Jogosan cseszeget heti többször a férjem?

még egyszer leírom,apám munkanélküli volt, aztán elvált egy kis fizetésű munkát,anyukám meg velem és az újszülött tesómmal sem maradt otthon(később uncsitesót is nyakába kapta)hanem ment dolgozni.Nem a gyereknevelésed a téma ez tény,de ez még nem ok az otthonmaradásra.Menj a munkaügyre és keresnek neked olyan állást ahol elfogadják hogy anyuka vagy.Lesülne a képemről a bőr ha hagynám a páromat egyedül szenvedni mondván "én gyereket nevelek"...

imádom ugyanis ezt a felfogást,hogy anyuka szül egy gyereket és azt mondja na innentől én gyereket nevelek ergó ez munkának számít-persze ha van erre pénz akkor nem gond,de ha szükség van mondjuk a párodnak segítségre akkor mindent meg kell próbálni,én pl. bölcsibe lettem téve mert mindkét szülőmnek melóznia kellett és 80-as években nem volt kérdés hogy egy anyuka otthon marad e vagy sem.

Utolsó, hahó! A 80-as években pont hogy az anyukák zöme otthon volt három évig, ez is rejtett munkanélküliség volt. Különben hol élsz? Bemegy a munkaugyre és kap munkát. Aha. A szocializmusban így volt, ma rohadtul nem kap munkát, olyat, ami három gyerekkel össze egyeztethető végképp nem, olyat, amiből jut bölcsődei gondozási díjra, vagy baby sitterre, végképp nem, a köz munka meg kevesebb pénzt hoz, mint a gyed, tehát lehet, jól sem jár anyagilag. És a férfi problémáját sem biztos, hogy megoldja, mert nem biztos, hogy kevesebbet fog dolgozni, nem biztos, hogy tud kevesebbet dolgozni. Ugyanis a munkaadok imádnak egy embert 16 órában dolgozni két ember 8 órája helyett, mert kevesebb járulékot kell fizetnie. Tehát lehet, apukanak annyi választása van, hogy vagy ez, vagy semmi. Ez már nem a múlt rendszer, hogy nyolc óra biztos munka, aztán húzás haza, meg egyik nap be a munkaugyibe, másnap már dolgozol, hahó!!! (33-as vagyok, tehát én is annak a híve vagyok, hogy megoldást kell találni, csak veled szemben nem hiszem, hogy olyan egyszerű, főleg, ha mondjuk a borsodi nagy reménytelenségben elnek)

csakhogy én bementem a munkaügyre és kaptam munkát és pontosan 8 órát kell dolgoznom(nem többet,sőt egy anyuka ha kell hamarabb elmehet nem szólnak érte),persze nem rögtön jön össze ez a meló ,de nem otthon vártam a csodát...

és igen lehet nyafogni,de ez nem biztos, az nem lehet,de legalább meg kell próbálni a feleségnek valakit,hogy azt mondhassa én igazán megpróbáltam segíteni,nem azt hogy biztos ez lesz és a többi.Ennyi erővel én se megyek be munkaügyre, mert tuti szemetek lesznek velem, mert ez nem a szocializmus kora stb. nagyanyám mindig mondta,ha akarsz valamit tegyél is érte,ne a kifogásokat keresd.

úh szegény pedig itt más munkát kéne keresnie ne vedd magadra ki van teljesen borulva.

(3 gyerekre kaptok valamennyi pénzt(nem sok de van)-csak úgy mellékesen) Nem kell kilépnie csak azért mert munkát keres,alatta is kereshet más melót és mond már meg miért kéne ugyanannyit dolgoznia,ha te is beleadsz a közösbe munka lévén? nem azt mondom hogy kőgazdagok lennétek,de biztos nem kéne pont ugyanannyit melóznia.

mindenesetre ha én lennék a férj helyében és csak azt látnám,hogy míg én halálra gürizem magam a feleségem otthon van ,nem lennék dühös,de szörnyen lehangolttá vagy legalábbis energiaszegénnyé válnék,elmenne a maradék életkedvem is a tudattól,hogy innentől kezdve ez mindig így fog menni és nem lesz változás(hisz feleség otthon marad amíg nem nőnek elég nagyra a gyerekek juhhé),feleségként mindent megtennék,körbejárnám a megfelelő helyeket,hogy megtudjam hol lehet ingyenes bölcsit találni és güriznék utána egy olyan meló után amit ha más nem otthon lehet végezni(bármit megpróbálnék, mert akkor legalább elmondhatom magamról hogy én megpróbáltam)