A férjemet teljesen hidegen hagyja a szex. Mit tehetnék?

76-os, jó, hogy ilyen elégedett vagy magaddal, de azért ilyeneket nem írjál, légy szíves:

"Mivel az agyam diktálta életösztönöm sokkal erősebb, mint bármilyen állatias ösztön. "

Még valaki komolyan veszi.

1 Az agy nem diktál ösztönt, az életösztön sokkal "mélyebben" van, mint az agyi működés.

2 Ha a szexualitásra gondolsz akkor az nem "állatias ösztön"

Meg valaki később szörnyülködött, hogy a szex az kötelező-e egy házasságban, hát nyilván nem de igen gyakori és természetes velejárója.

"De természetesen azt nem tudhatjuk, hogy te meddig bírod, azt, hogy nem foglalkozik veled a férjed, pedig kötelessége lenne......"

Neked vagy nektek nem is kell tudnotok, elég, ha én tudom, hogy bírom. :)

Először is: velem foglalkozik a férjem, többet és jobban, mint amit egy átlagnő elmondhat magáról. Na bumm, a szexben épp nem bravúrozik, de a törődés nem ott kezdődik vagy végződik.

A szex nem kötelesség a szememben. A kötelesség egy elvárás, egy rutin, ami nálam a szeretkezéssel nem fér össze még egy mondatban sem, teljesen illúzióromboló. Én nagyon másképp gondolkodom, mint te, de meg is látszik, mert úgy tűnik, a te férjednek kötelessége lett volna szexelni veled, mert az a házassággal jár, de neked nem volt kötelességed hűnek maradnod, mert az bezzeg nem jár vele. Ugye itt megint előjön az, hogy ki milyen értékrendet képvisel. Szexuális vágy miatt én sosem feküdnék össze senkivel. Ha azt érezném, hogy kiszerettem a férjemből, és nem tudnék vele élni, mert már mást kívánok, lenne annyi gerincesség bennem, hogy kilépnék a kapcsolatból. Nem pedig félrejárnék, és azzal nyugtatnám a kicsi lelkemet, hogy tulajdonképp a férjem a rossz, mert nem fekszik le velem, nekem jogom van másnál keresni a "boldogságot". Mert ugye én objektív vagyok magammal szemben is. Amit mástól nem fogadnék el mentségnek(?), én miért lennék rá feljogosítva?

"Még valaki komolyan veszi.

1 Az agy nem diktál ösztönt, az életösztön sokkal "mélyebben" van, mint az agyi működés.

2 Ha a szexualitásra gondolsz akkor az nem "állatias ösztön""

Felőlem lovagolj a szavakon. :) Ez csak kákán a csomó keresése, ne is haragudj.

Ha neked így nem is felelt meg a mondandóm leírása, elárulom, csak azt akartam ezzel kifejezni: engem nem a szexuális vagy egyéb vágyaim irányítanak, bármilyen nagy is egyébként a libidóm. Én minden körülmények között a józan eszemet használom, és az értékrendemet követem. Engem senki nem tudna csak úgy elcsábítani, sem férjes asszonyként, sem szingli nőként. Mert nem vagyok az a fajta. Tehát soha, semmilyen körülmények közt nem hűtlenkednék szexuális vágyaktól elragadtatva.

Undorító ösztönlénynek tartom, aki állat módjára nem gondolkodik, csak megy a vágyai után. Nem azt mondom, hogy a szexualitás az állati ösztön, hanem az, hogy valaki csak megy a farka után, vagy más farka után, ha épp nőről van szó. :) Az ember legyen már ember, ne tüzelő szuka és kanos kankutya...

Az a baj, a mai világ annyira azt sulykolja belénk, hogy a szex a minden. Fontos, de közel sem annyira, mint amennyire előadják.

Nálunk ugyanez volt a helyzet azzal a különbséggel, hogy született egy gyerek is. Eleinte minden rendben volt, mintaházasság volt a miénk. Aztán mindig lett valami kifogás, de közben végig azt bizonygatta, hogy csak engem szeret, senkije nincs - és a szeretetét amúgy ki is mutatta. Aztán nemibeteg lett, és így lebukott. Amikor rákérdeztem, hogy ki volt az a nő, akkor őszintén bevallotta, hogy a nevét se tudja annak a férfinak...

Ha nem lenne sumákolni valója, akkor nem mondana ilyeneket neked, hanem megoldást keresne a problémájára, hogy boldoggá tudjon tenni téged. De mivel csak hárít, és akkor sem teszi meg, ha "arra alkalmas állapotba kerül", így szinte biztos, hogy van valakije, vagy homoszexuális.

Csak az idődet pazarlod mellette, hisz az intimitás a legjobb mutatója annak, hogy két ember mennyire szereti egymást. (És ebbe nem csak az aktus tartozik bele, hanem az is, hogy ha bújsz hozzá, akkor egy szerető pár nem rúg el magától, hanem megpróbál boldoggá tenni téged.)

Én a helyedben futnék messzire, és bármennyire is fájna a szakítás, mert úgy legalább esélyt adnál magadnak az igazi boldogságra. Egy olyan kapcsolatban, ahol nem kapsz gyengéd szeretetet, nem érezheted magad igazán jó nőnek, csak elsorvadsz.

"egy kapcsolat nem csak a szexről szól..."

Valóban. Egy igazi kapcsolat arról kéne hogy szóljon, hogy neki a te boldogságod legyen a legfontosabb, neked meg az övé - és ezért mindent megtegyetek.

A te párodnak nem a te boldogságod a fontos, hanem a sajátja. És ez nagy különbség.

Olyan furcsa, hogy inkább fogadnátok el, hogy másvalakije van vagy meleg, minthogy aszexuális. A helyébe képzelem magam - tudom, ez nem szokás, inkább a saját életünket ráhúzzuk egy alig hasonló sztorira. Ha aszexuális lennék, és szeretném a feleségem, félnék neki elmondani, mert félek, hogy elveszítem. Mert attól még szeretem, de ha kimondom, hogy engem a szex nem érdekel, akkor elhagyhat.

"A te párodnak nem a te boldogságod a fontos, hanem a sajátja."

A kérdezőnek is a sajátja. Ez nem baj, ez így normális. De az, hogy a kérdező szexelni akar, és a férje nem szexel vele ugyanaz, minthogy a férje nem akar, ő meg erőlteti.

Habszeretné nem hagyná ilyen helyzetben. Megoldást keresne. Akár azt, hogy elengedi.

Birtokolni valakit önzőség.