a válaszod!
Sokan írtátok, hogy szoktam-e dicsérni?
Általában mindig van hozzá 1-2 jó szavam! Felnéztem rá mindig! Ha kicserélte a villanykörtét, már azért a nyakába ugrottam!
Azt is írtátok, hogy figyelek-e magamra?
Mindig igényes avgyok, adok magamra, a külsőmre, szeretek tetszelegni, de persze vannak napok, mikor melegítőbe vagyok itthon. De úgy gondolom (fiúk javítsatok ki, ha tévednék) hogy ezért még nem ábrándult ki belőlem!
Ahogy írtam is, 1 hónapja kb nincs hozzám egy jó szava sem. Csak kritizál, belémköt, keresi a hibáimat. Semmibe vagyok nézve, semmibe vannak nézve az igyekezeteim, le vagyok nézve. Ilyen megalázó helyzetben még nem volt részem.
Úgy érzem egy nulla vagyok.
beteg vagyok kedd óta! 3 nap alatt egyszer kérdezte meg, hogy hogy vagyok, akkor is taknyom-nyálam egybe volt. Reggel pl felállni nem tudtam olyan kóma voltam, és ő csak sürgetett, hogy haladjak, vagy busszal kell mennem a munkába. Régen ha beteg voltam ápolt, vagy ha nem igényeltem, akkor is rám nézett hogy vagyok. Most semmi.
Ha elmondom ezeket neki, akkor azt fogja mondani hogy megint hisztizek és félek hogy még jobban megbánt valamivel.
És tudjátok mit? Rettegek!
Rettegek attól, hogy ez az egész köztünk illúzió volt és nem a valóság. Hogy beképzeltem mindent velünk kapcsolatban és elhitettem magammal, hogy ez jó, közben meg egy rakás sz**r az egész! Félek hogy csalódok benne olyannyira, hogy kiábrándulok és 23 éves koromra elvált nő leszek! Azt hiszem ehhez már kevés vagyok és fel kell keresnem egy szakembert...
De ha ilyen szemétláda veled, akkor miért vagy vele?
Én nem attól félnék, hogy 23 évesen elvált nő leszek, hanem attól, hogy egy idióta miatt elpazaroltam azokat a napokat/hónapokat/éveimet, amikben boldog is lehettem volna.
De boldogok voltunk!
1 hónapja ilyen rossz! Előtte nem volt még ilyen érzésem senkivel, pedig előtte is voltak kapcsolataim.
Nem pazarlásnak fognám fel, mert csodálatos emlékeim vannak vele.
És? Mi van ha elvált leszel?
Megértem, hogy csalódás. De így meglesz az esélyed arra, hogy legyen egy jó kapcsolatod.
Srácok megnéztem a szerelempróba c. filmet!
Annnyira jóóóó!!! :'(((
Akinek haosnló a problémája mint az enyém, az nézze meg de azonnal! Nem biztos hogy segít, de nekem most valamivel könnyebb! :'(
Az egy jó film.
De egy kapcsolatban KETTEN vagytok. Ő is látta?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!