Nem tisztel a férjem! Mégis mit tehetnék?

#76:

"Hat, mostmar hagyom magam sodrodni az arral..."

Ne viccelj máár! Nem vagy te állat vagy egy tárgy. Döntéseid vannak.

#77:

"Alazat egy szep dolog"

Bizony! Akkor szép, ha kap cserébe az ember valamit, amivel pótol. Egy szó, egy mosoly, egy érintés. Nem nagy dolgok. Amikor csak alázatot és meghunyászkodást adsz és cserébe semmit, a próbálkozásaidat lassan kudarcként fogod fel. Kudarcok sora után, mikor látod, hogy a párodnak édesmidnegy, hogy kap-e puszit reggel vagy hogy figyelmes vagy vele szemben, hirtelen elmúlik és elfelejted azt, hogy már miért is csinálod. 26 év házassághoz pedig 2 ember kellett, és nem egy!

#79:

"O ferfi nem kepes az elso lepesre.

Ha en bocsanatot kerek o belatja hogy bantott es elszegyeli magat es igy gyorsan elmulik mindkettonk haragja. "

Akkor a ti házasságotok kincs! Bár itt az esetek többségében nem a veszekedésekről vitázunk, hanem attól, hogy a férj inaktív a kapcsolatban! Ennél még az állandó viták is jobbak, mert ha veszekszünk, az azt jelenti, hogy még érdekel a másik véleménye vagy nézőpontja, és a másik tudtára adjuk, hogy mi jó nekünk és mi nem. Most arról van szó, hogy én mondom mi a baj, ő pedig meg sem mukkan.

#89:

"Azt akarod mondani, hogy mindent elnezel a ferjednek, sot meg te kersz bocsanatot, ha o a hulye? Es mindezt miert? Mert felsz hogy egyedul maradsz?"

Az ő házasságuk ilyen. Van ez a ritka kapcsolat, amely így is működik és minden tiszteletem az övék. A férje legalább válaszol neki ha kérdezik...

#94:

"Az érzéketlenségtől már csak egy kis lépés a válás. Egyikük ügyvédet fogad és néhány hónap múlva véget ér a házasságuk. A barátoknak, a családnak, és a gyerekeknek okozott kár egy életre szól. A válás nagyon fájdalmas és az azt követő hónapokban állandóan azt kérdezik maguktól: Hogyan jutottunk idáig?"

Ez pont így van, ahogy leírtad. Maradtam volna olyan férfi mellett, aki mióta nem vagyunk jóba éjjel nappal pornót néz és vaginás képeket oszt meg a facebookon az ismerőseink, családtagjaink előtt? Ez nekem nem megalázó? Éljek olyan férfi mellett, akit nem érdeklek és akit hidegen hagy, hogy mi történik velem vagy hogy hogy érzem magamat? A férjem szüleinek is épp elég kellemetlen, hogy látják a fiukat egy érzéketlen, primitív barommá átfejlődni. Gyerek nincs, a barátok pedig nincsenek benne a házasságomba, hogy ez rájuk tartozzon. Vele akartam leélni az életemet, nem véletlenül mondtam neki igent. Büszkeségemet félre téve, akárhányszor megbántott, inkább nem foglalkoztam vele, és ez volt a baj. Szépen lassan rátelepedett ez a sok minden a lelkemre és mikor észbe kaptam, már hűtlen lettem! Igen hűtlen! Ahhoz az emberhez, akivel az év 365 napját töltöm és napi 24 órát. Magamhoz lettem hűtlen! Becsaptam, áltattam magam, hogy ez így rendbe van, hisz ez a HÁZASSÁG. Az áldozatot meg kell hozni a házastársért. Eljátszottam, hogy minden oké, miközben az érzéseimmel, gondolataimmal nem voltam tisztában és minden úgy összekuszálódott. Egy hatalmas kavalkád, káosz lett a fejemben. És legszivesebben elmondtam volna neki mindent, ami a bántja a lelkem, de nem tettem. Pedig mennyivel könnyebb lenne olyan érzéketlenné és bunkóvá fejlődnöm, mint amilyen ő lett. A fejéhez vágnék mindent, de nem teszem, pedig biztosan azonnal megkönnyebbülnék.. A közöny és az a hideg, ami őt jellemezte az utóbbi időben, ez a két dolog nem visz rá. Mert már nem érdekel. Aki így megaláz ország-világ előtt, az nem érdemli meg, hogy mellette legyek életem végéig. Feladtam volna? Igen feladtam. Pedig küzdöttem! Ha láttam volna egy kis jelét annak, hogy van értelme folytatnom, folytattam volna. Mert megalázkodnék. Megaláznám magam újra és újra. De nemhogy jel, egy megérzés, egy nagy semmi, az volt.

Az apukám engem tökéletesen megért és támogat. Bár neki is fáj, hogy válunk, és hogy ilyen korán és fiatalon, de inkább most, mint mikor már minden hozzá köt. A férjem szülei engem zaklatnak, hogy mi történt a gyerekükkel. Néha felhívnak, megkérdezik hogy vagyok.

Amit ilyenkor nem tudok elviselni, az az, ha szánnak. A férjem haverjai olyan lehajtott fejjel és szánakozó tekintettel néznek rám, hogy legszivesebben felképelném mindet! Sajnálnak. Engem sajnálnak, hogy egy mekkora farokhoz mentem hozzá. Sajnálnak, mert mindenki előtt megaláz. Sajnálnak, mert ők is ugyanúgy csalódtak benne mint én.

Papírokat beadtuk. Szerencse, hogy nem volt templomi esküvőnk, csak anyakönyvi. Mindig halogattuk, a paptól aznapra időpontot nem kaptunk, de jobb ez így. Ez sem véletlen. Az biztos, hogy a következő férjemet jobban megválasztom. És nem érem be az "elég jó"-val!

Köszi Bence, hogy nyomon követed a nyomoromat! :D

Már eszem ágában sincs megaláznom magam! eddig sem volt, de ugye próbálkoztam vele.

Márc 15. március 15 tér? :D